Kosárfonás Siménfalván

Az etnológusok szerint a fonás az egyik legősibb kézművesség.

Siménfalván a kosárfonásnak körülbelül 100 éves múltja van, mivel 1910-es évvel elején népiskolában tanították a technikát. Akkor a tanítványok saját használatra készítettek, különböző funkciójú kosarakat.

A két világháború közti időszakban a vesszőfonás lassan kiszorult a magyar parasztok foglalkozási köréből és önálló mesterségként tovább folytatódott, de már nem a magyarok, hanem a romák körében.

Az 1920-as években Déváról hat román ember jött Siménfalvára, akik a nagy üvegkorsókat fontak be, amit medgyesi üveggyárból szereztek,  vesszőt pedig Moldvából hozták. A kész terméket pedig az ország különböző területén értékesítették.

1960 után (a kommunizmus idejében), a termelőszövetkezet vásárolta fel a kosarakat a Bukarestben való értékesítésük céljából. 1989-ben ez a szövetkezet megbukott.

Ma a vesszőfonók háziiparosokként, családi vállalkozásokban dolgoznak és dolgoztatnak. Két csoportot tudunk ezek között megkülönböztetni: az egyik csoportot a vállalkozók és az igazi vesszőfonó mesterek alkotják, a másikat pedig akik hántják, gyalulják, a durvább fonást végzik.

A kosárfonás, vesszőkötés technikáját és a hozzá szükséges szerszámokat generációk hagyományozzák egymásra a családokon belül. Régen a vesszőkötés férfimunka volt, az asszonyok csak az előmunkálatokban segítettek. Ma már mindenki egyformán dolgozik kortól, nemtől függetlenül. Olyan család is van, ahol négy generáció: dédapa, nagyapa, apa és fia fonja a kosarat.

Ma már nem csak kosarat, hanem szinte bármilyen terméket elkészítenek vesszőből: állatformákat, hóembert, kerékpárt, autót, különböző virágkosarakat, foteleket, kerítéseket, térelválasztó elemeket is terveznek.

Termékeik nagy részét Korondon adják el, de hazai és külföldi megrendelők is felvásárolják a mutatós árut.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...