Riszeg tetői majális

A Bánffyhunyadi medence keleti végződésénél emelkedik a 774 m magas Ríszegtető, a kalotaszegiek szent hegye. Idősebb körösfőiektől hallani lehet, hogy már a múlt század ötvenes éveiben, május elején, a Körösfő és Sárvásár felett hosszasan elnyújtózó Riszeg-tetőn virágzik a már növénytani ritkaságként nyilvántartott riszegvirág, közismertebb nevén a henye boroszlán, szokás volt, hogy a környező kalotaszegi falvakból feljöttek a fiatalok a tetőre.
Énekeltek, táncoltak, s ha tiszta idõ volt, gyönyörködtek a csodálatos kilátásban.


Kós Károly írta, hogy fél Kalotaszeget láthatja innen úgy, hogy megismeri a falvakat és a határokat, és láthatja innen fél Erdélyország hegyláncait, gerinceit és csúcsait a Meszesi -hegyektől a Láposi és Besztercei-hegyekig és a Kelemen-havasig.
A hagyományt igyekeztek ápolni akkor, amikor 1956-tól szervezett formát adtak e találkozónak, amolyan kalotaszegi majálist hoztak össze a Riszeg-tetőre minden esztendőben május első szombatjára.

Dallal, játékkal, ügyességi vetélkedőkkel, nemcsak magukban vendégeket is hívtak. Ezeken a találkozókon vettek írók, költők, képzőművészek és más hagyományápolók.

Azóta is évente megrendezik korosztályonként az egyéni és csoportos népdaléneklési versenyt, ahol kötelező módon kalotaszegi népdalokkal szerepelnek a versenyzők. Lelkes helyi és kolozsvári szakemberek értékelik a teljesítményeket.

A rendszerváltás után feltámadt bánffyhunyadi Kalotaszeg című lap, lett az állandó szervezője, népszerűsítője a Riszeg-tetői találkozóknak.

A ,,Körösfői Riszeg alatt, / Három kislány zabot arat…” tovább száll mindennapi munkához.

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kalotaszeg

Kalotaszegről nehéz egy bejegyzésben beszélni, de megpróbálok egy kis ízelítőt összeállítani, így viszont nem tudok a jellemzőkről részletesen írni. Kezdésnek egy általános leírást készítek, és majd lassacskán a jellemzőkre is kitérek majd mert nagyon sok gyönyörűség található azon a területen.

Kalotaszeg, Erdély második legjelentősebb magyarlakta vidéke, Kolozsvár és Bánffyhunyad között, mintegy 50 km hosszúságban és körülbelül 40 falut foglal magába, két falu kivételével, református magyar lakossággal. Öt kisebb tájegységre osztható: Felszeg, Alszeg, Nádasmente vagy Cifra Kalotaszeg, Kapus vidéke, Átmeneti vagy peremvidék.

Olyan jellegzetes tájegység, ahol a népművészet sajátos hagyományokkal és stílusokkal bír. A kalotaszegi népviselet, a fazekasság és a népköltészet mellett az építészet az, amelyre határozottan rányomta a bélyegét a hely és az itt élő nép határozott szellemi értéke. Kós Károly nagy ismerője írta: „Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali kaszáló.”

A középkorban kialakult sajátos népies építészeti stílus főleg a templomokon látszik ma is. Kalotaszeg népe, a története során, sokat szenvedett a háboruktól. Az 1241-es tatárjárás, 1437-ben a Budai Nagy Antal vezette felkelés, ennek megtorlásai, a Rákoczi vezette szabadságharc háborúi tizedelték a lakosságát. Templmainak döntő többsége késő román kori stílusban épült, melyeket utóbb gótikus stílusban átépítettek vagy kiegészítettek. A XVII. században a falusi templomokat fallal kezdik körülkeríteni, és ez védelmi jellegű építkezés alakítja ki a templomvárakat. Ide menekül az Isten háza köré az ellenséges hordák elől. A körülkerített falon belül van a temető, ahová bástyával megerősített kapun lehet bejutni. A bástyákon és a tornyon tornác fut végig az őrség számára. A torony fából készült, karcsúra alakított tetőszerkezete általában zsidellyel fedett.

A templomokhoz jellemzően négy fiatornyos torony tartozik. A templomok belsejét igen gazdagon díszített. Jellemző a festett fakazettás mennyezet. A templombelsők népies festészete a 17-18. században virágzott, a kalotaszegi festőasztalosok munkásságának köszönhetően. A templomokban gyakran találunk díszesen faragott festett szószéket. A templommennyezet közepéről függő lámpát gallyakkal, virágfüzérekkel díszítik. A templomok kincsei közé tartoznak a régi kalotaszegi varrottasok.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Egy szerény építész remekművei

A cím Kós Károlyról szól, mivel az ő életét és munkásságát szeretném röviden bemutatni.

Temesváron született, majd a kolozsvári Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Azt befejezve, a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra, és itt szerez diplomát.

 

Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik, majd Székelyföld építészetét tanulmányozza.

1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el a katedrát, erről így nyilatkozik: „A döntés nehéz volt…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten, és itthon maradtam.”

1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomdagrafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket.

Kedvenc tartózkodási helye egy kalotaszegi falucska, Sztána volt, itt építette fel házát is, az úgynevezett Varjúvárat a kalotaszegiek által használt építőanyagból, de saját stílusa szerint.

Magas süvegével, kis tornyocskájával, fehér falaival úgy kandikál ki a környezetéből, mint egy mesebeli váracska.

Élete és munkássága ezután szorosan összefonódik Kalotaszeggel, megismeri és megszereti ezt a tájat, büszke az itt lakó emberekre, akik a mostoha körülmények ellenére is megállták a helyüket. Eredeti vártemplomokat, és szép lakóházakat építettek, és megőrizték népviseletüket, amely egykoron az egész Erdély népviselete volt: „Mindehhez hit, fanatikus és rettenetesen sok munka kellett”- írta Kós Károly a kalotaszegiekről.

Kós építészetének egyéni stílusára rányomja a bélyegét a tájegység népművészete. A népi építészet felé forduló mozgalom híve, stílusát már egyetemista korában kialakította: egyszerűség és hasznosság jellemi. Szerinte az épületnek funkciója van, tehát célirányos kell legyen, és alkalmazkodni kell környezete éghajlati viszonyaihoz.

1977. augusztus 24-én halt meg Kolozsváron. A Farkas utcai református templomból elinduló utolsó útján népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték a koporsóját a Házsongárdi temetőkertbe, és kalotaszegi lányok, a pártájuk fölé emelve, a koszorúkat.

Jelentősebb építészeti munkái:

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár”

Varjú vár

Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)

Óbudai Református parókia

Emléktábla az Óbudai református parókia falán

Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel

Budapesti állatkert – Majomház

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)

Székely Nemzeti Múzeum régen

Székely Nemzeti Múzeum napjainkban

Református templom (“Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)

Kakasos templom

Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)

Mátyás király szülőháza

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...