Mindennapi hitvallás # 5

A mai napra szóló gondolta Böjte Csabának így hangzik:

“Bölcsen teszem-e, ha a házi barkácsolású távcsövemmel kutatom az eget, és azt gondolom, én mondom meg a ,,tutit” a világegyetem, a csillagok titkairól és nem a tudós csillagászok, akik egész életüket a Naprendszer kutatásának szentelték?
Természetesen én is kémlelhetem az eget, nem csak a csillagászok, de ne dobjam sutba sok évszázad tudományos eredményét azt gondolván, bölcsebb vagyok valamennyiüknél. Az Egyház nem az önálló gondolkodástól akarja leszoktatni az embereket, hanem eléjük szeretné tárni azokat a csodálatos kincseket, amelyeket az évezredek alatt a legnagyobb szentjei, tudósai, gondolkodói felfedeztek, és amely tapasztalatok a hívő közösségben mindig is éltek.

Szerintem ez az a gondolat nem csak a csillagászra, vagy épp az Egyházra vonatkozik, hanem minden szakemberre. Lehet ha én szeretek barkácsolni, de attól még nem vállalnék el egy konyhaszekrény kivitelezését, vagy hiába ismeri valaki jól Erdélyt, az még nem helyettesíti az idegenvezetőt. És még sok példát hozhatnánk a mindennapi életből.

Kedves Olvasónak, mi jut először eszébe a fenti gondolat kapcsán?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Mindennapi hitvallás # 4

Itt a május, és már javában itt a tavasz, sőt már a nyár is kacsintgat mifelénk, éppen ezért érzem nagyon találónak Böjte Csaba, mai napra írt gondolatát:

“Nem Isten az, aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon, nagyra nőjön, a benne élő szépségek, értékek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel, bűneinkkel, lustaságunkkal, szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk, akkor nem növünk fel oda, hogy épen, egészségesen,szépen belépjünk a mennyek Országába.
Azt mondják, hogy a fa arra esik majd hulltában, amerre hajolt életében. Amilyen széppé vagy torzzá formáltuk magunkat az életünkben, olyan pályára állunk a halálunk pillanatában.
Ha Saul Szent’ István megölésének pillanatában halt volna meg, torzul került volna Isten elé, egész más emberként, mint a szeretet himnuszának a megírása után.
Ezért nagyon fontos, hogyan élünk. Az életnek megvan a maga tétje, súlya, ezért kell, hogy megtegyünk mindent, hogy felnőjünk Isten szeretetének szabadságához.”

Ezen a napon fokozottan próbáljunk meg jók lenni, és oda figyelni egymásra, illetve saját magunk tetteinkre. Ha a mai nap össze jött, próbálkozzunk a holnapi, majd a holnap utánival, így azon vehetjük észre magunkat, hogy nem csak karácsonykor igyekszünk nagyon jók lenni, hanem az év minden napján.

A kedves Olvasónak mi a mai napi élménye?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mindennapi hitvallás # 3

Folytatom a Mindennapi hitvallás sorozatomat (Az előzök: itt, és itt találhatóak) amiben Böjte atya egy- egy gondolatát osztom meg:

“Ha születésünkkor egy listán felsorolva megkapnánk azokat a nehézségeket,amelyek érni fognak minket, biztosan összeomolnánk, és neki sem indulnánk az életnek. Egyre erősebbek lehetünk, ha elfogadjuk a kihívásokat. Amit ma még nem bírok felemelni, lehet, hogy egy év múlva már könnyen felkapom. Nem egy embert ismerek, akik évekig nem tudták elfogadni, hogy egy baleset miatt tolókocsiba kényszerültek, meg akartak halni, és mikor mégis belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, nem kapálóztak sorsuk ellen, keresték a kibontakozási lehetőséget az adott kereteik között, olyan emberekké váltak, akik erőt adtak sokaknak, civilszervezeteket, közösségeket hoztak létre, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak, néhányan még paraolimpián is elindultak. Azt látom, hogy halálos ágyukon a betegek sokszor még jobban csimpaszkodnak az életbe, mint egészségesen tették, érzik, még van dolguk, elrendeznivalójuk.”

Igyekszem mindig olyat kiválasztani, ami nekem is sokat mond, és én is egy kis energiát tudok meríteni belőle. A mai napra szóló írása azért fogott meg engem, mert a mi életünkben is vannak nehézségek (persze, mint mindenkiében), most épp gondolok, hogy az idegenvezetés nagyon sok utazással, ezáltal fáradtsággal jár. Hál` Istennek már januárban láttam, hogy milyen zsúfolt egy-egy időszakom, és ilyen esetekben mérlegelnem kell, mi az amit még bevállalhatok, van amikor megijeszt a sok feladat, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mindegy milyen időszak van előttünk: könnyű, fárasztó, vagy épp nagyon fárasztó, akkor, abban a pillanatban csak azt tehetjük, hogy szembe nézünk vele és azt csináljuk. Utólag vissza tekintve mindig sokkal könnyebbnek tűnik, mint ahogy előre elképzeltem.

Nekem ezt jelentette a fenti gondolat… Ha neked is mond valamit Böjte Atya gondolata, kérlek írd meg!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mindennapi hitvallás # 2

A 2013-as év végi összefoglaló során kiderült, hogy egyik legolvasottabb cikkem a Böjte Atya által írt Mindennapi hitvallás. Nagyon örvendek, hogy az olvasóimnak tetszik, mert én is szívesen olvasom az írásait, és ha igény van rá nagyon szívesen meg is osztom.

Tetszik nekem az egyszerűsége, hogy a a valós életből merít mindennapi példákat, és az által segít megértetni olyan témákat, amit hajlamosak vagyunk elbonyolítani. A mai napra vonatkozó írása a tiszta szeretetről szól:

“Ha beszélek hozzád, de közben máson jár az eszem, akkor az azt jelenti, hogy nem te vagy a legfontosabb számomra. Ha egy férfi gondolatai másfelé járnak, amikor a családjára kellene figyelnie, vagy más nőknek is csapja a szelet, akkor a szeretete nem teljes. A szeretet egyik fontos vonása, hogy tudjam magam kiüresítení a másik ember számára. Ő legyen nekem a fontos.
Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlen volt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tiszta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasztani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tette a tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiüresedés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, elképzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szeretetem „sántít“.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

 

Bethlen Gábor emlékezete

 

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”   Bethlen Gábor

400 éve, 1613. október 23-án,  kolozsvári országgyűlés erdélyi fejedelemmé választotta Bethlen Gábort, Erdély legjelentősebb fejedelmét.

Ennek alkalmából  Bethlen Gábor Alapítvány Emlékévet hirdetett meg, aminek a fővédnökei: Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Kató Béla Erdély református püspöke és Böjte Csaba ferences szerzetes.

Az emlékév alkalmával több programot is szervezetek, amik közül a Bethlen Gábor egész alakos bronz szobor elkészítését emelném ki, az avatására a mai nap folyamán kerül sor, Kolozsvárt - az Alsóvárosi (kétágú) Református Templom kertjében.
A szobor alkotója: Péterfy László Székelyföldről származó szobrászművész.
A nagyszerű, egész alakos szobrot közadakozásból és pályázati támogatásból készítették el.

Péterfy László: Bethlen Gábor kisplasztikája, amelynek újraalkotásával készül a kolozsvári szobor gipszmakettje

Amint említettem a Bethlen Gábor Emlékév fővédnökei között Böjte Atya is szerepel, aki megmentette az enyészettől a fejedelem szülőházát. A gyermekmentő ferences szerzetes az árva gyermekek mellett belefogott Erdély árva épületeinek megmentésébe is. Ennek első lépése volt, amikor megvásárolta és felújította Marosillyén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőházát, és így vélekedik a fejedelemről:

„…azért tisztelem, mert képes volt a magyarokat, székelyeket, szászokat, románokat, mindazokat, kik e térségben éltek egymással kiengesztelni, egy asztalhoz ültetni, és az így felszabadult erőket az országépítésre bölcsen befogni. Bármerre járunk szülőföldünkön, sokfelé még ma is láthatjuk a nagy fejedelem idejében épített kastélyokat, épületeket, megálmodott intézményeket. Úgy érzem, hogy nekünk nagy- nagy alázattal az Ő útján kell járnunk”

Marosillye – Bethlen Gábor szülőháza

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Dévai Szent Ferenc Alapítvány

Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja segíteni a legkisebbeket, azokat akik másnak nem kellenek!

Böjte Csabát 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete: oltalmába fogadott néhány utcagyereket és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte Csaba válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.

Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára Böjte Csaba nevét és tevékenységét ismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, de hallottak róla még a tengerentúlon is.

Nem csak ételt, otthont, ruhát biztos nekik, de törődik taníttatásukkal, szellemi és lelki fejlődésükkel, vallási és erkölcsi nevelésükkel. Szeretetet ad nekik: “Én sem tudom megoldani az életét. De össze tudom borzolni a haját és meg tudom csavarni az orrát.”

A dévai kolostor elfoglalás után szobáról szobára újították fel az épületet, majd a kolostorral szembeni két tömbházat megvásárolták. A gyermekek itt kaptak otthont főállású nevelőszülőknél, családoknál.

A gyermekotthonban már a második generáció nő fel, és van olyan nevelőszülő házaspár, aki Böjte Csaba szárnya alatt nevelkedett és úgy maradt itt, hogy a munkáját segítsék.

Most hétvégén, háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte Böjte Csaba atya által vezetettdévai Szent Ferenc Alapítvány. A húszéves évfordulóra meghívást kaptak a gyerekek mellett a jelenlegi és volt házvezetők, munkatársak.

A rendezvénysorozat fénypontja a dévai kultúrotthon nagytermében megtartott szombat délutáni előadás volt, amelyen több mint ötszázan vettek részt.

A műsorvezető szerepét Böjte atya töltötte be, aki rendre bemutatta a fellépő gyerekeket és nevelőket, akik verssel, tánccal, népdallal és rockkoncerttel készültek az ünnepi előadásra.

A fényképek Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapjáról, illetve facebook oldaláról vannak letöltve. 

Böjte Atyáról és az alapítványról még itt is lehet olvasni. 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mindennapi hitvallás

Az idén a csoportjaimnak köszönhetően többször is megfordulhattam Déván a Szent Ferenc alapítványnál. Szerettem oda menni: mindenki kedves, mindenki mosolyog, és a legjobb: jó látni az ottani gyerekeket, hogy mennyi szeretet van bennük.

Minden ott jártamkor kíváncsian lapoztam be Böjte atya legújabb könyvébe a “Mindennapi hitvallás”-ba. Megfordult a fejemben a könyv vásárlás, ami össze is jött, de nem saját célra, hanem ismerősöknek szülinapi ajándékba.

Gondoltam legközelebb majd veszek magamnak is, de ez sem jött össze, mivel a  kedves csoportom (a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium 7 a és b tanulói és tanárai) megvásárolták nekem ajándékba. Így minden napra jut egy gondolat.

A mai napi gondolatot szeretném megosztani itt:

“A búcsú a felebaráti szeretet formája. Minél több jót teszek, annál inkább nagylelkűvé válok, közelebb kerülök Istenhez már itt a földön és majd a mennyben is.
Sokszor előfordult, hogy éreztem, rám nehezül egy veszekedés, egy rosszul megoldott probléma, és ha ekkor próbáltam egy szent “kezét megfogni”, közbenjárását kérni, azt éreztem, most nyugodtan állhatnék az Isten elé, mert a számvetésem tiszta és egyenes. Áthúzta Isten az elmúlt életem számadását; hibáimat, rossz döntéseimet lenullázta. A morális megtisztulás terhet vett le rólam, az erőm, az önbizalmam visszatért, tudtam, hogy bármi is történt, folytathatom utamat.
Életemben többször nagyon határozottan megéltem a megtisztult újrakezdés kegyelmét, ez csodálatos szép, katartikus állapot, amikor az ember érzi a maga végtelen kicsiségét, hogy egy marék porból teremtett, behatárolt lény, másfelől érzi azt, hogy Isten a jóságával, Krisztus a keresztáldozatával eltörölte a bűnét, és gyengesége ellenére méltó a Jóisten kebelén lenni, álmodni arról, hogy a Szentháromságos Egyisten közösségében élheti le az örök életét.
Adná Isten, hogy minél gyakrabban és minél többen megtapasztaljuk a lelki újjászületés, újrakezdés nagy kegyelmét és ajándékát. Olyan jó tudni azt, hogy Isten nem egy sértődött, duzzogó öregúr, aki félrevonul, ha megbántottuk, olyan jó tudni azt, hogy Isten megbocsát és lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjük, ha látja rajtunk az erőfeszítést, a  tiszta szándékot, hogy vissza akarunk hozzá térni.”

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Bethlen Gábor

1580 november 15.-én született, és a mai napon emlékezünk a halálára is.
Ma 432 éve született Marosillyén, és 383 éve halt meg Gyulafehérváron.

Uralkodását „Erdély aranykorának” nevezzük: megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult:

- Gyulafehérvári udvarát politikai és művelődési központtá fejlesztette. Nagy könyvtárat alapított és minden áron meg akarta szerezni Hunyadi Mátyás könyvtárát, melyet Konstantinápolyba hurcoltak

- 1622-ben református főiskolát is alapított Gyulafehérváron, ami később Enyedre költözött és a mai napig a Bethlen Gábor nevét viseli

- Támogatta a magyar diákok külföldi tanulmányait, főleg a polgári fejlődés élén járó Hollandiában és Angliában.

- Korszerű hadsereget szervezett nagyrészt zsoldosokból, továbbá szabad hajdúkból és székelyekből. Mátyás király óta ez volt az első állandó magyar hadsereg.

- Németországból behozott bányászok által virágzásra emelte a bányászatot

- A vallásszabadságot támogatta, protestáns létére, teljes szabadságot adott a katolikusoknak, sőt engedélyezte a katolikus egyház terjeszkedését, építkezését

A halálos ágyán, ezeket a szavakat írta: „Ha isten velünk, ki ellenünk”.

Valóban hosszú éveken keresztül a magyarokkal volt az Isten, sőt még Bethlen Gáborral is. Mivel 2007-ben a romokban heverő szülőházát Böjte atya a dévai Szent Ferenc alapítvány számára megvásárolta, tataroztatta, így megmentette az enyészettől.

Marosillye – Bethlen Gábor szülőháza

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...