Korondi séta

Az átutazók többségének Korond, egy kirakodó vásár, ahol mindenfélét lehet kapni, tökéletes hely, hogy az otthoniak ajándékai megvásárolására:  különböző hűtőmágnesek, a környék fonott kosarai, népművészeti ruhák, fafaragások, taplóból készül érdekességek,  és nem utolsó sorban korondi kerámia.

De ki tudja, hogy ezek hogyan készülnek?
Vagy milyen Korond igazi arca a kirakodó „bódésor” mögött?

Az ilyen, és hasonló kérdések megválaszolására, és főleg a megmutatására szánta rá magát a Babeș – Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának a tanára, Pál Zoltán, akihez lelkesedéssel, és nagy segítő kedvel társult jó néhány diák is.

Közösen létrehozták a Parajd-Korond Természetvédelmi Gondnokságot, melynek fő célja a természeti értékek védelme, és környezeti állapotuk javítását.

Ennek érdekében több olyan programot hoztak létre, melyek keretében az oda utazóknak megmutatják a helyi természeti és kulturális látnivalókat.

Ezek közül, én most a Korondi sétát emelem, ki, mivel az szerepelt a 2013-as kívánság listán, amelyet mindenkinek ajánlott végig járni az év végére.

A séta valójában lovas szekéren történik:

Több kézműves műhelyt keresnek fel:

Élményműhely, ahol a látogató kipróbálhatja, tanulhatja a korongolás művészetét:

Taplász műhely, ahol a mesterek kezei alól ilyen gyönyörűségek kerülnek ki:

Elszekereznek a Csiga-domb földtani rezervátumba, ami Románia legnagyobb aragonit-előfordulási helye

Árcsón a borvízforrásnál a kóstolás is program része:

És még sok minden más, amit nem sorolok fel, hogy a helyszínen is legyen egy kis meglepetés. Remélem sikerült egy fokozni a kedvet, és az idén ellátogatnak Korondra.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kosárfonás Siménfalván

Az etnológusok szerint a fonás az egyik legősibb kézművesség.

Siménfalván a kosárfonásnak körülbelül 100 éves múltja van, mivel 1910-es évvel elején népiskolában tanították a technikát. Akkor a tanítványok saját használatra készítettek, különböző funkciójú kosarakat.

A két világháború közti időszakban a vesszőfonás lassan kiszorult a magyar parasztok foglalkozási köréből és önálló mesterségként tovább folytatódott, de már nem a magyarok, hanem a romák körében.

Az 1920-as években Déváról hat román ember jött Siménfalvára, akik a nagy üvegkorsókat fontak be, amit medgyesi üveggyárból szereztek,  vesszőt pedig Moldvából hozták. A kész terméket pedig az ország különböző területén értékesítették.

1960 után (a kommunizmus idejében), a termelőszövetkezet vásárolta fel a kosarakat a Bukarestben való értékesítésük céljából. 1989-ben ez a szövetkezet megbukott.

Ma a vesszőfonók háziiparosokként, családi vállalkozásokban dolgoznak és dolgoztatnak. Két csoportot tudunk ezek között megkülönböztetni: az egyik csoportot a vállalkozók és az igazi vesszőfonó mesterek alkotják, a másikat pedig akik hántják, gyalulják, a durvább fonást végzik.

A kosárfonás, vesszőkötés technikáját és a hozzá szükséges szerszámokat generációk hagyományozzák egymásra a családokon belül. Régen a vesszőkötés férfimunka volt, az asszonyok csak az előmunkálatokban segítettek. Ma már mindenki egyformán dolgozik kortól, nemtől függetlenül. Olyan család is van, ahol négy generáció: dédapa, nagyapa, apa és fia fonja a kosarat.

Ma már nem csak kosarat, hanem szinte bármilyen terméket elkészítenek vesszőből: állatformákat, hóembert, kerékpárt, autót, különböző virágkosarakat, foteleket, kerítéseket, térelválasztó elemeket is terveznek.

Termékeik nagy részét Korondon adják el, de hazai és külföldi megrendelők is felvásárolják a mutatós árut.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mi jut eszedbe Parajdról?

Természetesen a Sóbánya, hiszen már a római korban megkezdték a bányászatot, és a mai napig folyik a kitermelés. Bár nem a kitermeléséről ismert, inkább  a látogatottsága miatt, hiszen már a 1960-as években megnyitották a sóbányát a  látogatok előtt.  A 120 méter mélységű kezelési központban, ma már minden megtalálható, ami szűkséges ahhoz, hogy kellemesen eltölthető legyen az idő:  étterem, borkiállítás, büfé, ökumenikus templom, játszótér a gyerekeknek, sőt az idén még egy kaland parkot is készítettek.

Ha még gondolkodol, akkor talán eszedbe jut a Sószoros is, amit Korond pataka alakított ki, úgy hogy ketté vágta a hatalmas sótömböt. 2011 óta a természetvédelmi területnek nyilvánított terület gondoksága kialakított egy útvonalat, amit érdemes végigjárni. Azért hogy ne csak lásd, hanem értsd is, az előtted lévő ritkaságot, vezetőt is biztosítanak aki végig kísér.

A harmadik dolog amit tudnod kell Parajdról,  hogy itt töltötte gyerekkorát és elemi iskoláit is itt végezte Áprily Lajos, ami nagyban meghatározta életének ezt a szakaszát.

Később verseiben szívesen emlékezett vissza a Parajdon töltött évekre:

Halálpatak

Parajd felett van egy patak,
a Küküllő-ágba szakad,
vele összeölelkezik,
Halál-patak, így nevezik.
Egyszer hegy lakói voltunk,
vizek mellett kóboroltunk,
megpihentünk öreg fánál,
kicsi Halál-patakánál.

Megpihentünk, málnát ettünk,
fényes volt az ég felettünk.
Azt a völgyet megszerettem,
mellé kunyhót építettem,
városoktól megfutottam,
ott a lelkem gyógyítottam.

Jött a balsors, jött a hadnép,
pusztaság lett tán a telke,
hadak árja elseperte.
Jött a balsors, jött a hadnép,
reszketett a föld alatta.
Párodat is elragadta,
vitte, vitte napkeletre,
napkeleti földbe tette.

Nem vagyunk már hegy lakói,
messze kellett vándorolni.
Én Istenem, mit nem adnék,
ha egy reggel ott virradnék,
s ha még egyszer velem állnál
kicsi Halál-patakánál,
végzetünkből mit se sejtőn,
Parajd felett, fenn az erdőn.

Áprily Lajos tiszteletére 1991. -ben megnyitottak egy emlékházat, ami a mai napig látogatható.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...