Áprily Lajos

Áprily Lajos, családi nevén Jékely Lajos Brassóban született, 1887 november 14.-én, vagyis 126 éve. Gyerek korában Parajdra költöztek és elemei iskoláit itt végezte, majd a család Kolozsvárra költözött. Iskolai tanulmányai befejeztével Nagyenyeden a kollégiumban lesz tanár, élete utolsó időszakát Budapesten éli le, ahol a nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban (1967 augusztus 6.).

Az a kis idő amit Parajdon élt, nagy nyomot hagyott a költőben, a nosztalgia gyakran visszatért az életében, főleg a pesti években. Parajdra való visszatérésekor a boldog gyermekéveket, a természetben való elmerülést és a teljes szabadságot kereste.  Parajdról így emlékezik: „… Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem: képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének és várának köszönhetem…

Áprily Lajos születéséről emlékezzünk meg a Március című versének egy zenésített feldolgozásával, a Kicsi Hang együttes előadásában:

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Magyar költészet napja

1964 óta április 11-e a Magyar Költészet Napja.
(Van Költészet Világnapja is, ami március 21-én van.)
Ezen a napon született 1900-ban Márai Sándor, és 1905-ben József Attila.

A mai rohanó világba, egyre nehezebben kap helyet a költészet, a vers olvasás az emberek életében, pedig vannak olyan versek, melyeket hiába több (tíz, akár száz) éve írtak, mai is nagyon aktuális tud lenni. Hiába „rohan” a világunk, bizonyos érzések, és témák, ugyan úgy aktuálisak most is, mint régen, például: szeretet, gyűlölet, isten, világ, haza, háború.

Nagyon jó alkalom, a Magyar Költészet Napja arra, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk, fellapozzunk egy –egy verseskötetet, néhány vers erejéig.

Ezt teszem, most én is, csak kicsit online: megnézem, hogy az elmúlt fél évben, hány alkalommal kértem a költők segítségét a blogbejegyzések írásában:

Több alkalommal is írtam Petőfi Sándorról: elmeséltem, hogyan ismerkedett meg Szendery Júliával, illetve azt, hogy hol töltötték a mézes heteiket, és azt is megtudhatták, hogy ki látta Őt utoljára.

Legalább ennyiszer szóba, illetve írásba került Ady Endre és azok a települések, melyeken megfordult élete során, sőt még egy szobor avatásról is beszámolhattam.

Novembertől itt volt, minden hónapban Radnóti Miklós Naptár című verse (December, Január, Február, Március, Április), és itt is lesz egészen Októberig, érdemes minden hónap első napján, ide látogatni.

Megemlékeztem a nemzeti ünnepekről: Szentkúti Ferenc és Juhász Gyula segítségével.

Szó volt itt még a  himnusz(ok)ról, Wass Albertről, és Áprily Lajosról is.

Ha a kedves olvasó ezeket mind végig olvasta, akkor itt a bizonyíték, hogy bármennyire is rohanó világban élünk, aki akarja, ahhoz nem csak a Magyar Költészet Napján jut el a költők világa.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mi jut eszedbe Parajdról?

Természetesen a Sóbánya, hiszen már a római korban megkezdték a bányászatot, és a mai napig folyik a kitermelés. Bár nem a kitermeléséről ismert, inkább  a látogatottsága miatt, hiszen már a 1960-as években megnyitották a sóbányát a  látogatok előtt.  A 120 méter mélységű kezelési központban, ma már minden megtalálható, ami szűkséges ahhoz, hogy kellemesen eltölthető legyen az idő:  étterem, borkiállítás, büfé, ökumenikus templom, játszótér a gyerekeknek, sőt az idén még egy kaland parkot is készítettek.

Ha még gondolkodol, akkor talán eszedbe jut a Sószoros is, amit Korond pataka alakított ki, úgy hogy ketté vágta a hatalmas sótömböt. 2011 óta a természetvédelmi területnek nyilvánított terület gondoksága kialakított egy útvonalat, amit érdemes végigjárni. Azért hogy ne csak lásd, hanem értsd is, az előtted lévő ritkaságot, vezetőt is biztosítanak aki végig kísér.

A harmadik dolog amit tudnod kell Parajdról,  hogy itt töltötte gyerekkorát és elemi iskoláit is itt végezte Áprily Lajos, ami nagyban meghatározta életének ezt a szakaszát.

Később verseiben szívesen emlékezett vissza a Parajdon töltött évekre:

Halálpatak

Parajd felett van egy patak,
a Küküllő-ágba szakad,
vele összeölelkezik,
Halál-patak, így nevezik.
Egyszer hegy lakói voltunk,
vizek mellett kóboroltunk,
megpihentünk öreg fánál,
kicsi Halál-patakánál.

Megpihentünk, málnát ettünk,
fényes volt az ég felettünk.
Azt a völgyet megszerettem,
mellé kunyhót építettem,
városoktól megfutottam,
ott a lelkem gyógyítottam.

Jött a balsors, jött a hadnép,
pusztaság lett tán a telke,
hadak árja elseperte.
Jött a balsors, jött a hadnép,
reszketett a föld alatta.
Párodat is elragadta,
vitte, vitte napkeletre,
napkeleti földbe tette.

Nem vagyunk már hegy lakói,
messze kellett vándorolni.
Én Istenem, mit nem adnék,
ha egy reggel ott virradnék,
s ha még egyszer velem állnál
kicsi Halál-patakánál,
végzetünkből mit se sejtőn,
Parajd felett, fenn az erdőn.

Áprily Lajos tiszteletére 1991. -ben megnyitottak egy emlékházat, ami a mai napig látogatható.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...