Madarasi Hargita

A 2014-es kívánság listán szerepel a Madarasi Hargita csúcsának a megmászása, ami 1801 méter magas. Természetesen ez nem olyan nehéz, mint amilyen első hallásra tűnhet, mert a  Menedékházig, vagyis 1650 méter magasságig fel lehet jutni autóval, ahol több kilométeres sípálya rendszer található.

Mi minden évben felmegyünk pár napra sízni a Hargitára, és akkor már csúcsra is felsétálunk, ami másfél órát jelenet oda-vissza.

Az idén sajnos nem volt nagy tél, így a táj  nem volt csupa fehér, viszont így is nagyon szép, és a sípályákon nagyon jó volt a hó minősége, így tudtunk jó sokat sízni… :)

Jöjjenek, hát  a képek, egy kis kedvcsinálónak, ahogy felmentünk a Madarasi Hargita csúcsára:

Elindult a csúcsra a csipet – csapat

Elágazáshoz érkezve..

Csoda szép naplemente…

Állítólag ez jelöli a legmagasabb pontot…

Egyszerű szépség

A bizonyíték, hogy tényleg ott jártunk ;)

Apróság a nagy hegyek között…

Csúcsra érkezve kopjafák fogadtak

Vissza fele, már nem sütött a napocska

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Borvíz

Egy anyag, amellyel naponta találkozunk, mégsem ismerjük, és nem tudunk róla semmit…. Az élet maga a víz, ha zavaros és mocskos, az élet maga is az. Ha tiszta és nyugodt, akkor az eget tükrözi”  Somlósi József

Székelyföldet a Borvízországnak, vagy a borvizek hazájának is szokták nevezni. Joggal, mivel több ezerre tehető az itt feltörő változatos vegyi összetételű szénsavas forrásainak, fürdőinek a száma. A borvíz a Székelyföld gerincét képező fiatal vulkáni vonulat, a Kelemen – Görgényi – Hargita lassan kihűlő magma kamrájából félszálló széndioxid gáznak köszönhető. A vízben oldódó széndioxid gáztól pezseg a borvíz. Ennek a gáznak hatására lobog, buffog, hortyog, süvölt a büdös gödör, a borvízforrás és a borvízfürdő vize.

Az, hogy miért épp Bor a Víz, azt egy legendával tudom a legjobban megmagyarázni:

A székelyek, mindig egyszerű és szegényes körülmények között éltek, de ennek ellenére mindig nagyon vendégszeretők voltak. Ezt megtudta a király is úgy gondolta, hogy meglátogatja azokat a csavaros észjárású székelyeket. Bejelentés nélkül meg is érkezett Székelyföldre, és mivel nem tudtak nagy lakomával készülni a fogadására nem igazán volt amivel megkínálni a királyt, csak azzal, amit őt is ittak: az egyszerű vízzel ami a földből jött.
A király készségesen el is vette és megkóstolta. Igen, ám, de nagyon meglepődött a savanykás ízére, és megkérdezte:
- Mit adtatok Ti nekem? Bort, vagy vizet?
A legenda szerint, pedig így ragadt rá a földből feltörő, szénsavas vízre, hogy borvíz.

Napjainkban nagyon sokan járnak ki a forrásokhoz, és palackokkal hordják haza a borvizet, vagy akinek nincs a közelében ilyen forrás, az a palackozott változatát vásárolhatja meg.

Későbbiekben írok majd a boríz szállítás, majd a palackozás kialakulásáról Székelyföldön.

Mit fogunk bé?

A székely néphez hozzá tartozik a sajátságos humor, sokszor az élet nehézségiben is meglátják a jók, és ezen kacagva tudnak tovább lépni.

Nagyon sokszor, azt halljuk, hogy régebb a nők milyen nagy elnyomásban éltek, és nem volt joguk, lehetőségük beleszólni az élet dolgaiba. Székelyföldön valahogy ez is másként működött: persze megvolt az embernek is a helye (erdőn, mezőn, famegmunkálás), és az asszonynak is a helye (konyha, gyereke nevelés), de ettől függetlenül mégis voltak átjárások például a „mezőre járás”, „szénacsinálás” közös munkának számított.

Hiába volt ügyes talpra esett a székely ember, ha mellette nem egy ügyes, talpra esett asszony állt.Ezt mutatja a következő anekdota is:

Egy izgága székely, addig becsmérelte úton- útfélen az elöljáróságot, amíg valaki besúgta és perbe fogták érte. Következett a tárgyalás, végül a börtön.

Mikor bezárták, két szép fejőstehén maradt az istállóban. Felesége sokat szaladgált az ügyvédekhez, az elöljáróságokhoz, bírósághoz, hogy kiszabadítsa emberét, sokat költött, végül fájó szívvel meg kellett válni a két szép fejőstehéntől.

A sok költség nem esett hiába, mert kevés idő múlva kiszabadult az ember a börtönből Szeretettel ölelte meg hűséges asszonyát, akinek a kiszabadulását köszönhette, majd hátrament az istállóba, de szinte hanyatt esett meglepetésében, mikor az istállót üresen találta:

- Te asszony, hol van az én két szép fejőstehenem?
- Eladtam – felelte szomorúan az asszony
- Eladtad? Miért?
- Kellett a költségekre, hogy kendet kiszabadítsam a börtönből.
- Hát ezek után mit fogunk bé? –keseredett el a férfi
- Mit? – tette csípőre harciasan a kezeit az asszony? – Hát a pofánkat, azt fogjuk bé!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Egy szerény építész remekművei

A cím Kós Károlyról szól, mivel az ő életét és munkásságát szeretném röviden bemutatni.

Temesváron született, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Azt befejezve, a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra, és itt szerez diplomát.

 

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik, majd Székelyföld építészetét tanulmányozza.

1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el a katedrát, erről így nyilatkozik: „A döntés nehéz volt…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten, és itthon maradtam.”

1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomdagrafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket.

Kedvenc tartózkodási helye egy kalotaszegi falucska, Sztána volt, itt építette fel házát is, az úgynevezett Varjúvárat a kalotaszegiek által használt építőanyagból, de saját stílusa szerint.

Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska.

Élete és munkássága ezután szorosan összefonódik Kalotaszeggel, megismeri és megszereti ezt a tájat, büszke az itt lakó emberekre, akik a mostoha körülmények ellenére is megállták a helyüket. Eredeti vártemplomokat, és szép lakóházakat építettek, és megőrizték népviseletüket, amely egykoron az egész Erdély népviselete volt: „Mindehhez hit, fanatikus és rettenetesen sok munka kellett”- írta Kós Károly a kalotaszegiekről.

Kós építészetének egyéni stílusára rányomja a bélyegét a tájegység népművészete. A népi építészet felé forduló mozgalom híve, stílusát már egyetemista korában kialakította: egyszerűség és hasznosság jellemi. Szerinte az épületnek funkciója van, tehát célirányos kell legyen, és alkalmazkodni kell környezete éghajlati viszonyaihoz.

1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron. A Farkas utcai református templomból elinduló utolsó útján népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a koporsóját a Házsongárdi temetőkertbe, és kalotaszegi lányok, a pártájuk fölé emelve, a koszorúkat.

Jelentősebb építészeti munkái:

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

Varjú vár

Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)

Óbudai Református parókia

Emléktábla az Óbudai református parókia falán

Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel

Budapesti állatkert – Majomház

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)

Székely Nemzeti Múzeum régen

Székely Nemzeti Múzeum napjainkban

Református templom (“Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)

Kakasos templom

Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)

Mátyás király szülőháza

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Legendárium

A 2013-as kívánságlistán a Legendárium is szerepel. A bejegyzés megírása előtt sokat gondolkodtam: hogyan írjam meg röviden, mert erről a kezdeményezésről órákat lehetne beszélni, vagy oldalakon keresztül lehetne ecsetelni a tevékenységeiket.
Végül arra jutottam, hogy a saját bemutatkozójukat használom fel, mivel ez a leghitelesebb  forrás:

“Két éve a kezembe került egy jópofa EU-s gyerektérkép, amely minden országot és az ott létező kultúrákat hivatott népszerűsíteni, vidám gyerekrajzok segítségével. Természetesen ezen a térképen sem szerepelt egyetlen székelyföldi monda és legenda sem, a Drakula története viszont igen…

Beindult a gondolkodás, megalapítottuk a Legendárium csapatát és megszületett a térkép ötlete, melyen kezdetben Hargita megyei legendákat jelenítettünk meg.

Tulajdonképpen azt a sok értékes munkát, amelyet Orbán Balázs, Benedek Elek (és még sorolhatnám) összegyűjtöttek, leírtak, mi összesítettük és előkészítettünk egy tudatos, több éves marketing munkát azzal a céllal, hogy a mondáinkat és legendáinkat fedezzék fel újra a székelyek (tisztelet a kivételnek), és a világ is ismerjen meg minket a meséinken keresztül.

Nekem ma már a Legendárium nemcsak egy kihívás, hanem egy életforma, egy hobby. Aki belekóstól, az nem tudja abbahagyni, ezek a mondák-legendák nemcsak egy helyszínt regélnek el, itt tündérek, sárkányok, vitézek, ördögök a főhősök, a székely furfang, a dráma, a szerelem pedig egymás megbecsülésére tanítanak.

Ez a folyamat közben olyan lett, mint egy jó film: jó ezekben a sikeres képsorokban ott lenni, hiszen létrehoztunk valamit, ami nem egyéni érdekeket szolgál, hanem egy közösséget megmozgató civil kezdeményezés, úgy vágjuk a filmet, hogy „happy end” legyen a vége…”    Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium alapítója.

E rövid ízelítő után, pár szóban ismertetem, hogy milyen csodálatos dolgok került ki a Legendárium csapat kezei közül: a térkép, amelyet említenek, de ennek is több változata van: Székelyföld legendák térképe, melyet akár megszemélyesítve is lehet rendelni, és a Székelyföld és Szászföld turisztikai értéktérképe.
Újabban pedig már megtalálható a „Kalandozzunk Székelyföldön” társasjáték.
Amivel még csigázzák az érdeklődök figyelmét, az aktuális munkájuk: a 3D-s rajzfilm, amit kíváncsian várok én is.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...