Egy szerény építész remekművei

A cím Kós Károlyról szól, mivel az ő életét és munkásságát szeretném röviden bemutatni.

Temesváron született, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Azt befejezve, a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra, és itt szerez diplomát.

 

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik, majd Székelyföld építészetét tanulmányozza.

1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el a katedrát, erről így nyilatkozik: „A döntés nehéz volt…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten, és itthon maradtam.”

1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomdagrafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket.

Kedvenc tartózkodási helye egy kalotaszegi falucska, Sztána volt, itt építette fel házát is, az úgynevezett Varjúvárat a kalotaszegiek által használt építőanyagból, de saját stílusa szerint.

Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska.

Élete és munkássága ezután szorosan összefonódik Kalotaszeggel, megismeri és megszereti ezt a tájat, büszke az itt lakó emberekre, akik a mostoha körülmények ellenére is megállták a helyüket. Eredeti vártemplomokat, és szép lakóházakat építettek, és megőrizték népviseletüket, amely egykoron az egész Erdély népviselete volt: „Mindehhez hit, fanatikus és rettenetesen sok munka kellett”- írta Kós Károly a kalotaszegiekről.

Kós építészetének egyéni stílusára rányomja a bélyegét a tájegység népművészete. A népi építészet felé forduló mozgalom híve, stílusát már egyetemista korában kialakította: egyszerűség és hasznosság jellemi. Szerinte az épületnek funkciója van, tehát célirányos kell legyen, és alkalmazkodni kell környezete éghajlati viszonyaihoz.

1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron. A Farkas utcai református templomból elinduló utolsó útján népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a koporsóját a Házsongárdi temetőkertbe, és kalotaszegi lányok, a pártájuk fölé emelve, a koszorúkat.

Jelentősebb építészeti munkái:

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

Varjú vár

Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)

Óbudai Református parókia

Emléktábla az Óbudai református parókia falán

Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel

Budapesti állatkert – Majomház

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)

Székely Nemzeti Múzeum régen

Székely Nemzeti Múzeum napjainkban

Református templom (“Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)

Kakasos templom

Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)

Mátyás király szülőháza

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Babeș – Bolyai Tudományegyetem

Ez a bejegyzés arról az egyetemről szól, melynek a padjait én is koptathattam 5 éven keresztül. Már akkor tetszettek az épületek ódon falai, és jól esett a híres-neves egyetemen tanulni, a saját anyanyelvemen.

A legnagyobb kolozsvári felsőfokú oktatási intézmény előzményei a 16-17. századig nyúlik vissza.

A Farkas utcában az oktatás már 1581-ben elkezdődött a jezsuiták kezdeményezésére, és Báthory István támogatásával.

Az 1700 évek elején már több részből álló iskolai együttesben tanítottak.  Ezekben az épületekben indult el 1881-ben Magyarország második egyeteme a Ferenc József Tudományegyetem .

Mivel azok az épületek nem voltak eléggé korszerűek, ezért folyamatosan újították fel. Ekkor épült a mostani központi épület, ami a belváros leghatalmasabb palotája (122×59 m).

Az épület homlokzatán egykor szoborcsoport állt: a trónjáról fölemelkedő, az egyetem alapítólevelét átnyújtó Ferenc József tógás alakját a négy fakultást jelképező alakok fogták közre. (Az 1920-as években a szobrokat leszerelték, néhányuk túlélte a rombolást és a botanikus kertet díszítik.)

Az egyetem alapításakor  négy kar indult: jog-és államtudományi, orvosi, bölcsészet-nyelv és történelemtudományi, valamint matematikai és természettudományi fakultás.

1919-ben a politikai hatalmat gyakorló román nemzet elfoglalta az egyetemet. Egy teljes tanévig magyar tanárok, még próbáltak magyar oktatást folytatni, de a román hatóságok  feloszlatták a Ferenc József Tudományegyetemet. Ekkor az egyetem átköltözött Szegedre és ott folytatta félszázaddal előbb Kolozsváron megkezdett munkáját.

A magyar egyetemtől elvett épületekben és felszereléssel megnyílt a román egyetem I. Ferdinánd király néven.

A második bécsi döntést követően 1940-ben a román egyetem tanári kara, diáksága Szebenbe és Temesvárra menekült, és magával vitte a felszerelés egy részét.

A Ferenc József Tudományegyetem visszakerült Kolozsvárra, és Szegeden létrehozták a Horthy Miklós Tudományegyetemet.

1945-be Észak Erdélyben visszaállt a román közigazgatás, így a román intézmény megkapta az összes egyetemi épületet (42) és teljes felszerelését.

A régi magyar egyetem Kolozsváron maradt tanáraiból egy tanári testület alakult, amelyet 32 magyar állampolgárságú oktató alkalmazásával egészítettek ki és nagy nehézségek árán létrehozták a Bolyai Tudományegyetemet. A román állam nem nézte jó szemmel a magyar nyelvű egyetem működését, és több alkalommal is próbálták akadályozni a működését.

1959-ben megtörtént a román és magyar egyetem egyesítése, valójában az utóbbi beolvasztása, felszámolása. Az így létrehozott Babeș – Bolyai Tudományegyetemen a következő tanévtől a jogi és közigazgatási karon csak román nyelven tanítottak, majd a fokozatosan csökkent a többi fakultásokon is a magyar oktatás.

Az 1989-es változás (forradalom) fordulatot hozott az egyetem életében. 1990-től egyre több szak indult magyar nyelven.  A 2002/2003-as tanévben már 47 szakon folyt magyar nyelvű képzés.

Napjainkban az egyetemen közel 50,000 diák tanul, amiből körülbelül 7,000 magyar anyanyelvű, és magyarul tanul.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...