Kolozsvári történetek

A Kincses Város Kalendáriuma 2012-es számában vannak nagyon jó történetek, amik főleg a régi kolozsvári mindennapokról, illetve Kolozsvári érdekes történetekről szól. Ezekből szeretnék megosztani most egyet, ami az Avram Iancu szobor felállítása (1993. december 1.) után történt:

A reformátusok Magyar utca 1. szám alatti bérházában a múlt század végén, a sok egyházi tisztviselő mellett szép számmal voltak román bérlők is. Ilyen volt az öreg  képkeretező bácsi, akinek nemcsak a kora, de a dereka is hajlott volt már a 90-es évek elején. Nehézkes járásáért, meggörbült testtartásáért talán évek óta nem mozdult ki a házból, vagy legalábbis nem szívesen. Képet még keretezett, de már csak az udvarbelieknek, jó ismerősöknek.

Aztán hírét vette, hogy kinn a Malinovszkij téren – ő még így nevezte az egykori Bocskai teret, bár azóta kétszer is átkeresztelték: előbb Győzelem térre, majd Avram Iancu térre – szép, nagy szobrot állítottak Avram Iancunak, az ő nemzeti hősüknek.
Igaz, ahány ember, annyifélét mond róla, de azért mégiscsak mindenki ,,a” szoborról beszél, már hetek óta.

Végül is hazafias lelkesedése rávette, hogy görbe botja segítségével felkerekedjék, megnézni a szobrot. Ne mondja rá senki, hogy ő nem jó román. Lassan, és kínlódva – a nagy autóforgalom miatt félve és vigyázattal is – elé került a tér színház felőli végéig.
Ott állt már, a templom bejáratával szemközt, de a szobrot még nem látta. Bokrot, fát, parkot, szökőkutat látott ugyan, s az mind igen szép is volt, hisz rég nem járt kinn, de szobrot nem.
Tovább ment, a tisztek háza felől, majd a Szentegyház utca felől is váltig tekergette a nyakát, ahogy derékszögben megtört teste engedte, de a szobor nem volt sehol. Elment a magyar teológia elé is, hátha a „tank” helyére tettték, de Avram Iancu ott sem volt.
Csüggedten, és csalódottan vánszorgott haza, s aztán mindenkinek elpanaszolta, hogy őt átverték. Mindenki Avram Iancu szobráról beszélt, márpedig az nincs sehol. Ő csak tudja, mert az egész teret körbejárta.

Honnan tudhatta a szegény öreg képkeretező, hogy a  szobrász „művész” irdatlanul magas, keskeny oszlopra emelte Avram Iancu bronzalakját, hogy legalább magasságban vetekedhessék Mátyás király szobrával. Olyan magasra, ahova az ő meggörnyedt szemhatára nem terjedhetett ki.

Az idén újra kezdeményezések indultak meg arra, a román képzőművészek között, hogy ezt a szobrot eltávolíttassák, mert szerintük a kommunista hangulatot áraszat és nem művészien kivitelezett alkotás.

Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurátora szerint nem új keletű a képzőművészek kezdeményezése, az Avram Iancu-szobrot Gheorghe Funar egykori polgármester ugyanis önkényesen, a szakma megkérdezése nélkül készíttette el. A szakértők szemét már régóta szúrja a szobor, azonban politikai súlya is van a dolognak, ezért nem hiszi, hogy érdemben bármi is történne ez ügyben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Karácsonyi fények Kolozsváron

Már nagyon – nagyon vártam, hogy Kolozsváron megjelenjenek a karácsonyi fények. Nagyon szép hangulata van, és jó úgy sétálni a városban, hogy bárhova nézünk a karácsony kacsint vissza ránk. A későn érkező hó miatt a fényekre is tovább kellett várni a szokásosnál.

Már rosszul kezdődött, amikor december 1. előtt több mint egy héttel megjelentek mindenhol (a szó szórós értelemben mindenhol) a román zászlók. Gondoltam, hogy csak a “nagy ünnepre készülnek” (1918. december 1-én van Románia nagy nemzeti ünnepe: Gyulafehérváron akkor jelentették be Románia Királyság és Erdély egyesülését) nagyon reménykedtem, hogy utána gyorsan le is szedik a zászlókat (én kis naiv).

Elsején a “nagy ünnep” alkalmával megrendezett tűzijáték után a karácsonyi fényeket is felkapcsolták. Gondoltam minden rosszban van valami jó, “nagy ünnep” ide vagy oda, legalább megjött a karácsony az utcákra, így nekünk is van amiért ünnepeljünk. Sajnos csak addig tartott az örömem, amíg el nem jutottam a központba, a Mátyás térre (szép magyarul, piata Unirii) és meg nem láttam az fényeket, és főleg köztük a temérdek román zászlót. Sajnos az utóbbi években ritkán lehetett rámondani a Mátyás tér karácsonyi díszítésére, hogy szép, de az idei meg sem közelíti a szép fogalmát. Addig amíg más nyugati városokban designerek, és kreatív csoportok foglalkoznak az egységes karácsonyi hangulat kialakításával, nálunk olyan mintha egy csak úgy, véletlenszerűen egymás mellé helyeznék a díszeket, egy – két helyen román zászlóval tűzdelve.

Nézzük hát a fényképeket:

Az Egyetem utcából közelítve már egy kék karácsonyfa látványa fogad:

A Karácsonyfához érve: jobbra a kék fasor fogad:

Balra pedig egy kis Betlehem, élő állatokkal:

Majd egy villany oszlop modern díszvilágítása:

És sajnos innen jön, számomra, az igazán sokkoló látvány, sok kis árus bódé tele román zászlóval:

Szegény Mátyás király, van amin szomorkodjon:

A főtér két bejáratán elhelyeztek modern kaput (?), alagutat (?). Talán ez is szép lenne, ha a körülötte lévő díszekkel egységet képezne, de csak ott állnak, mint akik eltévedtek:

Nagy bánatomban felkerestem a központban található kedvenc üzletem, és annak a kirakatát fényképeztem le, hogy valami szépet is tudjak mutatni:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Kalotaszeg

Kalotaszegről nehéz egy bejegyzésben beszélni, de megpróbálok egy kis ízelítőt összeállítani, így viszont nem tudok a jellemzőkről részletesen írni. Kezdésnek egy általános leírást készítek, és majd lassacskán a jellemzőkre is kitérek majd mert nagyon sok gyönyörűség található azon a területen.

Kalotaszeg, Erdély második legjelentősebb magyarlakta vidéke, Kolozsvár és Bánffyhunyad között, mintegy 50 km hosszúságban és körülbelül 40 falut foglal magába, két falu kivételével, református magyar lakossággal. Öt kisebb tájegységre osztható: Felszeg, Alszeg, Nádasmente vagy Cifra Kalotaszeg, Kapus vidéke, Átmeneti vagy peremvidék.

Olyan jellegzetes tájegység, ahol a népművészet sajátos hagyományokkal és stílusokkal bír. A kalotaszegi népviselet, a fazekasság és a népköltészet mellett az építészet az, amelyre határozottan rányomta a bélyegét a hely és az itt élő nép határozott szellemi értéke. Kós Károly nagy ismerője írta: „Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali kaszáló.”

A középkorban kialakult sajátos népies építészeti stílus főleg a templomokon látszik ma is. Kalotaszeg népe, a története során, sokat szenvedett a háboruktól. Az 1241-es tatárjárás, 1437-ben a Budai Nagy Antal vezette felkelés, ennek megtorlásai, a Rákoczi vezette szabadságharc háborúi tizedelték a lakosságát. Templmainak döntő többsége késő román kori stílusban épült, melyeket utóbb gótikus stílusban átépítettek vagy kiegészítettek. A XVII. században a falusi templomokat fallal kezdik körülkeríteni, és ez védelmi jellegű építkezés alakítja ki a templomvárakat. Ide menekül az Isten háza köré az ellenséges hordák elől. A körülkerített falon belül van a temető, ahová bástyával megerősített kapun lehet bejutni. A bástyákon és a tornyon tornác fut végig az őrség számára. A torony fából készült, karcsúra alakított tetőszerkezete általában zsidellyel fedett.

A templomokhoz jellemzően négy fiatornyos torony tartozik. A templomok belsejét igen gazdagon díszített. Jellemző a festett fakazettás mennyezet. A templombelsők népies festészete a 17-18. században virágzott, a kalotaszegi festőasztalosok munkásságának köszönhetően. A templomokban gyakran találunk díszesen faragott festett szószéket. A templommennyezet közepéről függő lámpát gallyakkal, virágfüzérekkel díszítik. A templomok kincsei közé tartoznak a régi kalotaszegi varrottasok.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Házsongárd szavai

Tavaly a hallottak napja alkalmából a kolozsvári Házsondárdi temető nevesebb sírjait kerestem fel.

Az idén is Házsongárdi temetőről szeretnék írni, de olyan sírok, illetve sírfeliratokról, amelyek nem annyira ismertek, de mégis Kolozsvár életében fontos szerepet töltöttek be.

„A Házsongárdi temető neve ma már fogalom nemcsak Kolozsvár, hanem mindenütt, ahol a magyarok élnek. Az erdélyi magyarság talán legrégebbi, hatalmas kiterjedésű, ma is működő sírkertje. Egy város, országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének a tükre.” – olvasható a Tört kövön és porladó kereszten című könyvben, amelyet Gaal György írt, és aminek a segítségével összeállítom e bejegyzést.

A város köztemetők félszázados késéssel tükrözik a város lakosságának összetételét, ízlését, anyagi helyzetét. Ezért tartom érdekesnek megnézni, hogy régebb, milyen sírfeliratot használtak, mit tartottak érdemesnek az útokorra hátrahagyni.

Jósika Miklós

Báró Jósika Miklós Abafi című regényével korszakot nyitott irodalmunkban. 48-as szabadságharcban való részvétele miatt menekülni kellett. Drezdában élt feleségével, aki csipkekészítéssel biztosította megélhetésüket. Mindketten Drezdában haltak meg, és az  író unokája hozatta haza a hamvait, 1894-ben, és a síremlékükön Gedüs István sírverse olvasható:

KÉT SZíVENEK PORLAD ITTEN DRÁGA HAMVA
KÉT SZÍVNEK ÁLMA ÍME TELYESÜL:
SZABAD HAZÁBAN BOLDOGAN NYUGHATVA
E DRÁGA FÖLDDEL PORUK ELVEGYÜL.
KÖLTŐ, ÖRÜLHET LELKED FEN AZ ÉGBEN,
NEM RAB HONOD, MI OTT IS FÁJNA MÉG,
MIT FESTÉL ANNYI TÜNDÉR BÁJOS KÉPBEN,
MEGADTA NEMZETEDNEK A NAGY ÉG.
S HŰ NŐ ITT IS EGYESÜL VELED,
MEGADTA NEKED A HŰ KEGYELET.

Pop Luissa, főúri családok nevelőnője lehetett, nagyon szép sírfelirata:

KI NYUGSZIK ITT SENKI
CSAK HAMVADD FÖLD RÉSZ,
MERT AMI ÉLTETTE,
A LÉLEK ÉS AZ ÉSZ
HATVAN KILÉNCZ ÉVET
E PORBAN ELTÖLTVÉN
ÉGBE VÁGYOTT VISSZA.
MINT NEM FÖLDI NÖVÉNY
FRANKHONBA TETSZETT FEL
ÉLETÉNEK HAJNALA,
KOLOZSVÁRT HANGZOTT EL
VÉGSŐ HATTYÚDALA,
ESZÉT, LELKÉT, SZÍVÉT,
CSAK AZON JÁRTATÁ,
HOGY A KISDEDEKNEK
VÁLNÉK ŐRANGYALLÁ,
KI VOLT HÁT KI EZEN
PORHÁZAT ÉLTETTE
POP LOUISA
BÉKE VIRRASSZON FELETTE
OCTOBER 6. 1867

Dr. Török Zoltán geológos professzor sírján ez áll:

TEHERRÉ VÁLT SZENVEDÉSED,
LEVETETTED,
ÉS MAGASABBRA VITT A LÉPTED,
CSAK MENTÉL HEGYRŐL HEGYRE.
CSÁKÁNYODDAL
UTAT TÖRVE A VÉGTELENBE.

Kéler Ilona (1860 – 1880), csupán húsz évet élt, viszont rövid pályája során nagy sikereket ért el mind drámai, mind népszínmű szerepekben. Síremlékét Pákey Lajos tervezte, aminek a hátoldalán E. Kovács Gyula sírverse olvasható:

Eszményi szép álom megcsillant szívében.
Tolmácsoló ajka megcsendüle szépen.
Dicső alakokról álom-mez lemállva,
Való testet öltve mindenik leszálla…
S jött a halál lopva, elnémula hangja,
Enyészet hatalma zengeni nem hagyta.
Dicsőség temploma föltárult előtte.
Pitvara a sír lett, éjjele befödte.

 

Jancsó Pál, kolozsvári színész, akit az első magyar komikusként tartanak számon. A sírján el olvasható:

JANCSÓ PÁL JELES SZÍNÉSZ NYUGSZIK ITT
ÚTTÖRŐ VOLT S ÉLTE TAPSOK KÖZT FOLYT,
S HABÁR KÜLÖNC, S KEDÉLYE MOGORVA VOLT,
A SZÍNPADON BOHÓZATOKAT VITT.
A BÚS MAGYART GYAKRAN FELDERÍTETTE
CSAK EGYSZER SZOMORÍTOTTA MEG HAZÁJÁT,
MIDŐN ELHAGYTA SZÍNPADI PÁLYÁJÁT,
S KÜZDELEMTELJES ÉLETÉT BEVÉGEZTE.
MOST E SZEGÉNY KŐ SÍRJÁT HADD JELÖLJE
EMELTE AZT EGY ÖREG TISZTELŐJE.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dr. Török Zoltán

Bethlen Gábor emlékezete

 

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”   Bethlen Gábor

400 éve, 1613. október 23-án,  kolozsvári országgyűlés erdélyi fejedelemmé választotta Bethlen Gábort, Erdély legjelentősebb fejedelmét.

Ennek alkalmából  Bethlen Gábor Alapítvány Emlékévet hirdetett meg, aminek a fővédnökei: Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Kató Béla Erdély református püspöke és Böjte Csaba ferences szerzetes.

Az emlékév alkalmával több programot is szervezetek, amik közül a Bethlen Gábor egész alakos bronz szobor elkészítését emelném ki, az avatására a mai nap folyamán kerül sor, Kolozsvárt - az Alsóvárosi (kétágú) Református Templom kertjében.
A szobor alkotója: Péterfy László Székelyföldről származó szobrászművész.
A nagyszerű, egész alakos szobrot közadakozásból és pályázati támogatásból készítették el.

Péterfy László: Bethlen Gábor kisplasztikája, amelynek újraalkotásával készül a kolozsvári szobor gipszmakettje

Amint említettem a Bethlen Gábor Emlékév fővédnökei között Böjte Atya is szerepel, aki megmentette az enyészettől a fejedelem szülőházát. A gyermekmentő ferences szerzetes az árva gyermekek mellett belefogott Erdély árva épületeinek megmentésébe is. Ennek első lépése volt, amikor megvásárolta és felújította Marosillyén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházát, és így vélekedik a fejedelemről:

„…azért tisztelem, mert képes volt a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat, mindazokat, kik e térségben éltek egymással kiengesztelni, egy asztalhoz ültetni, és az így felszabadult erőket az országépítésre bölcsen befogni. Bármerre járunk szülőföldünkön, sokfelé még ma is láthatjuk a nagy fejedelem idejében épített kastélyokat, épületeket, megálmodott intézményeket. Úgy érzem, hogy nekünk nagy- nagy alázattal az Ő útján kell járnunk”

Marosillye – Bethlen Gábor szülőháza

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mátyás király szobor, Kolozsvár

Nagyon sok téma jut eszembe, amiről jó lenne írni…. Neki fogok olvasgatok… válogatom az információkat…. azon veszem észre magam, hogy legalább három bejegyzésre való anyag gyűlt össze, amit mindenképp meg kellene írni…de, egyre ha van idő…. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy megírom mind a három bejegyzést, de most a fő cél: egy bejegyzés össze állítása…

Ugyan így jártam ezzel a témával is: 111 éve, hogy felavatták Kolozsváron, Fadrusz János legsikeresebb alkotását a Mátyás király szobrot. Mivel aprólékosan lehetne írni Kolozsvár és Mátyás király közti kapcsolatról, Fadrusz Jánosról, a Szoborról, sőt még külön az avatásról is, most egyelőre egy fényképes összeállítást készítek, ami bemutatja a szobor eddigi “életét”:

Kolozsvár főtere szobor nélkül

 

A rajzok készülnek….

Tervezés folyamata…

Szobor avatás, 1902. október 12.

A szobor teljes nagyságában….

…. rajta a Magyar Korona… Hunyadiak címere…

Mellék alakok: Magyar Balázs és Kinizsi Pál

Szapolyai János és Báthory István

Világháborúk után… már más (nyelvű) a tér neve…

Mathias Rex felírat, és a bizonyos tábla….

“Bebörtönözve”… restaurálás címszó alatt…

Tényleges restaurálás…mellékalakok nélkül

Restaurálás: volt talapzat…nincs talapzat…

Restaurálás: modern béklyóban Mátyás király lova…

Újra a régi pompájában…

Büszkén… és szépen…Kolozsvár főterén

 

Feleki gömbkövek

 „Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombócok, miknek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.” Jókai Mór

Jókai Mór rajza a gömbövekről

Kolozsvár környékén a kedvelt kirándulóhelyeken megjelenő gömbköveket már a legrégebbi időkből ismerték a helyi telepesek, azonban a természettudósok csak az 1800-as évek végén tesznek említést róla.

A homokkőgömbök a Feleki hegy különleges képződményei, amelyeket a hajdani tenger áramlásának állandó görgetése közben, bizonyos mag köré lerakódott homokszemcsékből növekedtek öklömnyitől elkezdve, több mázsányi súlyú, szabályos gömbnagyságig is. Középpontjukban, magként, csigaházak, kagylók szolgálnak, ezek köré tömörülnek a homokszemcsék.
Képződésük10 – 12 millió évvel ezelőttről tehető.

A gömb alakú követ a dió nagyságtól a másfél méteres átmérőjűekig terjedt.

Sajnálatos tény, hogy a gömbkövet egy részét, mint természetes díszítőelemet hordták szét. Próbálkoztak természetvédelmi területté nyilvánítással, hogy tudják megvédeni ezeket a különlegességeket, de sajnos a kezdeményezés nem járt sikerrel.

 

A kolozsvári unitárius templom előcsarnokában található a híres Dávid Ferenc-kő, egy feleki gömbkő, amelyen állva tartotta 1568-ban, a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésről visszajövet Dávid Ferenc a híres prédikációját, melynek hatására Kolozsvár egész lakossága unitárius hitre tért.

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kolozsvári Magyar Napok

Előző hónapra volt már egy program ajánlom, viszont augusztusban is akadnak nagyon jó programok, amelyek közül, most csak egyet szeretnék kiemelni, mégpedig a Kolozsvári Magyar Napokat, amit az idén már negyedig alkalommal szerveznek meg, augusztus 19 – 25. között.

Az utolsó sajtótájékoztatón elhangzott számok alapján egy hét alatt a következőkre számíthatnak a Kolozsvárra érkezők: 390 programpont, 250000 eurós költségvetés, közel 70 szervezettel működnek együtt, több mint 20 kiállítás, a Filmnapoknak 3 helyszíne lesz, a gyerekeknek 50 rendezvény, a fiataloknak is 50 rendezvény, több mint 30 koncert és előadás a 3 fő színpadon, 35 sörcsap, 24 médiapartner, több mint 8500 lájkoló a Facebookon, a honlapra pedig eddig 20000 látogató klikkelt.

Az eseménysorozat fénypontja a 30. évét „ünneplő” István, a király rockopera új változata lesz, amelyet 250 négyzetméteres színpadon adnak elő a Főtéren, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus rendezésében, többek között helyi néptáncegyüttesek tagjainak szereplésével.

Kedv csinálónak itt a video klipp:

Részletes program a rendezvény honlapján található.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Tordai sóbánya

Ha a látogató repülő csészealjakat látna a Sós-völgyben a bánya csillogó kapuja előtt sorakozni, meg sem lepődne…” így kezdődik a Sóbányában található információs fűzet, mely az 2010-ben „felújított” sóbányát mutatja be.

Valóban ilyen hangulata van, nemcsak a bánya bejáratának, hanem a bánya belsejének is, ezért került fel a 2013-as kívánságlistára.

Teréz bánya felül nézetből

Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.
A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg.

A sót legelőször  a harang formájú nagytermekben termelték ki majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták.
A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal,  fáklyákkal világítottak.
A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.

A Galéria, ami majdnem 1 km-es folyosó

A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.
A bánya összes termének kivételes akusztikája van.

2008-ban, 6 millió EUR Phare  programnak köszönhetően a sóbánya egy bőséges modernizáló folyamaton ment keresztül, 2010 januárjában pedig teljesen új formában a turisztikai forgalomba kerül.

Óriáskerék a Rudolf tárnában

A felújítási munkálatok a következő helyeken történtek:

A Rudolf tárnában a következők épültek: egy panoráma lift, mini-golf és mini-bowling pályák, egy sportpálya, egy 180 férőhelyes amfiteátrum, egy óriáskerék és játszótér a gyerekek számára.

A Mária Terézia tárna is megnyílt a turisták számára, amit lépcső vagy lift által lentről is megcsodálhatnak. A tárnában 112 m mélységen egy földalatti sós vizű tó található, melyen egy romantikus csónakázáson vehetnek részt a turisták.

Teréz bányában a csónakázó tó

A Gizella tárnát vagy más néven a kezelő termet is felújították annak érdekében, hogy légúti kezelést biztosítson a látogatok számára.

A főbejárat az újítás során épült és a második bejárata lett a Tordai Sóbányának a Dörgő-Sósvölgy felöl.

A Tordai fürdő 15 sós tava a régi sóbánya vájatainak beomlása során keletkezett. A tavak vizét pedig sokféle betegség kezelésére ajánlják, így a mozgásszervi, idegrendszeri, nőgyógyászati és reumás panaszokkal küszködőknek.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Nagyjaink a Házsongárdi temetőben

 

Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtam haza utazni, hogy az én szeretteimről a sírjaik felett emlékezzek meg. Viszont, így volt lehetőségem elmenni a Házsongárdi temetőbe, és a nagyjain sírjainál gyújtottam 1-1 kis mécsest.

Most egy kis ízelítő következik, a látványról, ami tegnap este a Házsongárdi temetőben fogadott:

Reményik Sándor sírja, nem a könnyen járható út mellett található. Be kell menni a sáros-vizes, szűk ösvényen. Először gondoltam kihagyom, de valahogy mégis arra fele vitt valami… magas sarkú csizmába csúszkáltam ide-oda… nem is azon az úton közelítettem meg, ahol én ismertem, és már teljesen sötétség volt, még az eső is nekikeseredett…jaj gondoltam sosem találom meg… Aztán egyszer csak ott volt, szinte teljes sötétségben, alig volt egy pár mécses, gyertya a sírjánál. Ekkor jöttem rá, hogy ezért kellett eljöjjek, hogy egy ilyen nagy költőnek eggyel több gyertyája égjen a sírján, mert ez a legkevesebb amit megérdemel.

Majd Kós Károlynál tisztelegtem:

A következő sír, az 1800-as évek polihisztora, aki nagyon sokat tett a kolozsvári oktatásért. Ő volt, aki bevezette az oktatásba a magyar nyelvet. Kolozsvár, úgy tiszteleg előtte, hogy az egyik magyar középiskolája az ő nevét viseli.

Berde Mózes a teljes vagyonát az unitárius egyházra hagyta, és az egyik földbirtokának teljes jövedelméből naponta 200 diáknak naponta 1-1 cipót kellett sütni és adni. Feltétele jó tanulmányi eredmény és gyenge anyagi háttér volt, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül.

Kriza János, a néprajzkutató:

Akire Kolozsvár annyira büszke, hogy az egyik magyar iskola a nevét viseli:

“Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!”
Dsida Jenő

Egyszerű szépség:

Hangulat, mely soha vissza nem tér:

A Házsongárongárdi temetőben (sajnos) nem csak magyar sírok vannak, és a “szomszédokra” jellemző a túldíszítettség, ami nekem már sok:

Ezek az egyforma sírok a világháborúban elesettetek emlékére vannak állítva:

A temető egy részlete:

Háttérben Kolozsvár fényei:

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...