Kalendárium szonettekben – Finis

Januártól kezdve, minden hónap első napját Dsida Jenő versével kezdtük, elérkeztünk az utolsó vers szakához is, amelyben elbúcsúzik tőlünk, mint ahogy mi is kezdünk elbúcsúzni a 2014-es évtől.

A barát nyugalomra tér

A képeket megírtam. Tagjaimban
az álomvágy zsibbadtan elterül.
A munkát elvégeztem emberül,
átadtam, íme, mindent már, amim van.

Az ablakon túl rőt hajnal derül,
a cellamécs kilobban méla kínban.
És én pihennék immár holtomiglan,
tisztes csuhámhoz ifjabb test kerül.

Magában rejti alkotás a bért.
Átszínezése széppé ennyi jónak
akár egy püspökséggel is felért.

Ha majd kiköt velem a karcsú csónak,
imádkozzatok bűnös lelkemért!
Békesség vélem, üdv az olvasónak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Május

A tiszta örvendezés dícsérete

Bús alkimista, mit nekem a kincsek!
Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik,
Vídám, vídám szeretnék lenni holtig,
hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek.

Itt künn zenél a friss májusi lomb, víg
nyikordulással nyílnak a kilincsek
s a fülledt kamrákból kibújva, nincs seb:
akár a fák, a lélek is kibomlik.

Eszembe jut sok kapzsi vágy, mi kár volt,
és jönnek nők is, karcsúk, vagy molettek,
és egy-egy emlék is, mely szép, habár holt.

Szívemet, melyből ádáz harcok ettek,
most elringatják hűs, körülhatárolt,
együgyű tocsák: langyos kis szonettek.

Dsida Jenő

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Naptár

Ezelőtt egy évvel, 2012 november 1-én kezdtem el Radnóti Miklós Naptár versének a publikálását.
Minden hónap elsején, egy versszakot olvashattak, és találó képet is illesztettem melléje.

Lejárt a 12 hónap, és az utolsó versszakot is, közzétettem már.
Gondoltam jó lenne elolvasni a verset egyben is:

JANUÁR

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.

Január

 

 

 

 

 

 

 

 

FEBRUÁR

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.

Február

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁRCIUS

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.

Március

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.

Április

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.

Május

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.

Június

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.

Július

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AUGUSZTUS

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.

Augusztus

 

 

 

 

 

 

 

 

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.

Szeptember

 

 

 

 

 

 

 

 

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.

Október

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NOVEMBER

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.

November

 

 

 

 

 

 

 

 

DECEMBER

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.

December

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Élmények

Május hónapban, szerencsére bőven volt munkám/csoportom.

Amikor várom az autóbuszt, a megbeszélt találkozási helyen, sosem tudom, hogy milyen gyerekekkel, felnőttekkel találkozom, csak remélni tudom, hogy azt a pár napot, amit együtt eltöltünk, a lehetőségekhez mérten megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni, mindenből a legtöbbet, a legjobbat kihozni.

Talán, ami a legszebb ebben a szakmában (legalábbis számomra), hogy nem csak én adhatok valamit a csoportnak (tudást, információk, élményt, hely ismeretet), hanem ugyan úgy a csoport is nagyon sok mindent adhat nekem (szeretet, ragaszkodást, információt a saját hazájukról, vagy főleg a gyerekektől néha egy egy őszinte megnyilvánulást) ami nagyon sok erőt, energiát tud adni, a következő csoportokra.

Ebben a hónap megpróbálok olyan bejegyzéseket is írni, amit a csoportoktól kaptam, vagy a csoportokkal megélt közös élményeket írom le, mert jó ezeket megörökíteni, illetve közzé tenni.

Budapest, Kassa Utcai Általános Iskola “diák serege”

2013. május 9 -12 között a Budapest-i, Kassa Utcai Általános Iskola diákjainak mutathattam be Erdélyt. Ez a 4 nap nagyon tartalmasra sikeredett, volt benne jó is, és sajnos rossz is. De mi csak a jóra próbálunk meg emlékezni, például a Tordai hasadékban a jár utat a járatlanra cseréltük: a gyerekek kérésére lehetőséget biztosítottunk a patakban a kövek között mászkálásra:  így a gyerekeknek felejthetetlen élményt tudtunk biztosítani, annak ellenére, hogy nem mindenki úszta meg szárazon. Szerencsénkre amire az autóbuszhoz értünk mindenki megszáradt. És ez csak egy a sok élmény közül.

Utolsó nap, Arad, volt az utolsó közös programunk, ahol rímekbe foglalva mondtak búcsút:

 

Rövid kis versike arról, hogy
mit tud adni neked egy kedves-nagyszerű ember,
akivel csak most találkoztál, mégis mintha ezer éve ismernéd
 
Zavarba nem jöhet semmitől soha ő,
Igazán hibátlan idegenvezető.
Tudása nem csepeg, ömlik a fejedbe…de
Amikor megindul, soha ne előzd le!

Ajánlás

Amit ő gyorsan mond, az itt a sebes tény.
Kassások kedvence Zita, a Sebestyén.

Puskás Tibor, kísérő tanár

Zita

Veled töltöttünk négy szép napot.
A csapat Tőled sok mindent kapott.
Köszönjük, mit adtál, s a jó kedélyt,
Alaposan megismertük Erdélyt!
Szavazzunk meg neked egy nagy ölelést,
Hogy emlékezz ránk, amíg csak élsz!

Pánczél Viktória 7.c tanuló

Ezek után valóban jött a naaaaaagy ölelés :)

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Majális

Kedves Olvasom, remélem, hogy a munka ünnepe nem a számítógép előtt telik, és ezt csak másnap olvassa. Ha esetleg mégis valamiért a gépközelben van, akkor egy kis kedvcsinálóként pár fotót válogattam össze, hogy miért kell azonnal kimenni a szabadba ezen a napon:

Szent Anna tóSzivárvány :)Tászok tetőSzékely kapu egy eldugott kis székely falucskábanKis egyszerű szépségA szép, az mindenkinek szép "Zöld"- ség Irány a kert és grill!Kis házikó...elfoganámCsukás hegység... túrzni kell, túrázni jó

Szinyei-Merse Pál: Majális

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Május

Radnóti Miklós

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

1941. február 25.

Május

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...