Egyekből lett Kispereg

Kispereg egy kis település Arad megyében, alig 900 lakossal, aminek a 90% magyar ajkú.

Kispereg református temploma

A településnek nagyon érdekes története van. A legtöbb erdélyi településnek, ha a múltját kezdjük kutatni, akkor vissza kell nyúlnunk az XI. század környékére. Viszont Kispereg esetében más a helyzet, csupán a 18. századig kell visszamenjünk.

Pontosabban az 1780-as években Egyekről (Magyarország) elmenekült református családok telepedtek le ide, a számuk összesen 300-ra volt tehető.

De nézzük csak miért is menekültek el? Az egyeki református vallású lakosok ősi lakhelyüket elhagyták vallásukhoz ragaszkodva, Szentiványi Sámuel lelkésszel együtt, aki később megírta a hányattatásuk történetét.

Református templomban az Egyek-i és a Kispereg-i diákok

Az egyeki reformátusok,  több mint 12 éven át bujdostak, különböző helyeken kaptak ideiglenes letelepedési engedélyeket (ohati pusztán, később Árkusnak nevezett csatorna partján)

Végül gróf Teleki Sámuel közbenjárására, megkapták a királytól a végleges letelepedési engedélyt az Arad megye Kispereg nevű pusztáján.

1787. október 18-án Szentiványi Sámuel lelkész vezetésével a pusztára érkezett a volt egyeki reformátusok zöme. Az ideérkezés után harmadnap istentiszteletet tartottak, s ezzel megalakult az új református egyház. Hoztak magukkal az úrasztalához való ruhákat, két kelyhet, 5 db cinkannát, 2 db anyakönyvet, 2 db gondnoki naplót és egy 95 fontos harangot.

Egyekről elhozott kegytárgyak

2013. április 17-19 között a Határtalanul program keretében az Egyek-i gyerekek meglátogatták a Kisperegieket, és én is elkísérhettem őket.

Találkozásom az egyeki gyerekekkel – Nagyvárad

Nagyon jó volt látni, hogy a több százados kötődés a mai napig is milyen erősen érezhető.

Elméletileg már rég idegen emberek, nincs semmilyen vérbeli kötődés közöttük, de mégis mintha édes testvérük kereste volna fel, olyan szeretettel, és lelkesedéssel fogadták a Kisperegiek az Egyekieket.

Csoport foró: itteniek, és ottaniak. De akkor most ki itteni, és ki ottani?

Minden jóval elláttak, mindenüket megosztották velünk, és még marasztalak. Bemutatták a kis településüket, a református templomukat, és a kegytárgyakat, amiket 1787-ben hoztak magukkal, és a templomkertben található kopjafát, amit 2012-ben állítottak, világháborúkban elesett honvédek tiszteletére.

Kopjafa az elesettek emlékére

A két iskola gyerekei nagyon hamar összebarátkoztak, és nagyon gyorsan elrepült az az egy nap, amit ott tölthettünk.

Nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy az ilyen találkozásoknak egy kicsit én is a része lehetek.

Kolozsvár városnézés…

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...