Év végi összefoglaló

2011 őszén indítottam el a blogot, így tavaly ilyenkor még nem volt amiről összefoglalót írnom. Most szeretném egy kicsit áttekinteni az elmúlt egy évet, ami nagyon gyorsan eltelt.

Statisztikai adatok szerint egyre többen látogatják az oldalt, amiért nagyon hálás vagyok, és talán ami a legjobban tetszik a mutatókban, hogy a látogatók 13%-a visszatérő.  Azért örvendek különösen ennek, mert tavaly is volt már 12% visszatérőm, vagyis, ahogy nőtt a látogatottsága az oldalnak, úgy arányosan nőttek a hűséges olvasók is. Köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen követi a bejegyzéseimet. 

Ez a 125. bejegyzésem, ezek közül a  legolvasottabb a Szaploncai vidám temető, amit követnek a kategóriák: legenda, híres emberek és a kézművesség.

Az oldalra a legtöbben a google segítségével jönnek, majd azok következnek, akik ügyesen  begépelik: www.erdelyben.info, és ezt követi a facebookról érkező látogatók.

Kulcsszavas keresések között első helyen áll a mindennap hitvallás, ezek szerint érdekli az embereket, így ilyen lesz jövőre is. Még egy pár érdekes kulcsszó, amikről el sem tudom képzelni, hogy juthattak el ezekkel az oldalamig: „májusfa erdélyben”, „mesebeli rajzok”, „mit érdemes korondon venni” „sofört allas sepsiszentgyörgy 2013”.

 

Tavaly október elején indítottam el a facebook oldalt, és egy év alatt sikerült több, mint 300 liket össze szerezni (a nagy oldalakhoz képest ez nagyon apró szám, de én minden egyes likenak nagyon tudtam/tudok örvendeni). Igyekeztem minden nap feltölteni egy fotót az oldalra. A fényképeket megyék szerint csoportosítottam, hogy ha valakit jobban érdekel valamelyik régió/megye, akkor könnyebben eltudjon igazodni rajta.

Aminek a legjobban örvendtem az idén, hogy tavasszal felkeresett Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, hogy készítsem velem egy interjút. Nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz még ilyen lehetőségekben részem.

Amire pedig a legbüszkébb vagyok, és amiért ez az oldal is létrejött, az az idegenvezetés.

Hál` Istennek az idén több csoportom volt, mint az előző évben, de nem a számokon van a lényeg, hanem azon, hogy sok kedves gyerekkel, és felnőttel, ismerkedhettem meg, akik szép dolgot adtak nekem: kis apró mosolyok, a gyerekek őszinte megnyilvánulásai, baráti beszélgetések, kacagás, kedves visszajelzések, új helyek megismerése, sofőrökkel való jó együttműködések, apró, de felbecsülhetetlen értékű ajándékok, sőt még verseket is írtak nekem, illetve versbe foglaltak :)

Nagyon röviden össze foglaltam, hogy az elmúlt egy évben honnan – hova jutottam az oldallal. Most a Kedves Olvasót kérném meg, hogy pár gondolatba írja le, hogy mit is jelentett neki, ennek az oldalnak a követése, olvasása? Esetleg hogyan bukkant rá?

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Idegenforgalmi világnap

Már 1980 óta ünneplik világ szerte ezt a napot. Bár sajnos nálunk (úgy Erdélyben, mint Magyarországon) nagyon kevés helyen “ünneplik” meg valójában. Pedig nagyon sok ötletes rendezvényt össze lehetne hozni egy ilyen nap alkalmával. Ugyan ilyen cipőben jár az idegenvezetők világnapja is. Ami késik nem múlik, remélem…

Így én csak egy személyben, illetve az olvasok társaságában ünneplem meg ezt a napot, és ehhez Márai Sándor segítségét kérem:

Márai Sándor: Füves könyv
Az utazásról

“Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.”

Ha épp nincs akivel utazzon, akkor egy helyi idegenvezető is nagy segítség lehet, hogy megismertesse az adott terület érdekességeivel.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Érzések és rímek

Május 22-24 között a budapesti Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium 7. A és 7. B osztályának mutathattam meg Erdélynek egy kis részét. Nagy vonalakban a következő településeket tartalmazta az utazás: Nagyvárad (1, 2,3), , Kolozsvár (1,2), Torockó (2), Tordai hasadék és sóbánya, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, és Arad.

A gyerekeknek az egyik faladatuk az volt, hogy az első nap élményeit vers formájában örökítsék meg. A tanáruk, név szerint Szepesi Dániel, úgy döntött, hogy nem csak az első napot, hanem az egész utazást, rímekbe foglalja, és engedélyét adta, hogy közzé tehessem itt. Így kérem fogadják/olvassák sok szeretettel, egy tanár élményeit, érzéseit a rövid kis Erdély-i kirándulásáról:

Kaleidoscope Transylvaniae
(egy utazás margójára)

Lónyay utca hajnalban
félhomály minden ablakban
utunk lesz jó, ha vége jó
buszunk, mint egy ringó hajó.

Autópályán suhanva
Partiumba eljutva
Nagyvárad szép utcáin
Megázni nem túl fáin.

Király-hágó vad pompája
Tündérország ó pampája
völgyeid fölött vak köd ül
régmúlt korok árnya kövül.

Kalotaszeg, Bánffyhunyad
bizarr, furcsa képet mutat.
Cigány palotáid giccse
Mit mondana róluk Nietzsche?

Kolozsvár, te ősi csoda
ne hívjunk úgy: Cluj-Napoca!
Kincses voltál, leszel s vagy
Tudja, kinek esze nagy.

Funarnak is belédtört
a bicskája, te fennkölt
büszke város, pátriája
Bocskainak és Mátyásnak.

Házsongárdi temető
nagyjainknak mementó
fejfáid közt sétálva
az idő mintha megállna.

Házsongárdi temető
mennyi sírhely, Teremtő!
a hangulat középkori
halandó, memento mori!

Torockó, te drágakő
nyugalmad oly megnyerő
Székelykő és Ordaskő
elegáns két úrinő.

Torockó, te mesefalu
kit érdekel itt Cefalú,
erdeidben medve kószál
magasodik szilaj kőszál.

Szinte hallható a csend
csodálatos ősi rend,
nem hiányzik a város
Szeged, Pécs vagy épp Háros.

Szép Tordai-hasadék
felhőidnek hasa kék,
Szent Lászlóról vall a rög
kinek lova volt a Szög.

Tordán -mi nem Háromszék -
ott mondták ki nagyon rég
a lutheránus s a helvét
vallás szabadság-elvét.

Gyulafehérvár pora
itt volt egykor a hona
Gábornak, ki Bethlen volt,
Sajnos nem él már, megholt.

Emléked ma ott lebeg
bár váradban jelenleg
Mihail Viteazul
hírneves román Vazul

pöffeszkedik konokon
mint holmi „cár kolokol”
Tied Erdély aranykora
ismerjük el „sine mora”!

Ó, memoria rerum
Itt nem volt „ave verum”
Rákóczi György, Apafi
Egyik sem volt kurafi.

Kollégium Nagyenyeden
dícső a múlt, zord a jelen
szürkeállományból jeles
állapotod rettenetes.

Nagyenyedi deákok
büszkék rátok a lányok
felléptetek keményen
labanc-verni serényen.

Kónya Tibor úr, a bátor
nem retten meg a lármától
lelkipásztor egyébként ő
tánctudása nagyon menő.

Kónya Tibor úr személye
nyegle kamaszfiúk réme
Néptánclépést tőle leshetsz
Jobb, ha most nem feleselgetsz!

Böjte Csaba, dévai szent
minden nagyképűségtől ment’
kallódóknak megmentője
sok porontyot megment ő, jeeee!

Arad, gyász-emlékű város
Szegeddel szinte határos
Haynau, te beste lélek
ne dicsérjen hálaének!

A zsarnokság rég a múlté,
jobb helyette a sok multi,
hiszen ki lett végezve már
a Ceausescu-házaspár.

Román-magyar megbékélés
jobb, mint egy székely felkelés
s mondhatná, ki inná borát:
„román-magyar két jó barát…”

Ó Zita, te Sebestyén
Szülőhelyed nem Pöstyén,
Büszke székely lányként állsz
Erdélyországban, vártán!

Sofőrünknek örök hála,
hazahozott biztonságba’
legyen áldás az életén,
jól vezet ő, úgy vélem én!

Zápor után jött zivatar
csak az időnk volt elég……rossz
befejezem most és itt
olvassunk sok Márait!

Szepesi Dániel

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Élmények

Május hónapban, szerencsére bőven volt munkám/csoportom.

Amikor várom az autóbuszt, a megbeszélt találkozási helyen, sosem tudom, hogy milyen gyerekekkel, felnőttekkel találkozom, csak remélni tudom, hogy azt a pár napot, amit együtt eltöltünk, a lehetőségekhez mérten megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni, mindenből a legtöbbet, a legjobbat kihozni.

Talán, ami a legszebb ebben a szakmában (legalábbis számomra), hogy nem csak én adhatok valamit a csoportnak (tudást, információk, élményt, hely ismeretet), hanem ugyan úgy a csoport is nagyon sok mindent adhat nekem (szeretet, ragaszkodást, információt a saját hazájukról, vagy főleg a gyerekektől néha egy egy őszinte megnyilvánulást) ami nagyon sok erőt, energiát tud adni, a következő csoportokra.

Ebben a hónap megpróbálok olyan bejegyzéseket is írni, amit a csoportoktól kaptam, vagy a csoportokkal megélt közös élményeket írom le, mert jó ezeket megörökíteni, illetve közzé tenni.

Budapest, Kassa Utcai Általános Iskola “diák serege”

2013. május 9 -12 között a Budapest-i, Kassa Utcai Általános Iskola diákjainak mutathattam be Erdélyt. Ez a 4 nap nagyon tartalmasra sikeredett, volt benne jó is, és sajnos rossz is. De mi csak a jóra próbálunk meg emlékezni, például a Tordai hasadékban a jár utat a járatlanra cseréltük: a gyerekek kérésére lehetőséget biztosítottunk a patakban a kövek között mászkálásra:  így a gyerekeknek felejthetetlen élményt tudtunk biztosítani, annak ellenére, hogy nem mindenki úszta meg szárazon. Szerencsénkre amire az autóbuszhoz értünk mindenki megszáradt. És ez csak egy a sok élmény közül.

Utolsó nap, Arad, volt az utolsó közös programunk, ahol rímekbe foglalva mondtak búcsút:

 

Rövid kis versike arról, hogy
mit tud adni neked egy kedves-nagyszerű ember,
akivel csak most találkoztál, mégis mintha ezer éve ismernéd
 
Zavarba nem jöhet semmitől soha ő,
Igazán hibátlan idegenvezető.
Tudása nem csepeg, ömlik a fejedbe…de
Amikor megindul, soha ne előzd le!

Ajánlás

Amit ő gyorsan mond, az itt a sebes tény.
Kassások kedvence Zita, a Sebestyén.

Puskás Tibor, kísérő tanár

Zita

Veled töltöttünk négy szép napot.
A csapat Tőled sok mindent kapott.
Köszönjük, mit adtál, s a jó kedélyt,
Alaposan megismertük Erdélyt!
Szavazzunk meg neked egy nagy ölelést,
Hogy emlékezz ránk, amíg csak élsz!

Pánczél Viktória 7.c tanuló

Ezek után valóban jött a naaaaaagy ölelés :)

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Sebestyén Zita, az idegenvezető

Kicsivel több mint egy hete, Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa keresett meg, hogy készítsen velem egy interjút.
Sok izgalommal, és nagy lelkesedéssel mondtam igent.
Az interjú alapján, a következő írott anyag készült el, mely az erdely.ma erdélyi magyar hírportálon is olvasható:


 

 

 

 

 

 

“Manapság kisvállalkozóként elhelyezkedni a piacon nagyon nehéz. Még ennél is nehezebb helyzetben vannak a pályakezdő kisvállalkozók. Sebestyén Zita, Kolozsváron élő idegenvezető is így vágott neki a kihívásoknak, és próbál beilleszkedni ezen a területen, sikere pedig a turisták véleményén múlik.

Sebestyén Zita két éve dolgozik hivatásos idegenvezetőként, de már előtte, hobby szinten is próbálkozott ezzel.

 

 

 

 

 

 

 

Mindig nagyon szerettem utazni, kirándulni, új ismeretek után kutatni, most örvendek, hogy olyan területen dolgozhatok, amit tanultam (turizmus), és ahol én adhatom át az érdekes információkat a szülőföldemet bemutatva, mint idegenvezető. Kolozsvári egyetemista életem során betekintést nyerhettem a szervezés fortélyaiba, szívesen segítségére állok a körutak összeállításában, illetve egy napos programok kialakításában, mondja el magáról honlapján a fiatal vállalkozó.

A Marosvásárhelyi Rádióban Sebestyén Zita beszélt a kezdetekről, azokról a tényezőkről, amelyek úgy alakították életútját, hogy ebben a szakmában keresse megélhetését. Majd mesélt a tapasztalatairól is, elmondva, hogy minden csoport más, de úgy érzi minden esetben nagyon szép dolog, ha a külföldről érkezőknek bemutathatja az ő kicsi országát, Erdélyt.

A fiatal idegenvezető végül szólt az általa ajánlott erdélyi körutazásokról, és a tematikus utakról is.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hanganyag, amely melynek hosszú 14 perc, itt hallgatható meg:

Egy (erdélyi) idegenvezető feladatkörei

Nagyon sok gyerek álma, hogy ha majd, nagy lesz idegenvezető lesz.

Egyik alkalommal a gyerek csoportból egy kislány megkérdezte: milyen az idegenvezetői munka, mert ő is az szeretne lenni… Egy tizenéves gyereknek nem mondhattam el részletesen, hogy mi a munka nehézségei és szépségei, mert benne még mások ezek a fogalmak, ezért csak annyit válaszoltam, hogy nézd meg az elkövetkező napokban, és döntsd el.
Sajnos utolsó nap nem volt lehetőségem megkérdezni, hogy milyen tanulságot vont le, pedig nagyon kíváncsi lennék.

De nem kell a gyerekekig elmenjünk, mert bármilyen más helyzetben, amikor  megkérdezik mivel foglalkozom, és én csak annyit mondok, hogy Idegenvzetéssel Erdélyben, nem értik meg egyből. Most már rájöttem, hogy jobb ha két-három bő mondatban mondom el, hogy pontosan mi a munkám.

Pont ez a felismerés sarkalt arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést, vagyis leírjam a „munkaköri feladataimat”, ami természetesen közel sem annyira egyértelmű és konkrét, mint például egy gyári munkás esetében.

Vettem egy általános sablont azt töltöm ki:

A munkakör  megnevezése: Idegenvezetés Erdélyben
Az Erdélybe utazó csoportok fogadása, kísérése, és a terület részletes bemutatása.

A munkakör betöltésének feltételei:
Turizmus szakos egyetemi diploma és a Román állam által kiállított hivatalos idegenvezetői engedély

A munkavégzés konkrét helye:
Erdély

A munkaidő beosztása:
Ha csoportom van, akkor napi 24 óra.
Közvetlen a csoport előtti időszak: különböző papírok előkészítése, összecsomagolás, és a csoporttal felkeresett intézményekkel való kapcsolattartás.
Közvetlen a csoport utáni időszakban az elszámolás elkészítése. Más időpontokban pedig folyamatos felkészülés: múzeumokról, tárlatokról, épületekről, városokról, programokról.

Közvetlen felettes:
Nincs felettesem, mivel saját vállalkozásom van, de mégis van:
Az utazási iroda akinek dolgozom, nem felettes, de neki köszönhetem a munkám
A sofőr aki nem felettesem, de az ő buszán utazom, fontos megtalálni az összhangot, már az első napon, úgy mintha mindig együtt dolgoztunk volna.
És a legfontosabb”felettes” az utazó, aki teljes mértékben meg kell legyen elégedve: az utazási irodával, a busszal, a sofőrrel, az idegenvezetővel, a programmal, a helyi szervezéssel, és mindennel J

Helyettesítések.
Ha elvállaltam egy munkát, az indulás előtt körülbelül félévvel, akkor azt csak nagyon indokolt esetben mondható vissza.

Továbbképzéssel kapcsolatos elvárások
Folyamatos továbbképzés, szinte mindenről tudni kell, ami Erdélyben történik: politika, gazdaság, kultúra, stb.

A munkaértékelés kritériumai
Teljes mértékben a csoporttól függ. Van akinek tökéletes az amit nyújtok, van akinek még elégségest sem üti. Figyelembe kell venni a csoport érdeklődési körét, hangulatát és az szerint alakítani azt a pár napot.

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Idegenvezetők világnapja

A hétvégén volt az idegenvezetők világnapja.
Szándékosan nem pont a napján írom, mivel több ellentmondásos információt kaptam róla, vagyis nem derült ki egyértelműen, hogy melyik napra esik. Egyes források szerint február utolsó vasárnapja, más források szerint: 23, vagy 24, vagy épp 25.-e, az idegenvezetők világnapja.

Magyarország több városában is ezen a napon, illetve ezen a hétvégén kedvezményesen lehet részt venni város nézéseken, és különböző programokon.

Próbáltam keresgélni, hogy hátha Erdélyre is igaz ez, de sajnos nem kaptam erre utaló jelet. Pedig szerintem nagyon szép dolog, ha egy napot csak arra szán, az erdélyi idegenvezető, hogy büszkén mutatja be a munkáját, és ez által Erdély szépségeit.

Mivel nem tudok élőben csatlakozni, egy ilyen megmozduláshoz, így marad az online változat: mutatok pár képet a tavalyi évemről, ahogy éppen szülőföldem különböző területeit mutatom be, mint erdélyi idegenvezető:

Idegenvezetés Erdélyben

Hosszú utazás után a férj kimerülten állítja le az autót.
- Parkolóhelyünk már van – sóhajt egy nagyot..
- Most már csak azt kellene megtudnunk, hogy melyik városban vagyunk.

Az ilyen esetek elkerülése érdekében ajánlott idegen országban egy idegenvezető szolgáltatását igénybe venni, még akkor is ha először fölösleges kiadásnak tűnik.
Nézzük meg Erdély esetében, miért is szükséges:

  • „Lásd is, ne csak nézd” – vagyis nem csak megcsodálni érdemes az építészeti/természeti ritkaságokat, hanem tudni a hozzájuk kapcsolódó információkat.
  • A helyi idegenvezető nem csak a száraz adatokat adja át, hanem azt is, hogy bizonyos objektum milyen szerepet foglal el a helyi magyarok életében.
  • Nagyon sok olyan praktikus tanáccsal van tele a „zsákja” ami a helyieknek természetes, míg egy átutazónak nem: hol a legközelebbi wc, hol lehet/érdemes parkolni, hol a legfinomabb a kávé?
  • Erdély esetében nem lehet csak a GPS-re hallgatni, vagy a térképen a legrövidebb utat választani, mert a rossz útminőség miatt egy végtelenségnek fog tűnni az a „rövid út”
  • Helyi idegenvezetővel betekintést nyerhetnek Erdély mindennapi életébe: székelyek szokásai, aktuális politikai helyzet, illetve román- magyar viszony.
  • A helyi nyelvjárás különlegessé teszi az előadásokat. Olyan szavakat ismerhetnek meg, amik magyarok, de mégsem értetik meg elsőre a jelentésüket.
  • Ha kérdeznek, válaszol… ugyanez nem mondható el az útikönyvről…
  • Segít a program összeállításában, és gondoskodik, hogy a nyaralása az zökkenő mentes legyen.

Ha Ön is egy olyan utazást szeretne, ahol nem kell fájjon a feje a szállás, a program, az útkereszteződés, az ismeretlen nyelvű táblák miatt, akkor nyugodtan kérje erdélyi idegenvezető segítségét.

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...