Kolozsvári történetek

A Kincses Város Kalendáriuma 2012-es számában vannak nagyon jó történetek, amik főleg a régi kolozsvári mindennapokról, illetve Kolozsvári érdekes történetekről szól. Ezekből szeretnék megosztani most egyet, ami az Avram Iancu szobor felállítása (1993. december 1.) után történt:

A reformátusok Magyar utca 1. szám alatti bérházában a múlt század végén, a sok egyházi tisztviselő mellett szép számmal voltak román bérlők is. Ilyen volt az öreg  képkeretező bácsi, akinek nemcsak a kora, de a dereka is hajlott volt már a 90-es évek elején. Nehézkes járásáért, meggörbült testtartásáért talán évek óta nem mozdult ki a házból, vagy legalábbis nem szívesen. Képet még keretezett, de már csak az udvarbelieknek, jó ismerősöknek.

Aztán hírét vette, hogy kinn a Malinovszkij téren – ő még így nevezte az egykori Bocskai teret, bár azóta kétszer is átkeresztelték: előbb Győzelem térre, majd Avram Iancu térre – szép, nagy szobrot állítottak Avram Iancunak, az ő nemzeti hősüknek.
Igaz, ahány ember, annyifélét mond róla, de azért mégiscsak mindenki ,,a” szoborról beszél, már hetek óta.

Végül is hazafias lelkesedése rávette, hogy görbe botja segítségével felkerekedjék, megnézni a szobrot. Ne mondja rá senki, hogy ő nem jó román. Lassan, és kínlódva – a nagy autóforgalom miatt félve és vigyázattal is – elé került a tér színház felőli végéig.
Ott állt már, a templom bejáratával szemközt, de a szobrot még nem látta. Bokrot, fát, parkot, szökőkutat látott ugyan, s az mind igen szép is volt, hisz rég nem járt kinn, de szobrot nem.
Tovább ment, a tisztek háza felől, majd a Szentegyház utca felől is váltig tekergette a nyakát, ahogy derékszögben megtört teste engedte, de a szobor nem volt sehol. Elment a magyar teológia elé is, hátha a „tank” helyére tettték, de Avram Iancu ott sem volt.
Csüggedten, és csalódottan vánszorgott haza, s aztán mindenkinek elpanaszolta, hogy őt átverték. Mindenki Avram Iancu szobráról beszélt, márpedig az nincs sehol. Ő csak tudja, mert az egész teret körbejárta.

Honnan tudhatta a szegény öreg képkeretező, hogy a  szobrász „művész” irdatlanul magas, keskeny oszlopra emelte Avram Iancu bronzalakját, hogy legalább magasságban vetekedhessék Mátyás király szobrával. Olyan magasra, ahova az ő meggörnyedt szemhatára nem terjedhetett ki.

Az idén újra kezdeményezések indultak meg arra, a román képzőművészek között, hogy ezt a szobrot eltávolíttassák, mert szerintük a kommunista hangulatot áraszat és nem művészien kivitelezett alkotás.

Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurátora szerint nem új keletű a képzőművészek kezdeményezése, az Avram Iancu-szobrot Gheorghe Funar egykori polgármester ugyanis önkényesen, a szakma megkérdezése nélkül készíttette el. A szakértők szemét már régóta szúrja a szobor, azonban politikai súlya is van a dolognak, ezért nem hiszi, hogy érdemben bármi is történne ez ügyben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Erdélyi könyvtárak

Nem rég láttam egy nagyon szép összeállítást a világ legszebb könyvtárairól, és innen jött az ötlet, hogy készítsek én is ilyet Erdélyre. Kapásból tudtam 3-4 szép könyvtárat, amit érdemes megmutatni, gondoltam a honlapjukon biztos kapok fényképeket és hamar kész is a bejegyzés. De természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy első ránézésre gondoljuk: nagyon kevés könyvtárnak van saját honlapja, és még kevesebbnek van a saját honlapján fénykép, de nem adtam fel, és lassan összejött egy bejegyzésre való anyag.

Nem szeretnék én most rangsorolni, mint ahogy az említett cikkben olvasható, hanem csak bemutatni:

 

Kolozsvári Egyetemi Könyvtár

Kolozsvári Tudományegyetem részeként alapították 1872-ben, amikor több mint 11 000 kötetet számlált. Ehhez kapcsolódott az Erdélyi Múzeum-Egyesület mintegy 40 000 kötetből álló könyvtára, melyet az újonnan alakult intézmény rendelkezésére bocsátott.1920 után új, főleg román gyűjteményekkel bővült tovább a könyvtár állománya. Jelenleg a mintegy 4 millió körüli összállomány a tudományok valamennyi területét felöleli.


 

Arad megyei könyvtár, más néven: A. D. Xenopol könyvtár

Aradon 1881-ben, a Kölcsey kulturális társáság hozta létre az első könyvtárat, 1523 kötettel, csupán a társaság tagjai számára. Városi könyvtárról 1913 óta beszélhetünk, amikor a Művelődési Palotában nyitja meg kapuit. 1984-ben költözött a jelenlegi, épületében ahol jelenleg több mint 500.000 kötete van.

 

Csíksomlyói kolostor könyvtára

Az századok alatt a ferences barátok, nagy gonddal, sok fáradsággal, Csíksomlyón több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre. Története a XV. századra megy vissza. A mostani csíksomlyói ferences könyvtár Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye. 1951-ben, az akkori államrendszer elvette a ferencesektől a kolostort. Az el nem rejtett könyveket, a rendszerváltás után beszállították a csíkszeredai múzeumba, ahonnan az ország különböző laboratóriumaiban szakszerűen restaurálták és most ugyanott, a Csíki Székely Múzeumban, gondosan őrzik.

 

Batthyaneum könyvtár Gyulafehérvár

A Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök által 1798-ban alapított könyvtár 1700 kéziratot, több mint 600 ősnyomtatványt, megközelítőleg 19.000 történelmi dokumentumot és több tízezer XVI., XVII. és XVIII. századi nyomtatott könyvet tartalmaz. Batthyány a feloszlatott trinitárius rend, barokk stílusban épült templomát és kolostorát, alakította át az intézmény céljaira.

 

Teleki Téka, Marosvásárhely

A könyvtárat 1802-ben létesítette gróf Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki vagyona nagy részét a több mint 40 000 kötet megvásárlására fordította. A könyvtár  több  ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz.
1955-ben a Téka épületébe költözött a marosvásárhelyi Református Kollégium Nagykönyvtára (Bolyai Könyvtár),  így Teleki–Bolyai Könyvtár néven a két gyűjteményt egyesítették.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

 

 

Karácsonyi fények Kolozsváron

Már nagyon – nagyon vártam, hogy Kolozsváron megjelenjenek a karácsonyi fények. Nagyon szép hangulata van, és jó úgy sétálni a városban, hogy bárhova nézünk a karácsony kacsint vissza ránk. A későn érkező hó miatt a fényekre is tovább kellett várni a szokásosnál.

Már rosszul kezdődött, amikor december 1. előtt több mint egy héttel megjelentek mindenhol (a szó szórós értelemben mindenhol) a román zászlók. Gondoltam, hogy csak a “nagy ünnepre készülnek” (1918. december 1-én van Románia nagy nemzeti ünnepe: Gyulafehérváron akkor jelentették be Románia Királyság és Erdély egyesülését) nagyon reménykedtem, hogy utána gyorsan le is szedik a zászlókat (én kis naiv).

Elsején a “nagy ünnep” alkalmával megrendezett tűzijáték után a karácsonyi fényeket is felkapcsolták. Gondoltam minden rosszban van valami jó, “nagy ünnep” ide vagy oda, legalább megjött a karácsony az utcákra, így nekünk is van amiért ünnepeljünk. Sajnos csak addig tartott az örömem, amíg el nem jutottam a központba, a Mátyás térre (szép magyarul, piata Unirii) és meg nem láttam az fényeket, és főleg köztük a temérdek román zászlót. Sajnos az utóbbi években ritkán lehetett rámondani a Mátyás tér karácsonyi díszítésére, hogy szép, de az idei meg sem közelíti a szép fogalmát. Addig amíg más nyugati városokban designerek, és kreatív csoportok foglalkoznak az egységes karácsonyi hangulat kialakításával, nálunk olyan mintha egy csak úgy, véletlenszerűen egymás mellé helyeznék a díszeket, egy – két helyen román zászlóval tűzdelve.

Nézzük hát a fényképeket:

Az Egyetem utcából közelítve már egy kék karácsonyfa látványa fogad:

A Karácsonyfához érve: jobbra a kék fasor fogad:

Balra pedig egy kis Betlehem, élő állatokkal:

Majd egy villany oszlop modern díszvilágítása:

És sajnos innen jön, számomra, az igazán sokkoló látvány, sok kis árus bódé tele román zászlóval:

Szegény Mátyás király, van amin szomorkodjon:

A főtér két bejáratán elhelyeztek modern kaput (?), alagutat (?). Talán ez is szép lenne, ha a körülötte lévő díszekkel egységet képezne, de csak ott állnak, mint akik eltévedtek:

Nagy bánatomban felkerestem a központban található kedvenc üzletem, és annak a kirakatát fényképeztem le, hogy valami szépet is tudjak mutatni:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Házsongárd szavai

Tavaly a hallottak napja alkalmából a kolozsvári Házsondárdi temető nevesebb sírjait kerestem fel.

Az idén is Házsongárdi temetőről szeretnék írni, de olyan sírok, illetve sírfeliratokról, amelyek nem annyira ismertek, de mégis Kolozsvár életében fontos szerepet töltöttek be.

„A Házsongárdi temető neve ma már fogalom nemcsak Kolozsvár, hanem mindenütt, ahol a magyarok élnek. Az erdélyi magyarság talán legrégebbi, hatalmas kiterjedésű, ma is működő sírkertje. Egy város, országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének a tükre.” – olvasható a Tört kövön és porladó kereszten című könyvben, amelyet Gaal György írt, és aminek a segítségével összeállítom e bejegyzést.

A város köztemetők félszázados késéssel tükrözik a város lakosságának összetételét, ízlését, anyagi helyzetét. Ezért tartom érdekesnek megnézni, hogy régebb, milyen sírfeliratot használtak, mit tartottak érdemesnek az útokorra hátrahagyni.

Jósika Miklós

Báró Jósika Miklós Abafi című regényével korszakot nyitott irodalmunkban. 48-as szabadságharcban való részvétele miatt menekülni kellett. Drezdában élt feleségével, aki csipkekészítéssel biztosította megélhetésüket. Mindketten Drezdában haltak meg, és az  író unokája hozatta haza a hamvait, 1894-ben, és a síremlékükön Gedüs István sírverse olvasható:

KÉT SZíVENEK PORLAD ITTEN DRÁGA HAMVA
KÉT SZÍVNEK ÁLMA ÍME TELYESÜL:
SZABAD HAZÁBAN BOLDOGAN NYUGHATVA
E DRÁGA FÖLDDEL PORUK ELVEGYÜL.
KÖLTŐ, ÖRÜLHET LELKED FEN AZ ÉGBEN,
NEM RAB HONOD, MI OTT IS FÁJNA MÉG,
MIT FESTÉL ANNYI TÜNDÉR BÁJOS KÉPBEN,
MEGADTA NEMZETEDNEK A NAGY ÉG.
S HŰ NŐ ITT IS EGYESÜL VELED,
MEGADTA NEKED A HŰ KEGYELET.

Pop Luissa, főúri családok nevelőnője lehetett, nagyon szép sírfelirata:

KI NYUGSZIK ITT SENKI
CSAK HAMVADD FÖLD RÉSZ,
MERT AMI ÉLTETTE,
A LÉLEK ÉS AZ ÉSZ
HATVAN KILÉNCZ ÉVET
E PORBAN ELTÖLTVÉN
ÉGBE VÁGYOTT VISSZA.
MINT NEM FÖLDI NÖVÉNY
FRANKHONBA TETSZETT FEL
ÉLETÉNEK HAJNALA,
KOLOZSVÁRT HANGZOTT EL
VÉGSŐ HATTYÚDALA,
ESZÉT, LELKÉT, SZÍVÉT,
CSAK AZON JÁRTATÁ,
HOGY A KISDEDEKNEK
VÁLNÉK ŐRANGYALLÁ,
KI VOLT HÁT KI EZEN
PORHÁZAT ÉLTETTE
POP LOUISA
BÉKE VIRRASSZON FELETTE
OCTOBER 6. 1867

Dr. Török Zoltán geológos professzor sírján ez áll:

TEHERRÉ VÁLT SZENVEDÉSED,
LEVETETTED,
ÉS MAGASABBRA VITT A LÉPTED,
CSAK MENTÉL HEGYRŐL HEGYRE.
CSÁKÁNYODDAL
UTAT TÖRVE A VÉGTELENBE.

Kéler Ilona (1860 – 1880), csupán húsz évet élt, viszont rövid pályája során nagy sikereket ért el mind drámai, mind népszínmű szerepekben. Síremlékét Pákey Lajos tervezte, aminek a hátoldalán E. Kovács Gyula sírverse olvasható:

Eszményi szép álom megcsillant szívében.
Tolmácsoló ajka megcsendüle szépen.
Dicső alakokról álom-mez lemállva,
Való testet öltve mindenik leszálla…
S jött a halál lopva, elnémula hangja,
Enyészet hatalma zengeni nem hagyta.
Dicsőség temploma föltárult előtte.
Pitvara a sír lett, éjjele befödte.

 

Jancsó Pál, kolozsvári színész, akit az első magyar komikusként tartanak számon. A sírján el olvasható:

JANCSÓ PÁL JELES SZÍNÉSZ NYUGSZIK ITT
ÚTTÖRŐ VOLT S ÉLTE TAPSOK KÖZT FOLYT,
S HABÁR KÜLÖNC, S KEDÉLYE MOGORVA VOLT,
A SZÍNPADON BOHÓZATOKAT VITT.
A BÚS MAGYART GYAKRAN FELDERÍTETTE
CSAK EGYSZER SZOMORÍTOTTA MEG HAZÁJÁT,
MIDŐN ELHAGYTA SZÍNPADI PÁLYÁJÁT,
S KÜZDELEMTELJES ÉLETÉT BEVÉGEZTE.
MOST E SZEGÉNY KŐ SÍRJÁT HADD JELÖLJE
EMELTE AZT EGY ÖREG TISZTELŐJE.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dr. Török Zoltán

Bethlen Gábor emlékezete

 

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”   Bethlen Gábor

400 éve, 1613. október 23-án,  kolozsvári országgyűlés erdélyi fejedelemmé választotta Bethlen Gábort, Erdély legjelentősebb fejedelmét.

Ennek alkalmából  Bethlen Gábor Alapítvány Emlékévet hirdetett meg, aminek a fővédnökei: Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Kató Béla Erdély református püspöke és Böjte Csaba ferences szerzetes.

Az emlékév alkalmával több programot is szervezetek, amik közül a Bethlen Gábor egész alakos bronz szobor elkészítését emelném ki, az avatására a mai nap folyamán kerül sor, Kolozsvárt - az Alsóvárosi (kétágú) Református Templom kertjében.
A szobor alkotója: Péterfy László Székelyföldről származó szobrászművész.
A nagyszerű, egész alakos szobrot közadakozásból és pályázati támogatásból készítették el.

Péterfy László: Bethlen Gábor kisplasztikája, amelynek újraalkotásával készül a kolozsvári szobor gipszmakettje

Amint említettem a Bethlen Gábor Emlékév fővédnökei között Böjte Atya is szerepel, aki megmentette az enyészettől a fejedelem szülőházát. A gyermekmentő ferences szerzetes az árva gyermekek mellett belefogott Erdély árva épületeinek megmentésébe is. Ennek első lépése volt, amikor megvásárolta és felújította Marosillyén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházát, és így vélekedik a fejedelemről:

„…azért tisztelem, mert képes volt a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat, mindazokat, kik e térségben éltek egymással kiengesztelni, egy asztalhoz ültetni, és az így felszabadult erőket az országépítésre bölcsen befogni. Bármerre járunk szülőföldünkön, sokfelé még ma is láthatjuk a nagy fejedelem idejében épített kastélyokat, épületeket, megálmodott intézményeket. Úgy érzem, hogy nekünk nagy- nagy alázattal az Ő útján kell járnunk”

Marosillye – Bethlen Gábor szülőháza

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mátyás király szobor, Kolozsvár

Nagyon sok téma jut eszembe, amiről jó lenne írni…. Neki fogok olvasgatok… válogatom az információkat…. azon veszem észre magam, hogy legalább három bejegyzésre való anyag gyűlt össze, amit mindenképp meg kellene írni…de, egyre ha van idő…. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy megírom mind a három bejegyzést, de most a fő cél: egy bejegyzés össze állítása…

Ugyan így jártam ezzel a témával is: 111 éve, hogy felavatták Kolozsváron, Fadrusz János legsikeresebb alkotását a Mátyás király szobrot. Mivel aprólékosan lehetne írni Kolozsvár és Mátyás király közti kapcsolatról, Fadrusz Jánosról, a Szoborról, sőt még külön az avatásról is, most egyelőre egy fényképes összeállítást készítek, ami bemutatja a szobor eddigi “életét”:

Kolozsvár főtere szobor nélkül

 

A rajzok készülnek….

Tervezés folyamata…

Szobor avatás, 1902. október 12.

A szobor teljes nagyságában….

…. rajta a Magyar Korona… Hunyadiak címere…

Mellék alakok: Magyar Balázs és Kinizsi Pál

Szapolyai János és Báthory István

Világháborúk után… már más (nyelvű) a tér neve…

Mathias Rex felírat, és a bizonyos tábla….

“Bebörtönözve”… restaurálás címszó alatt…

Tényleges restaurálás…mellékalakok nélkül

Restaurálás: volt talapzat…nincs talapzat…

Restaurálás: modern béklyóban Mátyás király lova…

Újra a régi pompájában…

Büszkén… és szépen…Kolozsvár főterén

 

Tamási Áron

Tamási Áron  1897. szeptember 20-án, vagyis ma 116 éve született Farkaslakán székely gazdálkodók gyermekeként.

Tamási Áron szülőháza

Áron volt a legnagyobbik fiú, az ősi törvény szerint neki kellett volna a föld mellett maradnia, gazdálkodnia, de egy baleset miatt megsérült a bal keze így, nem volt alkalmas a falusi munkára, a szülők úgy döntöttek, tovább taníttatják.
A székelyudvarhelyi gimnázium után Kolozsváron a kereskedelmi akadémián tanult.

Farkaslakán a “régi” iskola, ahol Tamási Áron is tanult

Első díjat nyert egy novellájával (Szász Tamás, a pogány) a Keleti Újság pályázatán, ez a siker végleg elkötelezte az irodalom mellett.
Rokoni meghívásra 1923-26 között az Amerikai Egyesült Államokban élt, főleg bankhivatalnokként dolgozott, de sok mindent kipróbált (akárcsak kedvenc hőse, Ábel). Hazája elhagyásakor ragaszkodása jeléül egy zacskó földet és egy tulipánt vitt magával. Nem egyszer küldött haza pénzt a szüleinek, testvéreinek.
Kötetnyi novellát küldött haza menyasszonyának, aki azt 1925-ben megjelentette Lélekindulás címen.

Tamási Áron

Sikeres íróként tért haza, és a továbbiakban sikert sikerre halmozott.
1929-ben, 30-ban, 31-ben a nem csak irodalmi szempontból, de pénzösszegben is jelentős Baumgarten-díjban részesült, 1942-ben megkapta a Baumgarten-alapítvány nagydíját is. Ezek segítették megőrizni írói függetlenségét, lehetővé tették, hogy arról írjon, ami hozza a legközelebb áll, szülőföldjéről, népe sorsáról.
Őt tartották a székelység legjelesebb író küldöttének.
1944-ig Kolozsváron élt, ekkor, a háború végén, jónak látta Magyarországra távozni. Megérezte, hogy olyan idők jönnek, amikor igazságtalan per áldozata lehetne.  Szülőföldjén politikai okokból nem kívánatos személy lett, Farkaslakára, szülőfalujába csak ritkán jöhetett haza. Így vált az otthonkeresés írójává.  Szinte minden írásának a cselekménye a vágyott szülőföldön, a székelyek közt játszódik.
Halálakor (1966. május 26.), utolsó kívánsága szerint, Farkaslakán helyezték örök nyugalomra, még nagyobb súlyt adva: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

Tamási Áron síremléke

Itt elolvashatják, hogyan is lett ő író. 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kolozsvári Magyar Napok

Előző hónapra volt már egy program ajánlom, viszont augusztusban is akadnak nagyon jó programok, amelyek közül, most csak egyet szeretnék kiemelni, mégpedig a Kolozsvári Magyar Napokat, amit az idén már negyedig alkalommal szerveznek meg, augusztus 19 – 25. között.

Az utolsó sajtótájékoztatón elhangzott számok alapján egy hét alatt a következőkre számíthatnak a Kolozsvárra érkezők: 390 programpont, 250000 eurós költségvetés, közel 70 szervezettel működnek együtt, több mint 20 kiállítás, a Filmnapoknak 3 helyszíne lesz, a gyerekeknek 50 rendezvény, a fiataloknak is 50 rendezvény, több mint 30 koncert és előadás a 3 fő színpadon, 35 sörcsap, 24 médiapartner, több mint 8500 lájkoló a Facebookon, a honlapra pedig eddig 20000 látogató klikkelt.

Az eseménysorozat fénypontja a 30. évét „ünneplő” István, a király rockopera új változata lesz, amelyet 250 négyzetméteres színpadon adnak elő a Főtéren, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus rendezésében, többek között helyi néptáncegyüttesek tagjainak szereplésével.

Kedv csinálónak itt a video klipp:

Részletes program a rendezvény honlapján található.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Egy szerény építész remekművei

A cím Kós Károlyról szól, mivel az ő életét és munkásságát szeretném röviden bemutatni.

Temesváron született, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Azt befejezve, a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra, és itt szerez diplomát.

 

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik, majd Székelyföld építészetét tanulmányozza.

1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el a katedrát, erről így nyilatkozik: „A döntés nehéz volt…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten, és itthon maradtam.”

1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomdagrafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket.

Kedvenc tartózkodási helye egy kalotaszegi falucska, Sztána volt, itt építette fel házát is, az úgynevezett Varjúvárat a kalotaszegiek által használt építőanyagból, de saját stílusa szerint.

Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska.

Élete és munkássága ezután szorosan összefonódik Kalotaszeggel, megismeri és megszereti ezt a tájat, büszke az itt lakó emberekre, akik a mostoha körülmények ellenére is megállták a helyüket. Eredeti vártemplomokat, és szép lakóházakat építettek, és megőrizték népviseletüket, amely egykoron az egész Erdély népviselete volt: „Mindehhez hit, fanatikus és rettenetesen sok munka kellett”- írta Kós Károly a kalotaszegiekről.

Kós építészetének egyéni stílusára rányomja a bélyegét a tájegység népművészete. A népi építészet felé forduló mozgalom híve, stílusát már egyetemista korában kialakította: egyszerűség és hasznosság jellemi. Szerinte az épületnek funkciója van, tehát célirányos kell legyen, és alkalmazkodni kell környezete éghajlati viszonyaihoz.

1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron. A Farkas utcai református templomból elinduló utolsó útján népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a koporsóját a Házsongárdi temetőkertbe, és kalotaszegi lányok, a pártájuk fölé emelve, a koszorúkat.

Jelentősebb építészeti munkái:

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

Varjú vár

Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)

Óbudai Református parókia

Emléktábla az Óbudai református parókia falán

Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel

Budapesti állatkert – Majomház

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)

Székely Nemzeti Múzeum régen

Székely Nemzeti Múzeum napjainkban

Református templom (“Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)

Kakasos templom

Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)

Mátyás király szülőháza

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Brassai Sámuel

„Tíz évtizedet élt, tíz tudományt művelt, tíz nyelvet beszélt”.

Röviden így lehet jellemezni Brassai Sámuelnek az életét, akire már kortársai is annyira feltekintettek, hogy még életében az „utolsó erdélyi polihisztornak” nevezték.
Torockón, vagy Torockószentgyörgyön született, és a születési dátuma is vitatott, bár inkább  1797. június 15. –én emlékeznek meg róla, ez szerint  216 éve született.
Első tanítója édesapja volt, aki fiát sajátos módszereivel vezette be a műveltség világába. Olvastatta, ha hibázott, kikerestette a szótárból, könyvből a helyes megoldást. Vagyis megtanította tanulni, rávezette a tanulás örömére. Ezek után íratta csak be torockószentgyörgyi iskolába, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumba, amelynek történetével sorsa ezután összefonódik.

Tanulmányai befejezése után Erdély legelőkelőbb főúri családjainál volt leánynevelő. Közben nemcsak nevelőként kezdett ismertté válni, hanem tehetséges fiatal tudósként is. Ennek köszönhette, hogy őt kérik fel a kolozsvári kaszinó tagjai a tervbe vett néplap szerkesztésére. A Vasárnapi Újság 1834. április 6-án megindul, s 1848-as megszűnéséig Brassai szerkeszti (s többnyire írja is).
Munkásságára felfigyelve 1837-ban az Unitárius Kollégium tanárának választják, bár ez több szempontból is rendhagyó volt
A diákság nagy örömmel fogadta a kinevezést, és fáklyás menettel köszöntötte az újdonsült oktatót.

Brassai mint tanár, könyvtárnok majd igazgató új szellemet hoz a kollégium falai közé, s utóbb megreformálja az egész unitárius tanügyet.
Elveti az addigi merev, tekintélyen alapuló, szónokias oktatást.

1861-ben igazgatónak választják, ekkor kezdi átalakítani a Mikó-kertet botanikus kertté.
Munkája elismeréséül 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem matematika professzorának is kinevezik, a későbbiekben pedig rektornak, majd dékánnak is megválasztják.
1897-ben országos szinten ünneplik születésének 100. évfordulóját, maga a császár is üdvözlő üzenetet küld neki. Csupán pár nappal éli túl évfordulóját, június 24-én átadja lelkét a Mindenhatónak. Végrendeletében egész vagyonát az Unitárius Kollégiumnak adományozza, az újonnan felépült kollégiumi épület így részben az ő hagyatéka, Berde Mózes mellett. A Házsongárdi temetőbe helyezik örök nyugalomra, ahol a Pákey Lajos tervezte síremléket 1910-ben avatták fel.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...