Tordai sóbánya

Ha a látogató repülő csészealjakat látna a Sós-völgyben a bánya csillogó kapuja előtt sorakozni, meg sem lepődne…” így kezdődik a Sóbányában található információs fűzet, mely az 2010-ben „felújított” sóbányát mutatja be.

Valóban ilyen hangulata van, nemcsak a bánya bejáratának, hanem a bánya belsejének is, ezért került fel a 2013-as kívánságlistára.

Teréz bánya felül nézetből

Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.
A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg.

A sót legelőször  a harang formájú nagytermekben termelték ki majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták.
A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal,  fáklyákkal világítottak.
A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.

A Galéria, ami majdnem 1 km-es folyosó

A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.
A bánya összes termének kivételes akusztikája van.

2008-ban, 6 millió EUR Phare  programnak köszönhetően a sóbánya egy bőséges modernizáló folyamaton ment keresztül, 2010 januárjában pedig teljesen új formában a turisztikai forgalomba kerül.

Óriáskerék a Rudolf tárnában

A felújítási munkálatok a következő helyeken történtek:

A Rudolf tárnában a következők épültek: egy panoráma lift, mini-golf és mini-bowling pályák, egy sportpálya, egy 180 férőhelyes amfiteátrum, egy óriáskerék és játszótér a gyerekek számára.

A Mária Terézia tárna is megnyílt a turisták számára, amit lépcső vagy lift által lentről is megcsodálhatnak. A tárnában 112 m mélységen egy földalatti sós vizű tó található, melyen egy romantikus csónakázáson vehetnek részt a turisták.

Teréz bányában a csónakázó tó

A Gizella tárnát vagy más néven a kezelő termet is felújították annak érdekében, hogy légúti kezelést biztosítson a látogatok számára.

A főbejárat az újítás során épült és a második bejárata lett a Tordai Sóbányának a Dörgő-Sósvölgy felöl.

A Tordai fürdő 15 sós tava a régi sóbánya vájatainak beomlása során keletkezett. A tavak vizét pedig sokféle betegség kezelésére ajánlják, így a mozgásszervi, idegrendszeri, nőgyógyászati és reumás panaszokkal küszködőknek.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A Szent Anna-tó legendája

(Székelyföldi monda Benedek Elek feldolgozásában)

 

Mint egy nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna tava égbenyúló hegyek aljában. Köröskörül fenyvesek koszorúzta hegyek. Járjatok be minden földet s szebb képet ennél nem találtok. Ugyan ki gondolná, hogy ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor, réges-régen, szörnyű magas hegy volt s hogy tetején büszke vár, amely kevélyen nézett le a csíki meg a háromszéki falukra. De nem egymaga kevélykedett e vár Csík és Háromszék felett, átellenben, egy órányira, a ként lehelő, fojtós szagú Büdös barlang felett is vár állott. Jaj, de rég lehetett! Nyoma sincs most e várnak. No de az emléke megmaradt mindkettőnek.

Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös szertelen. Szívükben nem lakozott szeretet senki iránt. A föld népét sanyargatták, fosztogatták s egymást sem szerették. Mindig vetélkedtek, dicsekedtek: kinek van többje. Mind a két vár pincéjében kádakban, élére verve állt a tenger arany, ezüst.

Egyszer aztán, honnét, honnét nem, messze földről egy nagy úr jött látogatóba a büdösi vár urához. Hatlovas hintón jött. No, ilyen hintót, ilyen hat lovat még nem látott. Színarany volt annak a hintónak a kereke, tengelye, rúdja; arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma s haj! a lovak tüzesebbek voltak a sárkánynál. Hiszen nem is volt többet nyugodalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót, ezt a hat lovat. Mindjárt rászegődött a vendégre, nem hagyta békében: adja el neki a hat lovat hintóstól, szerszámostól.

- Adok érette hat kád aranyat.
- Nem eladó, – mondotta a vendég.
- Ráadásul a torjai uradalmat.
- Nem eladó!
- Megállj, – gondolta magában – azért mégis az enyém lesz.

Nagy vendégséget csapott, folyt a bor, akár az Olt vize s mikor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura elővette a kockajátékot. Arra számított, hogy majd a kockán elnyeri a lovakat hintóstól, szerszámostól. Hát jól számított, mert vele járt a szerencse. Elnyerte a vendégének mind a pénzét s tetejébe a hat szép lovat mindenestől. Ahogy aztán elbúcsúzott a vendég, első dolga volt, hogy meglátogassa testvérét. Csak úgy repesett a szíve az örömtől, mikor előállott a hatlovas hintó. Hej, de megirígyli majd ezt a testvére! Lehet aranya, ezüstje több mint ő neki, de ilyen hatlovas hintaja nincsen.

A testvére éppen ott ült a vár pitvarában, mikor bevágtatott a hatlovas hintón. Szeme-szája elállt a csudálkozástól.

- No, öcsém, van-e ilyen hat lovad? – kiáltott diadalmasan.
- Ilyen nincs, – mondta az öcs – de lesz különb.
- De már azt szeretném látni!
- Hát még huszonnégy óra sem telik belé, meglátod!
- Ennél különb! Én meg azt mondom, legyen a tied a váram s minden uradalmam, ha ennél különb hat lóval jössz hozzám.
- Nem is hattal, tizenkettővel!
A büdösi vár ura fel sem ment az öccséhez, csak meg akarta mutatni a lovait, hadd lepje el a sárga epe az öccsét, – megfordult s hazavágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben.

Egész nap tünődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába tünődött, hiába törte a fejét, nem tudta elgondolni, hogy hol találna nagyhirtelen olyan hat lovat, nem olyat, különbet s nem is hatot, tizenkettőt. Keservesen megbánta a hirtelenkedését. Hanem egyszerre csak mi jutott eszébe? Az jutott eszébe, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét leányát, azokat hintóba fogatja s úgy megy a bátyjához. Összeparancsolta a jobbágyait s küldte őket mindenfelé, ki hol a legszebb leányt tudja, hozza ide.

Egy fél nap sem telt belé, jöttek a jobbágyok s velük a leányok; voltak százan is, egyik szebb a másiknál, de a legszebb köztük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura. Aztán még tizenegyet melléje. S mikor ott állottak külön, szép sorjában, a szín alól előhúzatta aranyos hintaját s elébe fogatta a tizenkét leányt.
Szegény leányok! Reszketve állottak a hintó előtt. Szemükből szakadt a könny mint a záporeső, feltekintettek az égre, onnét sóhajtottak segedelmet. Aztán az úr felugrott a bakra, kieresztette bakos ostorát, nagyot rittyentett, csak úgy zengett-zúgott belé az erdő.

- Gyi előre, gyi!
A leányok támolyogva léptek előre, de meg sem tudták mozdítani a nehéz hintót. Hej, szörnyű haragra gerjedt a hatalmas úr! Elővágott a rézcsapós ostorral, éppen Annára, aki legelől állott. Patyolat fehér húsából kiserkedt a vér s jajszava felhatott a magas egekig.
- Gyi, Anna gyi! – ordított az úr s másodszor is rávágott.
- Verjen meg az egek Ura! – jajdult fel Anna. Süllyedj a föld alá, ártatlanok megölő gyilkosa!

S ím, abban a pillanatban elfeketedett az ég, villámlott, dörgött, ég, föld megindult, recsegtek-ropogtak a fák, a vár tornya ingadozni-hajladozni kezdett, aztán hirtelen összeomlott, utána az egész vár s a föld süllyedt mind alább, alább, mígnem egyszerre víz alá borult. És halljatok csudát, mikor lecsendesült az ég haragja, a vár helyén egy gyönyörűséges tó pihent s a tóban tizenkét hattyú úszkált. Távol tőlük egy sárkány vergődött a tó forgatagában, erőlködött, hogy megfogja a tizenkét hattyút, de nem tudott kikerülni a forgatagból.

A tizenkét hattyú meg csak úszott, úszott szép csendesen, kiszállottak a tó partjára, ottan megrázkódtak s leánnyá változtak ismét. Siettek haza mind a falujukba, csak Anna maradt ott. Kápolnát építtetett a tó partjára s ebben a kápolnában töltötte az életét csendes imádkozással. És jöttek, zarándokoltak a népek mindenfelől a kis kápolnához, együtt imádkoztak a szentéletű leánnyal, kit még életében szentnek nevezének, halála után pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.

Ha szeretne többet olvasni a Szent Anna tóról akkor itt megteheti.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Legendárium

A 2013-as kívánságlistán a Legendárium is szerepel. A bejegyzés megírása előtt sokat gondolkodtam: hogyan írjam meg röviden, mert erről a kezdeményezésről órákat lehetne beszélni, vagy oldalakon keresztül lehetne ecsetelni a tevékenységeiket.
Végül arra jutottam, hogy a saját bemutatkozójukat használom fel, mivel ez a leghitelesebb  forrás:

“Két éve a kezembe került egy jópofa EU-s gyerektérkép, amely minden országot és az ott létező kultúrákat hivatott népszerűsíteni, vidám gyerekrajzok segítségével. Természetesen ezen a térképen sem szerepelt egyetlen székelyföldi monda és legenda sem, a Drakula története viszont igen…

Beindult a gondolkodás, megalapítottuk a Legendárium csapatát és megszületett a térkép ötlete, melyen kezdetben Hargita megyei legendákat jelenítettünk meg.

Tulajdonképpen azt a sok értékes munkát, amelyet Orbán Balázs, Benedek Elek (és még sorolhatnám) összegyűjtöttek, leírtak, mi összesítettük és előkészítettünk egy tudatos, több éves marketing munkát azzal a céllal, hogy a mondáinkat és legendáinkat fedezzék fel újra a székelyek (tisztelet a kivételnek), és a világ is ismerjen meg minket a meséinken keresztül.

Nekem ma már a Legendárium nemcsak egy kihívás, hanem egy életforma, egy hobby. Aki belekóstól, az nem tudja abbahagyni, ezek a mondák-legendák nemcsak egy helyszínt regélnek el, itt tündérek, sárkányok, vitézek, ördögök a főhősök, a székely furfang, a dráma, a szerelem pedig egymás megbecsülésére tanítanak.

Ez a folyamat közben olyan lett, mint egy jó film: jó ezekben a sikeres képsorokban ott lenni, hiszen létrehoztunk valamit, ami nem egyéni érdekeket szolgál, hanem egy közösséget megmozgató civil kezdeményezés, úgy vágjuk a filmet, hogy „happy end” legyen a vége…”    Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium alapítója.

E rövid ízelítő után, pár szóban ismertetem, hogy milyen csodálatos dolgok került ki a Legendárium csapat kezei közül: a térkép, amelyet említenek, de ennek is több változata van: Székelyföld legendák térképe, melyet akár megszemélyesítve is lehet rendelni, és a Székelyföld és Szászföld turisztikai értéktérképe.
Újabban pedig már megtalálható a „Kalandozzunk Székelyföldön” társasjáték.
Amivel még csigázzák az érdeklődök figyelmét, az aktuális munkájuk: a 3D-s rajzfilm, amit kíváncsian várok én is.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Szent Anna tó és Mohos Tőzegláp

Ezek  a csodálatos természeti értékek a Keleti Kárpátok vulkáni tevékenységének eredménye. A 250 km hosszúságú vulkanikus hegységsorozat legfiatalabb vulkáni építménye a Csomád-hegycsoport, amely megőrizte az ép krátereket, a meredek dagadókúpokat.

A Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó Európa-szerte az ismertebb természeti ritkaságok közé tartoznak, ezért is került fel a 2013 Kívánságlistára.

A Szent Anna tó a Csomád-hegycsoporthoz tartozó Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki. Része a Mohos Természetvédelmi területnek, amely a Csomád két kráterét fogalja magában.
A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal A tavat főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén.
A tó  alakja közel kör (ellipszis )alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú.

 

„Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak agangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.” Jókai Mór

 

 

A Mohos-tőzegláp a Csomád-hegység másik krátermaradványában fekszik
Átmérője 800 méter, területe 80 hektár. A tőzeg vastagsága 10 m, mennyisége 3 millió köbméter. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána.
Rendkívüli növényritkaságokat csodálhatunk itt meg, többféle húsevő növényt, például a kerek levelű harmatfüvet, több mint 20-féle mohafüvet. Megtalálható itt a tőzegáfonya, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring.
A látogatók ma már csak a láp egy részét tekinthetik meg a természetvédelem miatt. A lápra épülő fapallókon eljuthatunk az egyik tószemhez is, és rengeteg növényritkaságot figyelhetünk meg egészen közelről.

Wass Albert, Szív című verse, mely a Szent Anna tóról szól, itt olvasható.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Torockó és a kettes szám

A múlt hónapi Torockós bejegyzésemben, megígértem, hogy írok még Torockóról, és annak a kettes számmal való érdekes viszonyáról:
Hantz Lám Írén Torockó című könyvéből idézek egy kis érdekes részletet:

“A torockói nép Isten egységét vallja, és unitárius templomán az Egy az Isten felírás látható, de a környező természet és a történelmi múlt érdekes véletlnenek folytán sok mindent megduplázott itt. E furcsa kettőségre Horváth Zoltán, a nagyenyedi Betlheln Kollégium tanára figyelt fel először:

A medencét nagyjából két azonos magasságú és felépítésű hegytömb határolja: a Székelykő (1130 m) és az Ordaskő (1200 m)

A hegytömbök közötti lapályon két magyar és két román lakosú község van: Torockó és Torockószentgyörgy, Izvoarea (Bedellö) és Valisoara (Gyertyános);

Két megye osztozkodik a vidéken: hol Torda-Aranyos vármegyéhez, hol és Fehér megyéhez csatolták

Két szoroson át juthatunk a medencébe: a Borrévin és a Kőközin.

Két vízgyűjtő medence osztozkodik a vizein: az Aranyos és a Maros.

Torockó népe eredetileg két népből tevődött össze: székely magyarból és betelepült németekből;

Két vára volt: Székelykő-vár a 13. századi és Torockószentgyörgyön épült vár;

A nap is kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ennek a sajátságos jelenségnek az oka az 1130 m-es észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja.

Két festőművész örökítette meg a táj és a népviselet szépségeit: Wass Albert (1896-1969) és Dóczyné Berde Amal (1886-1976);

Az erdélyi művelődéstörténet két jeles személyisége származik a vidékről: Brassai Sámuel (1797-1897) – erdélyi polihisztor és Kriza János (1881-1875) – unitárius püspök.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Gyilkos-tó és Békás szoros

A Gyilkos-tóról valószínűleg már mindenki hallott. Ha nem is tudja, hogy pontosan hol van, vagy hogy miért épp gyilkos, de a neve ismerősen cseng mindenkinek. A Békás szoros is ismerősen cseng… miért is? Mert ez a két természeti szépséget általában egyszerre említik: Gyilkos-tó és Békás szoros, mivel csupán pár kilométer távolságra van egymástól.

Nézzük csak, mi is történhetett sok évvel azelőtt ezelőtt, Gyergyószentmiklóstól, 27 kilométerre található Hagymás hegységben:
1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a Gyilkoskő (1401 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét.
Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó.
Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.
A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása, mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Régi nevén Veres-tó .

Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványait a vasoxidos, meszes víz konzerválta, ami mai napig is látható, ezáltal különlegessé varázsolva a tó látványát.
A tó eredeti neve Veres-tó volt a tavat tápláló Vereskő-pataktól, mely vöröses homokkőszirtek között folyik és hordaléka is vörös színű. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs vitte a köztudatba., a Székelyföld leírásában, és így fogalmaz a tóról:

„Még ma is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak nagyszerű tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”

A Békás szorosnál, én mindig azt mondom, hogy beszéljenek inkább helyettem a sziklát, mert hiába próbálkozom, úgysem lehet elmondani, leírni azt a látványt, amit a 200 – 300 méter magas, merőleges sziklák között, szűk uton sétálva átélhet az arra járó.

Azt mindenképp látni kell, mert nemhiába szerepel a 2013-as kívánság listán.

 

Nézzük meg, mit mondanak a legendák a Gyilkos tóról:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Torockó

Egy kis falucska, csupán 600 fős. A hangulata olyan mintha megállt volna az idő.

Mégis olyan varázsa van, hogy azt mindenkinek át kell élni, éppen ezért szerepel a 2013-as kívánságlistámon.
Nem elég átutazni rajta,  ott kell aludni, legalább egy éjszakát.
Reggel a kakas kukorékolásra ébredni, és az ablakon kinézve megpillantani a hatalmas Székelykővet. Én csak próbálkozom leírni azt a hangulatot, amit nem is lehet szavakba foglalni.

Torockó története, szerintem nagyon tanulságos: gazdag kis falucska volt, köszönhetően a vasbányászatnak, illetve a vasfeldolgozásnak.  1870-ban egy tűzvészben több, mint 40 ház leégett. Majd közös erőből, egymást segítve egyforma stílusú házakat építettek, senki sem akart kitűnni, de elmaradni sem, ennek köszönhetően kialakult Torockó ma is látható különleges arca.
Ezt követően körülbelül 1880-ban a  vasbányászat leállt, és a gazdag településen megállt a fejlődés, nem volt pénz a legújabb technológiák kipróbálására, vagy a házak „modernebb” átalakítására.
Ahogy minden borúra derű jön, úgy mentette ki Torockót is a turizmus, ebből az állandó csendből. Annak köszönhetően, hogy nem fejlődött, Europa Nostra díjat kapott, így már nem akarják a régi kincseiket, a házaikat átalakítani, csak büszkén mutogatni az arra járóknak.

Miután már megismerkedtünk Torockó központjával, jellegzetes házaival, fel kell mászni a Székelykőre, ahonnan csodálatos kilátás tárul elénk. Kihagyhatatlan.

Torockónak van egy érdekes játéka a kettes számokkal, amit a következő hónapban olvashatnak egy új bejegyzésben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Korondi séta

Az átutazók többségének Korond, egy kirakodó vásár, ahol mindenfélét lehet kapni, tökéletes hely, hogy az otthoniak ajándékai megvásárolására:  különböző hűtőmágnesek, a környék fonott kosarai, népművészeti ruhák, fafaragások, taplóból készül érdekességek,  és nem utolsó sorban korondi kerámia.

De ki tudja, hogy ezek hogyan készülnek?
Vagy milyen Korond igazi arca a kirakodó „bódésor” mögött?

Az ilyen, és hasonló kérdések megválaszolására, és főleg a megmutatására szánta rá magát a Babeș – Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának a tanára, Pál Zoltán, akihez lelkesedéssel, és nagy segítő kedvel társult jó néhány diák is.

Közösen létrehozták a Parajd-Korond Természetvédelmi Gondnokságot, melynek fő célja a természeti értékek védelme, és környezeti állapotuk javítását.

Ennek érdekében több olyan programot hoztak létre, melyek keretében az oda utazóknak megmutatják a helyi természeti és kulturális látnivalókat.

Ezek közül, én most a Korondi sétát emelem, ki, mivel az szerepelt a 2013-as kívánság listán, amelyet mindenkinek ajánlott végig járni az év végére.

A séta valójában lovas szekéren történik:

Több kézműves műhelyt keresnek fel:

Élményműhely, ahol a látogató kipróbálhatja, tanulhatja a korongolás művészetét:

Taplász műhely, ahol a mesterek kezei alól ilyen gyönyörűségek kerülnek ki:

Elszekereznek a Csiga-domb földtani rezervátumba, ami Románia legnagyobb aragonit-előfordulási helye

Árcsón a borvízforrásnál a kóstolás is program része:

És még sok minden más, amit nem sorolok fel, hogy a helyszínen is legyen egy kis meglepetés. Remélem sikerült egy fokozni a kedvet, és az idén ellátogatnak Korondra.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

2013 – Kívánság lista

Az óév búcsúztatása után, az újévben szeretünk fogadalmakat/kívánságokat felállítani saját magunknak. Talán ezekben az a legjobb, hogy akkor elhisszük, hogy tényleg megtudjuk valósítani azt a következő 365 nap valamelyikén.

Mint erdélyi idegenvezető én is összeállítottam, egy listát, amit mindenkinek szívből ajánlok, hogy legalább egyszer ezeket  érdemes megnézni/átélni:

1. Korondi sétát kipróbáláni

2. Ezer Székely Leány Napján részt venni

3. Torockót megnézni a Székelykő tetejéről (itt is)

4. Gyilkos-tó és a Békás szoros környékén sétálni

5. Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp környékét végig járni (itt is)

6. Balu parkot kipróbálni

7. Legendárium térképet vagy könyvet vagy társasjátékot, vagy mindegyiket beszerezni8. Tordai sóbányát megnézni

9. Igazi székely emberrel beszélgetni egy pohár szilva pálinka társaságával, a falu kocsmájában

A felsoroltak közül, van amiről már készült bejegyzés, viszont amiről eddig nem olvashattak, azokról is lesz információ 2013-as év folyamán.

A kívánság lista melyik pontjával kezdené?

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Balu park

Múlt hétvégén volt szerencsém még egyszer a Balu parkban mászkálni. Igen, mászkálni  mert a Balu park egy nagyon átgondolt, jól kitalált kaland park, ahol 8 különböző pálya közül lehet választani, és addig mászkálni ameddig a kéz bírja.

Van két gyerek pálya, egy csapatépítő pálya, ahova minimum négyen kell felmenjenek, mert csak egymás segítségével tudnak végig menni a pályán.

Van négy felnőtt pálya: kezdő – zöld, haladó – kék, profi – piros, extra – fekete.

Az utolsó pálya a legprofibb, az úgynevezett Tiroli, ahol majdnem egy kilométert lehet csúszni egy tó felett. Óoooriási élmény, szerintem mindenki ki kellene próbálja.

Még csak pár érdekes számot írok le, és aztán jönnek a fotók: másfél hektáron, 120 fára épített drótkötélpályával és 105 különböző nehézségi fokozatú játékelemmel található a Balu parkban.

no images were found

 

Még több fotó és információ a honlapjukon: balupark.com

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...