Erdély 2010

Az egyik székelyföldi kalendáriumban találtam ez a szép verset, ami arról szól, hogy milyen érzem az, amikor valaki Magyarországról elindul Csíksomlyóra a búcsúra.

A szerzője Juhászné Bérces Anikó, de sajnos az életéről, és munkásságáról nem tudtam meg többet, csak azt hogy ezen a versén kívül van még egy pár nagyon szép alkotása.

Fogadják sok szeretettel ezt a verset, akik már készülnek a  hétvégén levő búcsúra, azoknak biztos segíteni fog kicsit ráhangolódni. Akik az idén nem jutottnak el, a vers segítségével megtehetik ezt gondolatban.

Erdély 2010

Virágbontó május újra itt van végre,
Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.
Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.

Száguldó az idő, az út futószalag,
Gödrös hátán kocsink zötykölődve halad.
Lenyűgöz a látvány a látóhatáron,
Amikor a hegyek vonulatát látom.

Csodás Királyhágó fenséges magasa,
megfáradt lelkemet emeli magasra.
Sas szeretnék lenni, szárnyalni végtelen,
Hogy a messzeséget felülről kémleljem.

Távolból integet Torda hasadéka,
Látogass meg, nemzet kicsi maradéka.
Zúgó Maros vize messzire elkísér,
Kanyargó medrében velünk versenyre kél.

Zöld remény vetések minden árnyalata
A viruló tájat csíkosra szabdalta.
Székelyföld kenyerét a föld itt neveli,
A Csíki-medencét Hargita öleli.

Fekete földjének szorgos munkálója
Keze nyomán kikel és nő a pityóka.
Mosolyog már a Nap, s a virágzó rétek
Százszínű pompával üdvözölnek téged.

Ezer jázmin csillag, bódító orgonák
Juttatják eszembe édesapám dalát.
Kárpátok gyöngyszeme a mesés Hargita
Fenyvese suttogja, ami e föld titka.

Büszke székely népét nem töri meg semmi,
S mert a hite erős, nem győzi le senki.
Feltűnik Somlyó-hegy, megkondul a harang,
Nincs senki szívében ilyenkor már harag.

Bár nemzetünk fáját vad vihar szétvágta,
Gyökere ép maradt, és nő új hajtása.

2010. május 22.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


T. Á. sírjára

Ezelőtt 48 évvel, 1966 május 26.-án halt meg Tamási Áron, Farkaslaka nagy írója.

Nekem, mint farkaslakainak olyan Tamási Áron mintha nagybácsikám lett volna, az iskolában is, és utána is mindig megemlékeztünk a születéséről, illetve a haláláról. Nekünk kicsit olyan, mintha a napjainkban is ott lenne velünk, nézne minket, velünk együtt élni, annak ellenére, hogy az élete nagy részét nem Farkaslakán töltötte.

A temetésére, nagyon sok barátja eljött, hogy az utolsó tiszteletet megadják neki. Többek között Kányádi Sándor is ott volt, aki egy verset írt az emlékére, ezzel emlékezzünk meg ma a nagy íróról:

T. Á. sírjára

Négy szép holló talpig gyászba
rászállt a két cserefára.

Tövig égtek a villámok,
ragyog újra a magasság,
leng a fény a lomb közt, mint a
kaszák, mikor fölakasztják.

Ősszel aztán a két vén fa
bronzba önti lenn a hantot;
jönnek majd és megcsodálják,
mint egy ledöndült harangot.

Farkas üvölt, öltözködnek
a hollók majd patyolatba;
csillagot tart ölelőleg
karjaiban a két nagy fa.

Kívánhat-é ember többet:
derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött árnyát
szemfedőnek.

Kányádi Sándor
1966

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Madarasi Hargita

A 2014-es kívánság listán szerepel a Madarasi Hargita csúcsának a megmászása, ami 1801 méter magas. Természetesen ez nem olyan nehéz, mint amilyen első hallásra tűnhet, mert a  Menedékházig, vagyis 1650 méter magasságig fel lehet jutni autóval, ahol több kilométeres sípálya rendszer található.

Mi minden évben felmegyünk pár napra sízni a Hargitára, és akkor már csúcsra is felsétálunk, ami másfél órát jelenet oda-vissza.

Az idén sajnos nem volt nagy tél, így a táj  nem volt csupa fehér, viszont így is nagyon szép, és a sípályákon nagyon jó volt a hó minősége, így tudtunk jó sokat sízni… :)

Jöjjenek, hát  a képek, egy kis kedvcsinálónak, ahogy felmentünk a Madarasi Hargita csúcsára:

Elindult a csúcsra a csipet – csapat

Elágazáshoz érkezve..

Csoda szép naplemente…

Állítólag ez jelöli a legmagasabb pontot…

Egyszerű szépség

A bizonyíték, hogy tényleg ott jártunk ;)

Apróság a nagy hegyek között…

Csúcsra érkezve kopjafák fogadtak

Vissza fele, már nem sütött a napocska

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

2014 – Kívánság lista

A tavalyi évhez hasonlóan, az idén is készítek egy kívánság listát, ami Erdélyre vonatkozik, és amit mindenkinek ajánlok,  hogy az életében legalább egyszer keresse fel, nézze meg, vegyen részt benne. Sőt az lenne a legjobb ha a 2014-ben nézné meg, és megírná a véleményét, hogy milyen volt.

Nézzük, mit érdemes az idén mindenképp felkeresni:

1. Megmászni a Madarasi Hargita csúcsát

2. Felkeresni Vajdahunyad várát

3. Meglátogatni Parajdon a Sószoróst

4. Túrázni Tordai hasadék környékén

5. Részt venni a Pünkösdi búcsún Csíksomlyón

6. Segédkezni a házi kenyér sütésben, és a végén megkóstolni

7. Felkeresni Máréfalvát és sétálni a székelykapuk között

8. Körbe sétálni Szovátán a Medve tavat

9. Borvíz kóstolás

Az indére  a fentieket mindenképp ajánlom meglátogatni, de a tavalyi listából is lehet teljesíteni nyugodtan.

Melyikkel kezdene, ha most azonnal indulhatna?

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A gyergyóditrói Jézus Szent Szíve-templom

Ditró a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklósról 12 km-re található nagyközség, amelynek  6000 lakosa van. Lakossága zömében római katolikus. Már 1500-ban önálló plébánia.

A Szent Katalin templom a település első temploma, gótikus kori. Eredetileg vártemplom jellegű volt, védelmi falrészletei ma is láthatók. Ez a templom a XX. század második felére már szűknek bizonyult az 5–600 hívő befogadására, így  a község képviselő-testülete 1891-ben úgy döntött, hogy új templomot építenek.

Takó János 27 éves Ditrói plébánossága szorosan összefügg a nagytemplom építésével, hisz ő az, aki ismét a község elöljáróság elé viszi az ügyet, amely ezúttal egy jelentősebb erdőterület, ajánlja fel a templomépítés céljára.

Az első terveket az építendő templomról 1893-ban Margitay Gábor főmérnök készítette, neobarokk stílusban. 1893-ban a felügyeleti bizottság elutasította a tervet, mert túlságosan nagy költségeket igényelt volna.

A hosszas előkészítés után, 1909-ben elkezdődött az építés Kiss István műépítész által elkészített tervek alapján. 1913-ra, a megkezdés után négy évre kész is a templom, amit , ünnepélyes körülmények között Erdély püspöke, Gróf Majláth Gusztáv Károly szenteli fel július 13-án, Jézus Szent Szívének tiszteletére.

A templom: 56 méter hosszú, 23 méter széles, toronymagassága 75 méter , 1000 ülő és 2000 állóhellyel rendelkező kéttornyú templom azóta a ditróiak büszkesége és Székelyföld messze híres temploma. Ez a templom neogótikus stílusban épült.

Idén százéves a gyergyóditrói nagytemplom, ezt egész évre kiterjedő programsorozattal ünnepli a település: vallási, kulturális, sport és szórakoztató jellegű programokkal.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Gyilkos-tó és Békás szoros

A Gyilkos-tóról valószínűleg már mindenki hallott. Ha nem is tudja, hogy pontosan hol van, vagy hogy miért épp gyilkos, de a neve ismerősen cseng mindenkinek. A Békás szoros is ismerősen cseng… miért is? Mert ez a két természeti szépséget általában egyszerre említik: Gyilkos-tó és Békás szoros, mivel csupán pár kilométer távolságra van egymástól.

Nézzük csak, mi is történhetett sok évvel azelőtt ezelőtt, Gyergyószentmiklóstól, 27 kilométerre található Hagymás hegységben:
1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a Gyilkoskő (1401 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét.
Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó.
Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.
A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása, mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Régi nevén Veres-tó .

Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványait a vasoxidos, meszes víz konzerválta, ami mai napig is látható, ezáltal különlegessé varázsolva a tó látványát.
A tó eredeti neve Veres-tó volt a tavat tápláló Vereskő-pataktól, mely vöröses homokkőszirtek között folyik és hordaléka is vörös színű. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs vitte a köztudatba., a Székelyföld leírásában, és így fogalmaz a tóról:

„Még ma is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak nagyszerű tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.”

A Békás szorosnál, én mindig azt mondom, hogy beszéljenek inkább helyettem a sziklát, mert hiába próbálkozom, úgysem lehet elmondani, leírni azt a látványt, amit a 200 – 300 méter magas, merőleges sziklák között, szűk uton sétálva átélhet az arra járó.

Azt mindenképp látni kell, mert nemhiába szerepel a 2013-as kívánság listán.

 

Nézzük meg, mit mondanak a legendák a Gyilkos tóról:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Tél búcsúztató

A hétvégén a Madarasi Hargitán voltam, sítáborban.
Ez már szinte hagyomány, hogy minden évben pár napra felmegyünk a Hargitára.

Érdekes volt, ahogy a tavaszból mentünk a télbe, majd haza fele, a télből jöttünk a tavaszba. Csodálatos ez a természet…

A Madarasi Hargita a vulkáni eredetű Hargita hegyvonulat legmagasabb része, a Székelyek Szent Hegyeként ismert.
A vulkáni működés rétegtűzhányót hagyott hátra, ahol a nagyon sokféle kőzettípust találunk. A vulkáni építmények fiatal voltát bizonyítják a vulkáni utóműködések gázai, szénsavas ásványvizek, borvizek, termálvizek.

Télen, a Hargita csak a sízőké, de a szavak helyett inkább beszéljenek a képek, és a videó:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Madéfalvi veszedelem

1761-ben Mária Terézia székely határőrség megszervezésének javaslatával fordult Erdély katonai főparancsnokához, Adolf Nicholaus Buccow báróhoz, aki válaszként kidolgozta a határőrezredek felállításának tervezetét. Ez alapján az idegen tisztek vezetése alatt álló székely határőrezredeknek elsősorban Erdély déli illetve keleti határát kellett megvédeniük, de esetenként külföldi hadjáratokba is bevethették őket, ugyanakkor – amit szintén nehezményeztek a székelyek – a határőrezredekbe való szolgálat nem jelentette régi szabadságaik -pl. adómentességük – visszanyerését.

Mivel az önkéntes jelentkezéshez kötött sorozás ilyen körülmények között nem vezetett a várt eredményre, a határőrség megszervezését lebonyolító bizottság egyre erőszakosabb módszerekhez folyamodott a szabad székelyek felesketése érdekében.

Az 1763. október 8-án kihirdetett új királynői rendelet értelmében a határőrségbe állás már nem önkéntes jelentkezés függvénye volt, hanem kötelezővé vált minden szabad székely számára.

A csíkiak, Beke István csíkdelnei és Zöld Péter csíkszentléleki plébánosok vezetésével megtagadták a jelentkezést és az összeíró bizottság elől az erdőbe menekültek.

1764 elején a háromszékiek is csatlakoztak hozzájuk.

Az ellenállást január 5-ig bírták, amikor azonban a nagy hideg, az élelemhiány és a német katonaság fenyegetései miatt bevonulni kényszerültek Madéfalvára.

Két nap múlva, megtorlásként a székelyek engedetlensége miatt, a feleskető bizottság rajtaütésszerű támadást rendelt el a falu ellen.

1764. január 7-én hajnalban mintegy 1300 katona vette körül Madéfalvát. Hajnali három órakor megszólaltak az ágyúk és elkezdődött a vérengzés. A menekülők pánikba estek, fegyveres ellenállásra senki sem gondolt. A falu az ágyútűztől kigyulladt, a lezárt utak miatt szinte lehetetlen volt a menekülés. Voltak, akik a befagyott Olton át próbálták menteni életüket, de a jég beszakadt és a folyóba fulladtak. A Madéfalván talált háromszékiekkel különös kegyetlenséggel jártak el. A mészárlás befejezése után a feldúlt falu a katonaság szabad prédájává vált.

A székely mészárlás a madéfalvi veszedelem, másképp siculicidium (székely tömeggyilkosság) néven íródott be a történelembe. Áldozatainak pontos száma ismeretlen

Az eseményhez méltó emlékmű állításának a gondolata már az 1860-as évek elején megfogalmazódott, de mégis több évtizedig elhúzódott. 1891-ben bizottság alakult az emlékmű állítás érdekében. A szükséges pénz közadakozásokból gyűlt össze.

1898. május 10-én tették le az emlékmű alapkövét és az év végére már a turulmadár is felkerült a csúcsára. Tamás József terveit Szász István építész vitelezte ki, a turulmadarat pedig Köllő Miklós (1861-1900) gyergyócsomafalvi születésű szobrász mintázta meg.

 

Nyirő József nagyon részletesen írja le a székelyek harcát a Madéfalvi veszedelem című könyvében. Már rég megakartam szerezni ezt a könyvet, és végül sikerül is, most már az utolsó oldalaknál tartok. Mindenkinek szívből ajánlom. Ha nincs meg nyomtatott formában, akkor innen letölthető az elektronikus változata:

http://mek.oszk.hu/01700/01767/01767.pdf

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Lázár-kastély

Az erdélyi reneszánsz egyik legszebb hagyatéka a gyergyószárhegyi Lázár – kastély, amely a XII. századi Erdély legvonzóbb főúri hajléka volt.
Legkorábbi lakótornya 1450-ből való.
Ma is látható, pártázatos homlokzatát, udvarház arculatát 1631-32-ben ifj. Lázár István alakította ki.
1590-től, 4 éven át itt élt Bethlen Gábor (Erdély fejedelme), mivel édesanyja Lázár Druzsina innen ment férjez Bethlen Farkashoz, aki a gyerek születése után hamar meghalt.
A kastély többször is leégett: 1707-ben a kurucpárti Lázár Ferenc ellen indított megtorló akció során, illetve az 1748-as és 1872-es tűzvészben.
Lázár Ferenc építette a kastély a „nagy-palotát”, más néven lovagtermet, amely a széki gyűléseknek adott otthont.
1853-ban az utolsó Lázár-örökös is elhagyta a kastélyt, így az gyors hanyatlásnak indult.
1967-től kezdődően lépésről lépésre restaurálták. Jelenleg a fenntartását is ellátó képzőművészeti és közművelődési alkotóközpont működik benne.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...