Erdély 2010

Az egyik székelyföldi kalendáriumban találtam ez a szép verset, ami arról szól, hogy milyen érzem az, amikor valaki Magyarországról elindul Csíksomlyóra a búcsúra.

A szerzője Juhászné Bérces Anikó, de sajnos az életéről, és munkásságáról nem tudtam meg többet, csak azt hogy ezen a versén kívül van még egy pár nagyon szép alkotása.

Fogadják sok szeretettel ezt a verset, akik már készülnek a  hétvégén levő búcsúra, azoknak biztos segíteni fog kicsit ráhangolódni. Akik az idén nem jutottnak el, a vers segítségével megtehetik ezt gondolatban.

Erdély 2010

Virágbontó május újra itt van végre,
Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.
Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.

Száguldó az idő, az út futószalag,
Gödrös hátán kocsink zötykölődve halad.
Lenyűgöz a látvány a látóhatáron,
Amikor a hegyek vonulatát látom.

Csodás Királyhágó fenséges magasa,
megfáradt lelkemet emeli magasra.
Sas szeretnék lenni, szárnyalni végtelen,
Hogy a messzeséget felülről kémleljem.

Távolból integet Torda hasadéka,
Látogass meg, nemzet kicsi maradéka.
Zúgó Maros vize messzire elkísér,
Kanyargó medrében velünk versenyre kél.

Zöld remény vetések minden árnyalata
A viruló tájat csíkosra szabdalta.
Székelyföld kenyerét a föld itt neveli,
A Csíki-medencét Hargita öleli.

Fekete földjének szorgos munkálója
Keze nyomán kikel és nő a pityóka.
Mosolyog már a Nap, s a virágzó rétek
Százszínű pompával üdvözölnek téged.

Ezer jázmin csillag, bódító orgonák
Juttatják eszembe édesapám dalát.
Kárpátok gyöngyszeme a mesés Hargita
Fenyvese suttogja, ami e föld titka.

Büszke székely népét nem töri meg semmi,
S mert a hite erős, nem győzi le senki.
Feltűnik Somlyó-hegy, megkondul a harang,
Nincs senki szívében ilyenkor már harag.

Bár nemzetünk fáját vad vihar szétvágta,
Gyökere ép maradt, és nő új hajtása.

2010. május 22.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Erdélyország

 P. Jánossy Béla

Drága, csonka Erdélyország, 
Csókolom a könnyes orcád,
Hulló könnyed perzsel, éget,
Én is öntöm, ontva-ontom
Az enyémet…

Vigasztalom két szememet,
Sír az egyik, másik nevet.
Sir az egyik: csonka lettél,
Másik nevet: csonkán bár,
de Visszajöttél…!

Nagy Tejúton Csaba kémlel,
Drága tested hogy szelék fel,
S hervadt szemmel néz le rája:
Kárpátoknak nincsen immár
Karimája,..

Ahogy isten fényes, boldog
Tenyerén megrajzolódott
Képed és ránk hagya István:
Ügy Jöttél vón vissza hozzánk
Épen, tisztán…

Huszonkét év szenvedése
Nem elég volt vezeklésre.
Meggyötörve testünk-lelkünk.
Hogy egészben téged meg nem
Érdemeltünk…?!

Nemzet voltunk, hűek, hősök,
Nagy világnak ismerősök,
Becsületnek sava-borsa.
Szétvagdaltak, s úgy maradtunk,
Mint a torzsa,.

Árva sorsunk Krisztusé volt,
Ránk is omlott ólmos égbolt
És a legszebb földi eszmény,
Kinhalált halt áldozatunk
Vérkeresztjén,

Drága, csonka Erdélyország,
Elfogadjuk, mit a sorsod,
S vasparancsként mit elénk hagy,
De csonkán is, tépetten is
A miénk vagy!

Erdőd, meződ, hegyed, völgyed.
Zord fenyvesed, zúgó tölgyed,
Ezeréves történelmed,
Jelen, s jövőd, – miénk maradt
Egész lelked…

Egy test vagy te, oszthatatlan,
Mint a szent frigy, bonthatatlan,
Széttörhetnek száz darabra:
Szívünk, lelkünk mindnek egyként
Lesz a rabja…

A nagy alföld feléd int,
Hívja hegybe ékelt fiát,
S nemcsak egy-két törött részed,
Hívja, várja, sóvárogja
Az egészet…

Drága, csonka Erdélyország,
Csókoljuk a könnyes orcád,
Hittel vagyunk teles-tele:
Eggyé forraszt téged még az
Isten keze l!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Forrás:

Térképet itt találtam.


Hamu és Gyémánt – Erdély Cool!

„A Hamu és Gyémánt magazin egyedülálló a magyar magazin piacon. Egyetlen olyan lap, mely egyszerre éri el a vezető döntéshozókat, üzletembereket, művészeket és gondolkodókat. Tavasszal, nyáron, ősszel és télen jelenik meg, lapszámonként 160 – 170 oldalon. „ olvasható a magazin a honlapján. Bár jó mélyre kellett keresni, hogy megtaláljam.

Ennél nehezebb volt a tényleges lapszám megszerzése, mert szeptemberben tudtam meg, hogy ez a magazin 70 oldalt szánt arra, hogy bemutassa „Erdély cool”. Novemberben sikerült a lapszámhoz jutni, úgy hogy a „sokadig” magazin árusnál kerestük, természetesen Magyarországon, mert sajnos nálunk nem kaphatóan a magyarországi magazinok szabad eladásban.

Nagyon kíváncsian vettem a kezembe, hogy lám, mit is írnak rólunk, azok, akik nem is itt élnek? Pozitívan csalódtam, mert nem magyarországi szerzők írásait olvashattam, hanem erdélyi embereket kértek fel arra, hogy a megadott témát dolgozzák fel. Ennek köszönhetően tényleg egy olyan Erdélyt mutattak be, ami teljes mértékben megfelel a realitásnak, annak, hogy mi van itt Erdélyben most a napjainkban. Nem csak a nyelvezete és a tartalma nagyon jó, hanem kreatív ábrákkal, rajzokkal, és nagyon szép fotókkal illusztrálják, az adott témákat.

A magazin első oldalain pontosan meghatározzák, hogy mit is jelent Erdély, legalábbis területileg (Belső Erdély, Partium, Máramaros), majd kitérnek a lakosság összetételére (magyarok aránya Romániában 6,5%), majd Erdély gazdaságára (Erdélyben különösen fejlett az IT szektor, és évről – évre több külfödli befektető keresi fel. Akik jelenleg a piacon vannak: E.ON, Continental Automotive, Products, MBI, MOL, Siemens). Gazdaságon belül: külön alfejezetet szentel Székelyföldnek, mert magyar – román határtól távol esik, így nehezebben megközelíthető, ezért a nagy befektetőt kihagyják. Viszont több magyarországi kis- és középvállalkozó található itt, akiknek nem okoz nehézséget a nyelvi problémák, hiszen itt a lakosság 90%-a magyar, sőt a helyi üzletekben megtalálható szinte minden magyar termék. Gazdaság után röviden megemlíti a művészetet (színház, képzőművészet, film), mellyel nemzetközi figyelmet értek el az erdélyiek.

Ez a tanulságok téma után egy kicsit lazább hangvételű cikk következik, amiben pontosan leírja Márkus András, hogy: „Hogyan ne legyünk táposok?”

Nekem ez a cikk tetszik a legjobban, mert őszintén és lényegre törően mutatja be, hogyan gondolkodnak rólunk az Anyaországiak, és hogyan gondolkodunk mi magunkról, mint Erdélyiekről.

Természetesen meghatározza a „tápos” fogalmát (lásd a fényképen). Majd leírja, hogy pozitívnak nem pozitív, de nem is annyira ellenséges. „Erdélyről sok magyarországi fejében elég zavaros kép él. Amikor ide érkeznek, sokuknak fura a hozzáállása az erdélyiekhez. Kalácsot sütő nénikéket és pálinkát főző bácsikat keresnek. Ennek a tévhitnek a kialakulásában pedig nagy szerepe van az Erdéllyel foglalkozó médiának, amely úgy állítja be az itt elő embereket, mintha Tamási Áron valamelyik regényéből sétált volna ki. A valóság azonban teljesen eltér ettől. A régió fejlődik, halad a korral, merít a román kultúrából, amely lassacskán fütyörészve elhalad a magyar mellett. … Tehát tisztázzuk: amikor felébredünk, nem az az első gondolatunk, hogy erdélyiek vagyunk. Nem kívánkozunk Budapestre, és nem érezzük magunkat kisebbséginek. Van televízió, mobiltelefon és internet.  Mindhárom olcsóbb és jobb, mint Magyarországon. …. Ami még megmaradt a Tamási Áron-féle erdélyi image-ből, az a vendégszeretet. Ugyanúgy enni és inni kap a tápos, még akkor is ha közben kiröhögjük, mert tápos. Az a tápos pedig, aki nem sértődik meg és visszajön, az nem is igazi tápos. Az már egy kicsit a „miénk”. Tiszteletbeli román. És ugyanúgy röhög azon, ha mi letáposozzuk, mint mi amikor azt mondja, hogy háztáji román. (Mondjuk, ez itt jól hangzik, de inkább nem érdemes kipróbálni.)

A 70 oldalas „Erdély Cool”-ból, itt csak egy kis ízelítőt kaptak. Hamarosan jön a folytatás.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Leány kérés

Kaptam egy nagyon jó könyvet, aminek a címe: Élet a régi Magyarországon. Érdekes, ahogy régi képekkel, szövegekkel mutatja be, milyen élet volt ezelőtt 100 évvel. Nem is volt az olyan rég, elég csak a nagyszüleinkre gondolnunk, és már az ők korukban ilyen volt az élt.

A könyv elején régi képeslapokat, családi fényképeket mutat, és fiatal párok levelezési által láthatunk még jobban bele az akkori világba.

Egy leánykérő levelet szeretnék itt megosztani, és annak a lehetséges válaszait.

 Leánykérőben, a hölgy szüleihez

Mélyen tisztelt asszonyom és nagyrebecsült Uram! Isten véghetetlen bölcsessége, ki az emberek sorsát intézi, sorsom utjait oly szerencsésen szabályozza, hogy ez a bájos lélekhez sodort, akit a gondviselés kegyelméből Önök neveltek szép, ifjú és mintanevelésü hajadonná. Sorsunk a családalapítás, az édes tüzhely megteremtése. Ezek a nemes érzelmek laktak bennem, mint ideálok, midőn annak megszemélyesítőjét fölleltem kedves Ilona leányukban. Megszeretni őt, olthatatlanul, örökre, egy pillanat müve volt s mert végre Isten megengedte érnem azt a boldog tudatot, hogy ő is szeret, most már Önökhöz fordulok, pecsételjék meg szerető  szülői áldásukkal a frigyet. Tisztességes állásom biztos jövőt nyujt mindkettőnknek és ha elnyerem negybecsü szülői beleegyezésüket, szentül fogadom, hogy engedelmes hü fiúk leszek. Negybecsü levelüket ezer reménnyel várja N. N.

Szülői igenlő válasz

Uram! Feleségemmel együtt elvem volt mindenkor leányunk házasságánál csupán a sziv érzelmeit venni figyelembe. Miután meggyőződtünk róla, hogy Ilona leányunk gyengéd vonzalmát bírja, készséggel adjuk beleegyezésünket és szivünkből kivánjuk, hogy e frigy boldogságára legyen. Készséggel öleljük Önt a keblünkre.

Egy tagadó felelet, mert ilyen is volt :

Tisztelt Uram! Nagyon sajnálom, hogy megtisztelő ajánlatát e kell utasitanom. Leányunk férjhezmenetelénél előttünk nem a sziv muló érzelmei, a felületes ifju gondolkozásnak való könnyelmü behódolás, hanem a komoly, érett szülői megfontolás az irányadó. Ez pedig inkább azt tanácsolja, hogy e frigybe ne egyezzünk bele. Mi ismerjük a bensőbb családi viszonyokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az Ön ajánlatát elfogadjuk, de sietek kijelenteni, hogy az Ön nagyrabecsült személye ellen kifogásunk nincs és nem az Ön egyénisége az akadály. Fogadja kiváló tiszteletemet. N. N. 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dévai Szent Ferenc Alapítvány

Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja segíteni a legkisebbeket, azokat akik másnak nem kellenek!

Böjte Csabát 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete: oltalmába fogadott néhány utcagyereket és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte Csaba válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.

Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára Böjte Csaba nevét és tevékenységét ismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, de hallottak róla még a tengerentúlon is.

Nem csak ételt, otthont, ruhát biztos nekik, de törődik taníttatásukkal, szellemi és lelki fejlődésükkel, vallási és erkölcsi nevelésükkel. Szeretetet ad nekik: “Én sem tudom megoldani az életét. De össze tudom borzolni a haját és meg tudom csavarni az orrát.”

A dévai kolostor elfoglalás után szobáról szobára újították fel az épületet, majd a kolostorral szembeni két tömbházat megvásárolták. A gyermekek itt kaptak otthont főállású nevelőszülőknél, családoknál.

A gyermekotthonban már a második generáció nő fel, és van olyan nevelőszülő házaspár, aki Böjte Csaba szárnya alatt nevelkedett és úgy maradt itt, hogy a munkáját segítsék.

Most hétvégén, háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte Böjte Csaba atya által vezetettdévai Szent Ferenc Alapítvány. A húszéves évfordulóra meghívást kaptak a gyerekek mellett a jelenlegi és volt házvezetők, munkatársak.

A rendezvénysorozat fénypontja a dévai kultúrotthon nagytermében megtartott szombat délutáni előadás volt, amelyen több mint ötszázan vettek részt.

A műsorvezető szerepét Böjte atya töltötte be, aki rendre bemutatta a fellépő gyerekeket és nevelőket, akik verssel, tánccal, népdallal és rockkoncerttel készültek az ünnepi előadásra.

A fényképek Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapjáról, illetve facebook oldaláról vannak letöltve. 

Böjte Atyáról és az alapítványról még itt is lehet olvasni. 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Márton Áron

Márton Áron püspök,  1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokoson. Születésének a 117.-én évfordulója alkalmából gondoltam, hogy röviden leírom az életét, de rájöttem, hogy ezt nem lehet rövidre fogni.

Ezért úgy döntöttem, hogy inkább megemlékezek róla, egy rövid gondolattal, és majd a továbbiakban rászánok több bejegyzést az élettörténetére.

Nézzük, hogyan elmélkedik Bedő Zoltán, a nagy püspökről:

“Márton Áron bátor, kemény, és megalkuvást nem ismerő férfi volt. Valódi pásztor, aki elszántan óvta hitét, és védelmezte a köréje tömörült nyájat. Nem lehetett sem megtörni, sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni. Élete utolsó pillanatáig felemelte a szavát az igazság érdekében. Az elnyomottak védelmezője, az elesettek oltalmazója volt. Felekezeti hovatartozás nélkül. Büszkék kell legyünk arra, hogy közülünk vétetett. Hálásak azért, hogy a gondviselés megajándékozott egy ilyen tiszta erkölcsű, egyenes tartású, vallási és szellemi vezetővel. Boldogak, hogy magunkénak mondhatjuk őt. Emlékét megőrizni, példáját követni, szent kötelességünk. Vallási, és világi vezetőinknek pedig fel kell nőniük az ő erkölcsi és szellemi nagyságához, hogy legyen, lehessen magyar jövő. És nem csak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében.”

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Érzések és rímek

Május 22-24 között a budapesti Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium 7. A és 7. B osztályának mutathattam meg Erdélynek egy kis részét. Nagy vonalakban a következő településeket tartalmazta az utazás: Nagyvárad (1, 2,3), , Kolozsvár (1,2), Torockó (2), Tordai hasadék és sóbánya, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, és Arad.

A gyerekeknek az egyik faladatuk az volt, hogy az első nap élményeit vers formájában örökítsék meg. A tanáruk, név szerint Szepesi Dániel, úgy döntött, hogy nem csak az első napot, hanem az egész utazást, rímekbe foglalja, és engedélyét adta, hogy közzé tehessem itt. Így kérem fogadják/olvassák sok szeretettel, egy tanár élményeit, érzéseit a rövid kis Erdély-i kirándulásáról:

Kaleidoscope Transylvaniae
(egy utazás margójára)

Lónyay utca hajnalban
félhomály minden ablakban
utunk lesz jó, ha vége jó
buszunk, mint egy ringó hajó.

Autópályán suhanva
Partiumba eljutva
Nagyvárad szép utcáin
Megázni nem túl fáin.

Király-hágó vad pompája
Tündérország ó pampája
völgyeid fölött vak köd ül
régmúlt korok árnya kövül.

Kalotaszeg, Bánffyhunyad
bizarr, furcsa képet mutat.
Cigány palotáid giccse
Mit mondana róluk Nietzsche?

Kolozsvár, te ősi csoda
ne hívjunk úgy: Cluj-Napoca!
Kincses voltál, leszel s vagy
Tudja, kinek esze nagy.

Funarnak is belédtört
a bicskája, te fennkölt
büszke város, pátriája
Bocskainak és Mátyásnak.

Házsongárdi temető
nagyjainknak mementó
fejfáid közt sétálva
az idő mintha megállna.

Házsongárdi temető
mennyi sírhely, Teremtő!
a hangulat középkori
halandó, memento mori!

Torockó, te drágakő
nyugalmad oly megnyerő
Székelykő és Ordaskő
elegáns két úrinő.

Torockó, te mesefalu
kit érdekel itt Cefalú,
erdeidben medve kószál
magasodik szilaj kőszál.

Szinte hallható a csend
csodálatos ősi rend,
nem hiányzik a város
Szeged, Pécs vagy épp Háros.

Szép Tordai-hasadék
felhőidnek hasa kék,
Szent Lászlóról vall a rög
kinek lova volt a Szög.

Tordán -mi nem Háromszék -
ott mondták ki nagyon rég
a lutheránus s a helvét
vallás szabadság-elvét.

Gyulafehérvár pora
itt volt egykor a hona
Gábornak, ki Bethlen volt,
Sajnos nem él már, megholt.

Emléked ma ott lebeg
bár váradban jelenleg
Mihail Viteazul
hírneves román Vazul

pöffeszkedik konokon
mint holmi „cár kolokol”
Tied Erdély aranykora
ismerjük el „sine mora”!

Ó, memoria rerum
Itt nem volt „ave verum”
Rákóczi György, Apafi
Egyik sem volt kurafi.

Kollégium Nagyenyeden
dícső a múlt, zord a jelen
szürkeállományból jeles
állapotod rettenetes.

Nagyenyedi deákok
büszkék rátok a lányok
felléptetek keményen
labanc-verni serényen.

Kónya Tibor úr, a bátor
nem retten meg a lármától
lelkipásztor egyébként ő
tánctudása nagyon menő.

Kónya Tibor úr személye
nyegle kamaszfiúk réme
Néptánclépést tőle leshetsz
Jobb, ha most nem feleselgetsz!

Böjte Csaba, dévai szent
minden nagyképűségtől ment’
kallódóknak megmentője
sok porontyot megment ő, jeeee!

Arad, gyász-emlékű város
Szegeddel szinte határos
Haynau, te beste lélek
ne dicsérjen hálaének!

A zsarnokság rég a múlté,
jobb helyette a sok multi,
hiszen ki lett végezve már
a Ceausescu-házaspár.

Román-magyar megbékélés
jobb, mint egy székely felkelés
s mondhatná, ki inná borát:
„román-magyar két jó barát…”

Ó Zita, te Sebestyén
Szülőhelyed nem Pöstyén,
Büszke székely lányként állsz
Erdélyországban, vártán!

Sofőrünknek örök hála,
hazahozott biztonságba’
legyen áldás az életén,
jól vezet ő, úgy vélem én!

Zápor után jött zivatar
csak az időnk volt elég……rossz
befejezem most és itt
olvassunk sok Márait!

Szepesi Dániel

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Brassai Sámuel

„Tíz évtizedet élt, tíz tudományt művelt, tíz nyelvet beszélt”.

Röviden így lehet jellemezni Brassai Sámuelnek az életét, akire már kortársai is annyira feltekintettek, hogy még életében az „utolsó erdélyi polihisztornak” nevezték.
Torockón, vagy Torockószentgyörgyön született, és a születési dátuma is vitatott, bár inkább  1797. június 15. –én emlékeznek meg róla, ez szerint  216 éve született.
Első tanítója édesapja volt, aki fiát sajátos módszereivel vezette be a műveltség világába. Olvastatta, ha hibázott, kikerestette a szótárból, könyvből a helyes megoldást. Vagyis megtanította tanulni, rávezette a tanulás örömére. Ezek után íratta csak be torockószentgyörgyi iskolába, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumba, amelynek történetével sorsa ezután összefonódik.

Tanulmányai befejezése után Erdély legelőkelőbb főúri családjainál volt leánynevelő. Közben nemcsak nevelőként kezdett ismertté válni, hanem tehetséges fiatal tudósként is. Ennek köszönhette, hogy őt kérik fel a kolozsvári kaszinó tagjai a tervbe vett néplap szerkesztésére. A Vasárnapi Újság 1834. április 6-án megindul, s 1848-as megszűnéséig Brassai szerkeszti (s többnyire írja is).
Munkásságára felfigyelve 1837-ban az Unitárius Kollégium tanárának választják, bár ez több szempontból is rendhagyó volt
A diákság nagy örömmel fogadta a kinevezést, és fáklyás menettel köszöntötte az újdonsült oktatót.

Brassai mint tanár, könyvtárnok majd igazgató új szellemet hoz a kollégium falai közé, s utóbb megreformálja az egész unitárius tanügyet.
Elveti az addigi merev, tekintélyen alapuló, szónokias oktatást.

1861-ben igazgatónak választják, ekkor kezdi átalakítani a Mikó-kertet botanikus kertté.
Munkája elismeréséül 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem matematika professzorának is kinevezik, a későbbiekben pedig rektornak, majd dékánnak is megválasztják.
1897-ben országos szinten ünneplik születésének 100. évfordulóját, maga a császár is üdvözlő üzenetet küld neki. Csupán pár nappal éli túl évfordulóját, június 24-én átadja lelkét a Mindenhatónak. Végrendeletében egész vagyonát az Unitárius Kollégiumnak adományozza, az újonnan felépült kollégiumi épület így részben az ő hagyatéka, Berde Mózes mellett. A Házsongárdi temetőbe helyezik örök nyugalomra, ahol a Pákey Lajos tervezte síremléket 1910-ben avatták fel.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Erdély, mint rejtély!

A csoportjaimtól, az élmények mellett sok információt, tudást is kapok, néha nem csak az ők szülőföldjükről, hanem az enyémről is, vagyis Erdélyről.

Meglepő, de jól eső érzés, amikor ilyen jellegű újdonságot kapok.

Ez alábbi részletet, egy nagyon kedves hajdúhadházi tanár, és tiszteletes ismertette meg velem, ami egy bevezető az Illyés Csaba és Técsi Zoltán által írt Örök Erdély – Vándorlás végtelen című könyvben:

„Erdély egy hely a világban. Ugyanúgy, mint Szilézia, a Bahamák, vagy Hátsó-India.Csak abban tér el a többitől, hogy közelebb áll hozzánk. Térben és érzésként egyaránt. Mondhatni, egy darab a szívünkből. Éppen ezért olyan szavakkal rokonítható, mint a szerelem, az emberiség, vagy a vadvirágos rét. S még azt is bátran hozzáfűzhetjük, hogy megfejthetetlen, és megunhatatlan. Maga a csoda. Csodálkozni rajta így, szinte szükségszerű. Odamenni ahányszor – ahányszor csak mód és lehetőség adódik rá, és próbálni betelni vele.    Azaz megkísérelni  befogadni mindazt, amit oly szívesen és oly ízesen, s még annál is nagyobb természetességgel kínál. Mert Erdélyország a földi paradicsom, az utolérhetetlen szépség, és gazdagság, a kimeríthetetlen kút.

Igen, az időnek a kútja, amiből egyszerűen nem fogy ki soha a tartalom. Kevés lom, sok érték! Mentenivaló mulandóság! Ahol az emberek még tulajdonságok múzeumai, ahol a találkozhatunk bármelyik pillanatban a nagyapánk nagyapjával, ahol a tájak mélyén még sértetlen a sejtelem, s ahol még minden magától értetődik. Még az is, hogy az erdők beszélnek, a kövek életre kelnek, a tavak felsóhajtanak. Még az is, hogy a manók és a tündérek mindenütt ott lapulnak. Még az is, hogy már nem a miénk… Erdélyország ugyan tényleg Tündérkert, maga a mennyország. Annak földi mása. Egy hely a világban – akárcsak Szilézia, a Bahamák, vagy Hátsó – India, de olyan hely, ahol a mesék és a valóság közt a legkisebb a távolság. „

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Sebestyén Zita, az idegenvezető

Kicsivel több mint egy hete, Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa keresett meg, hogy készítsen velem egy interjút.
Sok izgalommal, és nagy lelkesedéssel mondtam igent.
Az interjú alapján, a következő írott anyag készült el, mely az erdely.ma erdélyi magyar hírportálon is olvasható:


 

 

 

 

 

 

“Manapság kisvállalkozóként elhelyezkedni a piacon nagyon nehéz. Még ennél is nehezebb helyzetben vannak a pályakezdő kisvállalkozók. Sebestyén Zita, Kolozsváron élő idegenvezető is így vágott neki a kihívásoknak, és próbál beilleszkedni ezen a területen, sikere pedig a turisták véleményén múlik.

Sebestyén Zita két éve dolgozik hivatásos idegenvezetőként, de már előtte, hobby szinten is próbálkozott ezzel.

 

 

 

 

 

 

 

Mindig nagyon szerettem utazni, kirándulni, új ismeretek után kutatni, most örvendek, hogy olyan területen dolgozhatok, amit tanultam (turizmus), és ahol én adhatom át az érdekes információkat a szülőföldemet bemutatva, mint idegenvezető. Kolozsvári egyetemista életem során betekintést nyerhettem a szervezés fortélyaiba, szívesen segítségére állok a körutak összeállításában, illetve egy napos programok kialakításában, mondja el magáról honlapján a fiatal vállalkozó.

A Marosvásárhelyi Rádióban Sebestyén Zita beszélt a kezdetekről, azokról a tényezőkről, amelyek úgy alakították életútját, hogy ebben a szakmában keresse megélhetését. Majd mesélt a tapasztalatairól is, elmondva, hogy minden csoport más, de úgy érzi minden esetben nagyon szép dolog, ha a külföldről érkezőknek bemutathatja az ő kicsi országát, Erdélyt.

A fiatal idegenvezető végül szólt az általa ajánlott erdélyi körutazásokról, és a tematikus utakról is.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hanganyag, amely melynek hosszú 14 perc, itt hallgatható meg:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...