Hamu és Gyémánt – Erdély Cool – még mindig

Már volt szó a Hamu és Gyémánt magazinról, ami 70 oldalon mutatja be Erdélyt, és kicsit szemezgetek én is belőle. Most folytatnám a magazin bemutatását, a „Büszkeség és balítélet” cikkel, amiben három érdekes erdélyi embert szóltat meg és a következő kérdésre keresik a választ: „Milyen szerepet játszik a kortárs fiatal művészek életében a kisebbségi lét?”

Márkus András (kolozsvári költő, 26 éves):

„Nem úgy kell az erdélyi művészt elképzelni, hogy napi 16 órát arra gondol, hogy ő erdélyi. Négy nyelvet beszélek anyanyelvi szinten. Nem érzem magam kisebbséginek semmilyen szempontból.”

Kónya Ütő Bence (a sepsiszentgyörgyi színház 26 éves színésze): .

”.. a globalizáció óta senkit sem érdekel, hogy az a meló hol született. Én nagyon örülök, hogy itt élek, Erdélyt szép és jó emberek lakják – de éppen annyira jó emberek, mint máshol. Persze számít ez az „erdélyiség”, mert kétszer annyi impulzus ér a többnyelvűség, a multikulti matt”

Kovács Mária Franciska (vizuális művész, aki több kiállításon mutatta be műveit, 18 éves):

Nem gondolom, hogy tetten érhető lenne bármelyikünk alkotásában a szó hagyományos értelmében meghonosodott, megporosodott erdélyiség. Tisztelem a hagyományokat, azokat is, akik őrzik, de ne tegyék kötelező ideológiává, ne legyen nemzetietlen, aki nem követi a csodaszarvast.”

A következő cikkben Kurkó János Györgyöt kérdezik a sikereiről. Innen egy pár idézetet írok le, amik szerintem felérnek egy – egy jó baráti tanáccsal is:

„Aki nem bújik el a bankjegy mögé – mondván, ha lenne pénzem, én is megtudnám csinálni -  abból lesz sikeres ember”

„A fejlődés, azzal a hozzá állással kezdődik, amit elődeink tanítottak nekünk: hogy az erdélyi ember a kapuja elejét megsöpri, a sáncát megkaszálja, a kerítésére a leszakadt deszkát visszaszögeli – ezzel kezdődik minden!”

„Nem tudok a külvilágnak mást mutatni, mint ami belül vagyok. Márpedig belül utálom a luxust, és mindent, ami hozzá kötődik. A luxus, a kényelem – ezek a szavak, ezek a vágyak rontották el az embereket.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Könyvajánló

A Hamu és a Gyémánt magazinban 10 könyvet ajánlanak elolvasásra, ami véleményük szerint a megszokottól kicsit eltérően mutatja be Erdélyt és lakóit. Ezek közül én öt könyvet emelnék ki, amit még én sem olvastam és szívesen elfogadnám. Illetve arra gondoltam, hogy ha valaki nagyon megkésett a karácsonyi ajándék vásárlással, akkor ezeket még beszerezheti a bookline-ról.
Nézzük a listát:

1. Muszka Sándor - Sanyi bá – Székely egypercesek

A Hargitán akkora hó vót, hogy a varjak es csak guggolásba repültek, hogy a fejüket az égbe bele ne verjék, de ez nem vót elég, mert júniusban az idő egy cseppet megengedett s olyan árvíz lett, hogy a Csíkszépvíz-Csíkszereda járaton a sofer a buszt állva vezette, hogy meg nem fulladjon, s az emberek mind a kalaptartón ültek.

2. Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt - Isten segedelmével udvaromat megépítettem

Az Isten segedelmével udvaromat megépítettem című kiadványunk az erdélyi kastélyokat veszi számba. Szerzői Orbán Zsolt tanár és Bicsok Zoltán levéltáros, fiatal csíkszeredai kutatók. A több mint hatszáz oldalas, monumentális kötet újszerűen és olvasmányosan, több mint ezer színes fotó segítségével mutatja be a legfontosabb erdélyi nemesi családokat és kastélyaikat.

 3. Székely Csaba - Bányavidék

Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.

4. Balázs D. Attila - Erdély Anno 1895-1944

Rendhagyó szemszögből, régi képeslapokra felfűzve mutatja be Erdély történetét ez a nem mindennapi album. A ritka képek mellett számos olyan érdekes, ám elhallgatott, s alábecsült történelmi epizód is felvillan a kötetben, amely a térséget jól ismerőknek is újdonságot jelenthet. Az igényesen válogatott képanyag a Romániához került magyarországi területek egészét, az összes megyét, illetve vármegyét lefedi. Az időutazás során megelevenednek a kincses erdélyi városok, a pazar fürdőhelyek, az ódon várkastélyok, az egykori határállomások, de bepillantást nyerhetünk a gazdag bányavidékek életébe is.

5. Gróf Bánffy Miklós - Egy erdélyi gróf emlékiratai 

Az Egy erdélyi gróf emlékirataiban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az Emlékeimből és a Huszonöt év kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett…
Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte – ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

 

A szíve szerint melyiket rendelné meg, most azonnal?

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Hamu és Gyémánt – Erdély Cool!

„A Hamu és Gyémánt magazin egyedülálló a magyar magazin piacon. Egyetlen olyan lap, mely egyszerre éri el a vezető döntéshozókat, üzletembereket, művészeket és gondolkodókat. Tavasszal, nyáron, ősszel és télen jelenik meg, lapszámonként 160 – 170 oldalon. „ olvasható a magazin a honlapján. Bár jó mélyre kellett keresni, hogy megtaláljam.

Ennél nehezebb volt a tényleges lapszám megszerzése, mert szeptemberben tudtam meg, hogy ez a magazin 70 oldalt szánt arra, hogy bemutassa „Erdély cool”. Novemberben sikerült a lapszámhoz jutni, úgy hogy a „sokadig” magazin árusnál kerestük, természetesen Magyarországon, mert sajnos nálunk nem kaphatóan a magyarországi magazinok szabad eladásban.

Nagyon kíváncsian vettem a kezembe, hogy lám, mit is írnak rólunk, azok, akik nem is itt élnek? Pozitívan csalódtam, mert nem magyarországi szerzők írásait olvashattam, hanem erdélyi embereket kértek fel arra, hogy a megadott témát dolgozzák fel. Ennek köszönhetően tényleg egy olyan Erdélyt mutattak be, ami teljes mértékben megfelel a realitásnak, annak, hogy mi van itt Erdélyben most a napjainkban. Nem csak a nyelvezete és a tartalma nagyon jó, hanem kreatív ábrákkal, rajzokkal, és nagyon szép fotókkal illusztrálják, az adott témákat.

A magazin első oldalain pontosan meghatározzák, hogy mit is jelent Erdély, legalábbis területileg (Belső Erdély, Partium, Máramaros), majd kitérnek a lakosság összetételére (magyarok aránya Romániában 6,5%), majd Erdély gazdaságára (Erdélyben különösen fejlett az IT szektor, és évről – évre több külfödli befektető keresi fel. Akik jelenleg a piacon vannak: E.ON, Continental Automotive, Products, MBI, MOL, Siemens). Gazdaságon belül: külön alfejezetet szentel Székelyföldnek, mert magyar – román határtól távol esik, így nehezebben megközelíthető, ezért a nagy befektetőt kihagyják. Viszont több magyarországi kis- és középvállalkozó található itt, akiknek nem okoz nehézséget a nyelvi problémák, hiszen itt a lakosság 90%-a magyar, sőt a helyi üzletekben megtalálható szinte minden magyar termék. Gazdaság után röviden megemlíti a művészetet (színház, képzőművészet, film), mellyel nemzetközi figyelmet értek el az erdélyiek.

Ez a tanulságok téma után egy kicsit lazább hangvételű cikk következik, amiben pontosan leírja Márkus András, hogy: „Hogyan ne legyünk táposok?”

Nekem ez a cikk tetszik a legjobban, mert őszintén és lényegre törően mutatja be, hogyan gondolkodnak rólunk az Anyaországiak, és hogyan gondolkodunk mi magunkról, mint Erdélyiekről.

Természetesen meghatározza a „tápos” fogalmát (lásd a fényképen). Majd leírja, hogy pozitívnak nem pozitív, de nem is annyira ellenséges. „Erdélyről sok magyarországi fejében elég zavaros kép él. Amikor ide érkeznek, sokuknak fura a hozzáállása az erdélyiekhez. Kalácsot sütő nénikéket és pálinkát főző bácsikat keresnek. Ennek a tévhitnek a kialakulásában pedig nagy szerepe van az Erdéllyel foglalkozó médiának, amely úgy állítja be az itt elő embereket, mintha Tamási Áron valamelyik regényéből sétált volna ki. A valóság azonban teljesen eltér ettől. A régió fejlődik, halad a korral, merít a román kultúrából, amely lassacskán fütyörészve elhalad a magyar mellett. … Tehát tisztázzuk: amikor felébredünk, nem az az első gondolatunk, hogy erdélyiek vagyunk. Nem kívánkozunk Budapestre, és nem érezzük magunkat kisebbséginek. Van televízió, mobiltelefon és internet.  Mindhárom olcsóbb és jobb, mint Magyarországon. …. Ami még megmaradt a Tamási Áron-féle erdélyi image-ből, az a vendégszeretet. Ugyanúgy enni és inni kap a tápos, még akkor is ha közben kiröhögjük, mert tápos. Az a tápos pedig, aki nem sértődik meg és visszajön, az nem is igazi tápos. Az már egy kicsit a „miénk”. Tiszteletbeli román. És ugyanúgy röhög azon, ha mi letáposozzuk, mint mi amikor azt mondja, hogy háztáji román. (Mondjuk, ez itt jól hangzik, de inkább nem érdemes kipróbálni.)

A 70 oldalas „Erdély Cool”-ból, itt csak egy kis ízelítőt kaptak. Hamarosan jön a folytatás.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...