Szent György napi népszokások

Április 24,  Sárkányölő Szent György ünnepe.

A néphagyomány ettől a naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.

Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi.

Szent György napján hajtják ki először a legelőre az állatokat.

 A pásztorok kiseperték az istallókat, meg hintették vízbe mártott ágakkal, a szalmnatűz füstjével megfüstölték magukat és a jószágukat is. Áthajtották a tűzön a nyájat, majd maguk is átugrottak rajta háromszor, hogy megvédjék a boszorkányos rontásoktól állataikat és saját magukat is. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak, mellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Ez általában nyírfa vagy rózsafaág volt.

Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása a harmat szedése. A pásztorok miután bemutatták áldozati rituáléjukat, kezet mostak a harmatban. A harmatcseppek magas energiát hordoznak, mágikus hatással bírnak. Ha harmat cseppes kézzel átmossuk arcunkat megvédjük magunkat a rontástól.

Ez a nap volt a tavaszi gonosz járó nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésre, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák.

Addig amíg régebben a fenti babonák, és néphiedelmek töltötték ki az április végi időszakot, manapság Erdélyben, főleg Székelyföldön a Szent György napokra járnak az emberek. Itt egy kis ízelítő a tavalyi programról, az idei felhozatal pedig itt található.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A sárkányölő Szent György legendája

Ezerhétszáz évvel ezelőtt élt egy katona, akinek valódi élettörténetét rég elmosta az idő, de legendája kitörölhetetlenül él az utódok emlékezetében.

A legenda szerint Silena város közelében lévő tóban lakott egy mérges sárkány, amely az ellene vonuló fegyveres népet többször megfutamította.
A polgárok elhatározták, hogy napi két juhot feláldozva távol tartják a várostól.
Ám a juhok elfogytak, és a szörnycsapás elkerülésére immár naponta egy embert küldenek áldozatul a sárkánynak.
Sorsot vetettek egymásra, és senki sem vonhatta ki magát alóla.
Amikor már majdnem kihalt a város, a király leányára esett a választás.
Sorsába beletörődve ment a tóhoz, amikor György katona épp arra lovagolt. A leány elküldte a lovast, de ő nem tágított, részleteiben akarta megtudni, hogy mi zajlik a tónál. A leány mindent elmesélt, és György ezt mondta: “Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében”.

A sárkány a szokott időben kijött a tóból, és el akarta ragadni a királylányt, ám György lovára fölpattanva szembe került vele, és zászlós lándzsájával olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor derékövét a lánnyal ráköttette a sárkány nyakára, és a sárkány, mint egy szelíd kutya, úgy követte pórázon Györgyöt és a királylányt a városba. A város népe rettenetesen megijedt, ám György ezt mondta nekik: “Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.”
Ettől a lelkesítő szózattól megindulva a király és népe megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját és megölte a sárkányt.
Ugyanott, ahol ez az eset történt, templomot építettek, az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott a forrás vizéből.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...