Kalendárium szonettekben

Békés Boldog Új Évet kívánok, minden kedves látogatómnak!

Tavalyi szokást megtartva, vagyis minden hónapot egy verssel kezdtünk ( Radnóti Miklós Naptár), az idén is szeretném, így kezdeni a januárt.

A választásom Dsida Jenő, Kalendárium szonettekben című versére esett.

Elővers
Tizenkét könyvek másolója

Barát vagyok, fiatal, vézna, ványadt:
Halk kondításként rozsdás, ócska gongon,
ez előversben mondom el a gondom
és segítségűl hívom Szűzanyámat…

Tizenkét könyvet másolok. Zsibongon
állnak elém a képek és ahányat
pillantok, annyi égi, szép leányhad
forog elém egy nagy, piros korongon.

Aztán halálfő villan ecsetemre
s november színe, mely a bús halálé,
aztán a hó hull, szűz pehely pehelyre…

Mutasd meg, Uram: szárnyam messze száll-é?
Ó, tizenkét könyv s lágyan rálehelve
tizenkét arany, kék iniciálé!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Naptár

Ezelőtt egy évvel, 2012 november 1-én kezdtem el Radnóti Miklós Naptár versének a publikálását.
Minden hónap elsején, egy versszakot olvashattak, és találó képet is illesztettem melléje.

Lejárt a 12 hónap, és az utolsó versszakot is, közzétettem már.
Gondoltam jó lenne elolvasni a verset egyben is:

JANUÁR

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.

Január

 

 

 

 

 

 

 

 

FEBRUÁR

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.

Február

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁRCIUS

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.

Március

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.

Április

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.

Május

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.

Június

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.

Július

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AUGUSZTUS

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.

Augusztus

 

 

 

 

 

 

 

 

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.

Szeptember

 

 

 

 

 

 

 

 

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.

Október

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NOVEMBER

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.

November

 

 

 

 

 

 

 

 

DECEMBER

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.

December

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Szeptember

Radnóti Miklós

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

1940. július 15.

Szeptember

Június

Radnóti Miklós

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az akác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

Június

Május

Radnóti Miklós

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

1941. február 25.

Május

Magyar költészet napja

1964 óta április 11-e a Magyar Költészet Napja.
(Van Költészet Világnapja is, ami március 21-én van.)
Ezen a napon született 1900-ban Márai Sándor, és 1905-ben József Attila.

A mai rohanó világba, egyre nehezebben kap helyet a költészet, a vers olvasás az emberek életében, pedig vannak olyan versek, melyeket hiába több (tíz, akár száz) éve írtak, mai is nagyon aktuális tud lenni. Hiába „rohan” a világunk, bizonyos érzések, és témák, ugyan úgy aktuálisak most is, mint régen, például: szeretet, gyűlölet, isten, világ, haza, háború.

Nagyon jó alkalom, a Magyar Költészet Napja arra, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk, fellapozzunk egy –egy verseskötetet, néhány vers erejéig.

Ezt teszem, most én is, csak kicsit online: megnézem, hogy az elmúlt fél évben, hány alkalommal kértem a költők segítségét a blogbejegyzések írásában:

Több alkalommal is írtam Petőfi Sándorról: elmeséltem, hogyan ismerkedett meg Szendery Júliával, illetve azt, hogy hol töltötték a mézes heteiket, és azt is megtudhatták, hogy ki látta Őt utoljára.

Legalább ennyiszer szóba, illetve írásba került Ady Endre és azok a települések, melyeken megfordult élete során, sőt még egy szobor avatásról is beszámolhattam.

Novembertől itt volt, minden hónapban Radnóti Miklós Naptár című verse (December, Január, Február, Március, Április), és itt is lesz egészen Októberig, érdemes minden hónap első napján, ide látogatni.

Megemlékeztem a nemzeti ünnepekről: Szentkúti Ferenc és Juhász Gyula segítségével.

Szó volt itt még a  himnusz(ok)ról, Wass Albertről, és Áprily Lajosról is.

Ha a kedves olvasó ezeket mind végig olvasta, akkor itt a bizonyíték, hogy bármennyire is rohanó világban élünk, aki akarja, ahhoz nem csak a Magyar Költészet Napján jut el a költők világa.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Április

Radnóti Miklós

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

1939. március 12.

Április

Április

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...