Karácsonyi fények Kolozsváron

Már nagyon – nagyon vártam, hogy Kolozsváron megjelenjenek a karácsonyi fények. Nagyon szép hangulata van, és jó úgy sétálni a városban, hogy bárhova nézünk a karácsony kacsint vissza ránk. A későn érkező hó miatt a fényekre is tovább kellett várni a szokásosnál.

Már rosszul kezdődött, amikor december 1. előtt több mint egy héttel megjelentek mindenhol (a szó szórós értelemben mindenhol) a román zászlók. Gondoltam, hogy csak a “nagy ünnepre készülnek” (1918. december 1-én van Románia nagy nemzeti ünnepe: Gyulafehérváron akkor jelentették be Románia Királyság és Erdély egyesülését) nagyon reménykedtem, hogy utána gyorsan le is szedik a zászlókat (én kis naiv).

Elsején a “nagy ünnep” alkalmával megrendezett tűzijáték után a karácsonyi fényeket is felkapcsolták. Gondoltam minden rosszban van valami jó, “nagy ünnep” ide vagy oda, legalább megjött a karácsony az utcákra, így nekünk is van amiért ünnepeljünk. Sajnos csak addig tartott az örömem, amíg el nem jutottam a központba, a Mátyás térre (szép magyarul, piata Unirii) és meg nem láttam az fényeket, és főleg köztük a temérdek román zászlót. Sajnos az utóbbi években ritkán lehetett rámondani a Mátyás tér karácsonyi díszítésére, hogy szép, de az idei meg sem közelíti a szép fogalmát. Addig amíg más nyugati városokban designerek, és kreatív csoportok foglalkoznak az egységes karácsonyi hangulat kialakításával, nálunk olyan mintha egy csak úgy, véletlenszerűen egymás mellé helyeznék a díszeket, egy – két helyen román zászlóval tűzdelve.

Nézzük hát a fényképeket:

Az Egyetem utcából közelítve már egy kék karácsonyfa látványa fogad:

A Karácsonyfához érve: jobbra a kék fasor fogad:

Balra pedig egy kis Betlehem, élő állatokkal:

Majd egy villany oszlop modern díszvilágítása:

És sajnos innen jön, számomra, az igazán sokkoló látvány, sok kis árus bódé tele román zászlóval:

Szegény Mátyás király, van amin szomorkodjon:

A főtér két bejáratán elhelyeztek modern kaput (?), alagutat (?). Talán ez is szép lenne, ha a körülötte lévő díszekkel egységet képezne, de csak ott állnak, mint akik eltévedtek:

Nagy bánatomban felkerestem a központban található kedvenc üzletem, és annak a kirakatát fényképeztem le, hogy valami szépet is tudjak mutatni:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Székely Karácsony

Székely Sándor

 

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron – egymagában – fenn a Madarason

- Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van…Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.

- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?

- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!
Jókedvemben kaptál…legyen úgy…nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget…
Tudom – hívők vagytok -, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia – vissza Ábrahámig…
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.
Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred…
Miféle náció, ha a nyelve magyar?

- Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:

- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a “kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...