Dsida Jenő

Jobbra a régi tükörben magamat látom
merészen és fiatalon.
Szemben az ablakon át a világot,
mely szép és kedves és nekem való.
Dsida Jenő

 

 

 

Dsida Jenő 1907 május 17.-én született Szatmárnémetiben, pontosan ma 106 éve. Gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Tanulmányait Budapesten, Beregszászon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron végezte
Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján.

1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában.

1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak.

Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt, 31 évesen. Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Közéleti szerepe kapcsán megemlíthető, hogy a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, majd az Erdélyi Helikon belső munkatársa,rész vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában.

Költészetéről Pomogáts Béla így írt:
„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.”

Dsida Jenő, saját magáról:
“Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Wass Albert: Nagyapám tanítása

– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
– Értem – hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél…”

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Tamási Áron – virtusból lett író

Ilyen se volt a világirodalomban, hogy valaki fogadásból legyen íróvá. Azaz nem is fogadásból, hanem virtusból.

Tamási Áron 24 éves volt 1922-ben, a kolozsvári kereskedelmi akadémia diákja. A jogról iratkozott át ide, mert nem bírta, amióta a tanulás nyelve románra változott.  Már megjárta az első világháború poklát, s a székely falu világából jött fiúban még munkált a virtus: sohase hagyd, hogy a helyzet legyőzzön.

A Szent József Fiúnevelő Otthonban heten laktak egy szobában, csínytevő, nagyra törő diákok. Egy tordaira és egy lugosira volt ez különösképpen jellemző. Már-már írónak érezték magukat, mert egy-két tudósításuk az újságokban megjelent. Ezért mintha a többieknél kicsit felsőbbrendűbbek lettek volna. Az egész szoba lázongott ellenük, különösképpen Áron. Egy nap aztán az irodalommal eljegyzett két fiú egy újságot lobogtatva tért haza, amely novellaíró pályázatot hirdetett. Felolvasták a szobatársaknak.
-         Ezt megpályázom – mondta a lugosi
-         Én is meg – mondta a tordai
-         Más senki? – kérdezte, s a hangjában hetyke kiváncsiság rezgett. Áron nem bírta tovább, bemondta:
-         Én is írok egyet!
Szavának kellett állnia, és nagyon nehéz volt. Sokat gyötrődött a házsongárdi temető padjain, az egyetemi könyvtárban, a szavak nem akartak engedelmeskedni.

Eszébe jutott, hogy Farkaslakán a szülei valószínűleg hasonlóképp küszködnek. A székelység Trianon utáni helyzete, faluja sorsa jutott eszébe, s ettől kezdve könnyen ment már az írás. A székely falu léttragédiájáról szólt első novellája, a Szász Tamás, a pogány című, amellyel megnyerte a Keleti Újság pályázatát. Nagy dicsőség volt. Szabaddá lett, íróvá, akinek lehetősége és kötelessége népének örömét és bánatát kifejezni.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...