Iskolakezdésre

Nagyon sok diáknak most jár le a nyári vakáció, és kezdődik meg az iskola. Van aki várja, de a többség valószínűleg nem.

Én sem vártam sosem…de azért most jól esik rágondolni…

Egy Reményik Sándor verssel szeretném lelkesíteni azokat, akiket most valamilyen szinten érint az iskolakezdés:

Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, — én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven..

Marton Áron Gimnázium – Csíkszereda

Salamon Ernő Gimnázium – Gyergyószentmiklós

 

Tamási Áron Gimnázium – Székelyudvarhely

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Nagyjaink a Házsongárdi temetőben

 

Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtam haza utazni, hogy az én szeretteimről a sírjaik felett emlékezzek meg. Viszont, így volt lehetőségem elmenni a Házsongárdi temetőbe, és a nagyjain sírjainál gyújtottam 1-1 kis mécsest.

Most egy kis ízelítő következik, a látványról, ami tegnap este a Házsongárdi temetőben fogadott:

Reményik Sándor sírja, nem a könnyen járható út mellett található. Be kell menni a sáros-vizes, szűk ösvényen. Először gondoltam kihagyom, de valahogy mégis arra fele vitt valami… magas sarkú csizmába csúszkáltam ide-oda… nem is azon az úton közelítettem meg, ahol én ismertem, és már teljesen sötétség volt, még az eső is nekikeseredett…jaj gondoltam sosem találom meg… Aztán egyszer csak ott volt, szinte teljes sötétségben, alig volt egy pár mécses, gyertya a sírjánál. Ekkor jöttem rá, hogy ezért kellett eljöjjek, hogy egy ilyen nagy költőnek eggyel több gyertyája égjen a sírján, mert ez a legkevesebb amit megérdemel.

Majd Kós Károlynál tisztelegtem:

A következő sír, az 1800-as évek polihisztora, aki nagyon sokat tett a kolozsvári oktatásért. Ő volt, aki bevezette az oktatásba a magyar nyelvet. Kolozsvár, úgy tiszteleg előtte, hogy az egyik magyar középiskolája az ő nevét viseli.

Berde Mózes a teljes vagyonát az unitárius egyházra hagyta, és az egyik földbirtokának teljes jövedelméből naponta 200 diáknak naponta 1-1 cipót kellett sütni és adni. Feltétele jó tanulmányi eredmény és gyenge anyagi háttér volt, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül.

Kriza János, a néprajzkutató:

Akire Kolozsvár annyira büszke, hogy az egyik magyar iskola a nevét viseli:

“Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!”
Dsida Jenő

Egyszerű szépség:

Hangulat, mely soha vissza nem tér:

A Házsongárongárdi temetőben (sajnos) nem csak magyar sírok vannak, és a “szomszédokra” jellemző a túldíszítettség, ami nekem már sok:

Ezek az egyforma sírok a világháborúban elesettetek emlékére vannak állítva:

A temető egy részlete:

Háttérben Kolozsvár fényei:

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...