Mátyás király szobor, Kolozsvár

Nagyon sok téma jut eszembe, amiről jó lenne írni…. Neki fogok olvasgatok… válogatom az információkat…. azon veszem észre magam, hogy legalább három bejegyzésre való anyag gyűlt össze, amit mindenképp meg kellene írni…de, egyre ha van idő…. Ilyenkor mindig elhatározom, hogy megírom mind a három bejegyzést, de most a fő cél: egy bejegyzés össze állítása…

Ugyan így jártam ezzel a témával is: 111 éve, hogy felavatták Kolozsváron, Fadrusz János legsikeresebb alkotását a Mátyás király szobrot. Mivel aprólékosan lehetne írni Kolozsvár és Mátyás király közti kapcsolatról, Fadrusz Jánosról, a Szoborról, sőt még külön az avatásról is, most egyelőre egy fényképes összeállítást készítek, ami bemutatja a szobor eddigi “életét”:

Kolozsvár főtere szobor nélkül

 

A rajzok készülnek….

Tervezés folyamata…

Szobor avatás, 1902. október 12.

A szobor teljes nagyságában….

…. rajta a Magyar Korona… Hunyadiak címere…

Mellék alakok: Magyar Balázs és Kinizsi Pál

Szapolyai János és Báthory István

Világháborúk után… már más (nyelvű) a tér neve…

Mathias Rex felírat, és a bizonyos tábla….

“Bebörtönözve”… restaurálás címszó alatt…

Tényleges restaurálás…mellékalakok nélkül

Restaurálás: volt talapzat…nincs talapzat…

Restaurálás: modern béklyóban Mátyás király lova…

Újra a régi pompájában…

Büszkén… és szépen…Kolozsvár főterén

 

Iskolakezdésre

Nagyon sok diáknak most jár le a nyári vakáció, és kezdődik meg az iskola. Van aki várja, de a többség valószínűleg nem.

Én sem vártam sosem…de azért most jól esik rágondolni…

Egy Reményik Sándor verssel szeretném lelkesíteni azokat, akiket most valamilyen szinten érint az iskolakezdés:

Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.

Egy lángot adok, — én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.

Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven..

Marton Áron Gimnázium – Csíkszereda

Salamon Ernő Gimnázium – Gyergyószentmiklós

 

Tamási Áron Gimnázium – Székelyudvarhely

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kolozsvári Magyar Napok

Előző hónapra volt már egy program ajánlom, viszont augusztusban is akadnak nagyon jó programok, amelyek közül, most csak egyet szeretnék kiemelni, mégpedig a Kolozsvári Magyar Napokat, amit az idén már negyedig alkalommal szerveznek meg, augusztus 19 – 25. között.

Az utolsó sajtótájékoztatón elhangzott számok alapján egy hét alatt a következőkre számíthatnak a Kolozsvárra érkezők: 390 programpont, 250000 eurós költségvetés, közel 70 szervezettel működnek együtt, több mint 20 kiállítás, a Filmnapoknak 3 helyszíne lesz, a gyerekeknek 50 rendezvény, a fiataloknak is 50 rendezvény, több mint 30 koncert és előadás a 3 fő színpadon, 35 sörcsap, 24 médiapartner, több mint 8500 lájkoló a Facebookon, a honlapra pedig eddig 20000 látogató klikkelt.

Az eseménysorozat fénypontja a 30. évét „ünneplő” István, a király rockopera új változata lesz, amelyet 250 négyzetméteres színpadon adnak elő a Főtéren, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus rendezésében, többek között helyi néptáncegyüttesek tagjainak szereplésével.

Kedv csinálónak itt a video klipp:

Részletes program a rendezvény honlapján található.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A Hit éve – A Hit kapuja

Gyimesbükk – 1000 éves határ

Nemrég Gyimesbükkön jártam az 1000 éves határnál, és meglepődve vettem észre, hogy a a kontamináció templom melletti gerincen új székelykapu, és az fölött 10 szép faragott oszlop található. Kíváncsian mentem közelebb és természetesen vásároltam meg a hozzá tartozó leírást, amiben így mutatják be:

„A hit évének kapcsán született meg a gondolat: legyen emlékezetes és maradandó jel a Hit Éve felhívásnak, itt népünk történelmi és vallási zarándokhelyén. …. Életünk, népünk, közösségünk tíz legfontosabb pillére, oszlopa, kulcsszava, dátuma, népi motívuma, az azokat magyarázó szavak megállítanak, és életünk újraértékelésére késztetnek. „

Megmaradás oszlopai

A megmaradás oszlopain az alábbi szavak olvashatóak, a mellette található idézet pedig a leírást tartalmazó kis könyvben olvasható:

Isten
„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelemből kimentett engem.” (Zsoltárok 34,5)

Haza
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron

Család
„ Feleséged mint szépen termő szőlőtő oldalad mellett, fiaid mint olajfa csemeték asztalod körül, lám ilyen áldásban részesül az ember aki féli az Urat” – Zsolt. 128

Anyanyelv
„Nyelvében él, dalában érez a nemzet.” – Bartók Béla

Alkotás
„Minden nap annyit ér, amennyi értéket magából ki tud termelni. S addig él, amíg életét a saját erejével tudja táplálni. „ – Márton Áron püspök

Jog
„Az írott törvény mögött van egy másik, íratlan, s annak is igazságot kell szolgáltatni.” – Márai Sándor

Kultúra
„Kultúrát nem lehet örökölni.  Az elödők kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék úja meg újra meg nem szerzi magának.” – Kodály Zoltán

Hagyomány
„Édes hazámnak akartam szolgálni…” – Kájoni János

Egység
„Legyetek mindnyájan egyek.”  – Jn. 17,21

Szabadság
„ Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat”

Jövő
„…reménységgel teli jövőt szánok nektek.”

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Tordai sóbánya

Ha a látogató repülő csészealjakat látna a Sós-völgyben a bánya csillogó kapuja előtt sorakozni, meg sem lepődne…” így kezdődik a Sóbányában található információs fűzet, mely az 2010-ben „felújított” sóbányát mutatja be.

Valóban ilyen hangulata van, nemcsak a bánya bejáratának, hanem a bánya belsejének is, ezért került fel a 2013-as kívánságlistára.

Teréz bánya felül nézetből

Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.
A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg.

A sót legelőször  a harang formájú nagytermekben termelték ki majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták.
A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal,  fáklyákkal világítottak.
A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.

A Galéria, ami majdnem 1 km-es folyosó

A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.
A bánya összes termének kivételes akusztikája van.

2008-ban, 6 millió EUR Phare  programnak köszönhetően a sóbánya egy bőséges modernizáló folyamaton ment keresztül, 2010 januárjában pedig teljesen új formában a turisztikai forgalomba kerül.

Óriáskerék a Rudolf tárnában

A felújítási munkálatok a következő helyeken történtek:

A Rudolf tárnában a következők épültek: egy panoráma lift, mini-golf és mini-bowling pályák, egy sportpálya, egy 180 férőhelyes amfiteátrum, egy óriáskerék és játszótér a gyerekek számára.

A Mária Terézia tárna is megnyílt a turisták számára, amit lépcső vagy lift által lentről is megcsodálhatnak. A tárnában 112 m mélységen egy földalatti sós vizű tó található, melyen egy romantikus csónakázáson vehetnek részt a turisták.

Teréz bányában a csónakázó tó

A Gizella tárnát vagy más néven a kezelő termet is felújították annak érdekében, hogy légúti kezelést biztosítson a látogatok számára.

A főbejárat az újítás során épült és a második bejárata lett a Tordai Sóbányának a Dörgő-Sósvölgy felöl.

A Tordai fürdő 15 sós tava a régi sóbánya vájatainak beomlása során keletkezett. A tavak vizét pedig sokféle betegség kezelésére ajánlják, így a mozgásszervi, idegrendszeri, nőgyógyászati és reumás panaszokkal küszködőknek.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Csukás-tó

Kányádi Sándor

Egyszer régen, amikor még
több volt a hal, mint a horgász,
és nem volt a folyók mentén
ekkora nagy sürgés-forgás,
élt a kicsi csíki Oltban
élt egy csuka, hasonlót még
én sem tudnék kitalálni,
hogyha horgászember volnék.
Nem is élt, de uralkodott.
Ő volt a halak királya:
se hálónak, se horognak
nem volt hozzá bátorsága.
Nemcsak félték, tisztelték is,
mert nagylelkű és kegyes volt:
szúnyogon meg moszaton élt,
testvérhúsba sose kóstolt.
Úszta, járta birodalmát
Domokostól le Bükszádig.
Védelmezte népét s annak
porontyait és ikráit.

De leginkább Tusnád táján
szeretett elidőzgetni,
hol a szikla a kis Oltot
majdnem-majdnem megrekeszti.
Ha elfáradt, ott pihent meg,
ott a víz is, mint a kristály,
s a vízből is tisztán látta
a fenyőket fönn a sziklán.
Ahogy telt az idő, s ő is
lassacskán mind öregebb lett,
s az úszkálás föl-le, föl-le
lassacskán mind nehezebb lett,
hovatovább mind gyakrabban
bámulta a fenyőfákat.
Gondolt egyet, és fővárost
alapított ott magának.
“Jó is lesz így, öregedő
uszonyaim mit fárasszam,
mikor úgyis itt folyik át
egész hosszú birodalmam.
Igen ám, de épp az a baj:
folyton folyik az országom,

és nekem, hogy itt székeljek,
folyton-folyvást kell úszkálnom.”
Szerencsére jött a tavasz,
és a kis Olt úgy megáradt,
hogy nem fért át a szoroson,
s majd ellepte a fűzfákat.
Jött aztán az apasztó nyár
nagy meleggel, de hiába,
ott maradt, a fűzfák között,
az Olt egy kis darabkája.
Csillogott, akár egy kastély,
ez kellett a mi csukánknak!
Átevickélt a szép tóba,
s lefoglalta palotának.
És azóta Csukástónak
hívja minden vízi s földi,
hetedhét országból szoktak
odajárni gyönyörködni.
Mondják, hogy az öreg csuka
lemondott a királyságról,
s mai napig ott éldegél
szerényen a nyugdíjából.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Egyekből lett Kispereg

Kispereg egy kis település Arad megyében, alig 900 lakossal, aminek a 90% magyar ajkú.

Kispereg református temploma

A településnek nagyon érdekes története van. A legtöbb erdélyi településnek, ha a múltját kezdjük kutatni, akkor vissza kell nyúlnunk az XI. század környékére. Viszont Kispereg esetében más a helyzet, csupán a 18. századig kell visszamenjünk.

Pontosabban az 1780-as években Egyekről (Magyarország) elmenekült református családok telepedtek le ide, a számuk összesen 300-ra volt tehető.

De nézzük csak miért is menekültek el? Az egyeki református vallású lakosok ősi lakhelyüket elhagyták vallásukhoz ragaszkodva, Szentiványi Sámuel lelkésszel együtt, aki később megírta a hányattatásuk történetét.

Református templomban az Egyek-i és a Kispereg-i diákok

Az egyeki reformátusok,  több mint 12 éven át bujdostak, különböző helyeken kaptak ideiglenes letelepedési engedélyeket (ohati pusztán, később Árkusnak nevezett csatorna partján)

Végül gróf Teleki Sámuel közbenjárására, megkapták a királytól a végleges letelepedési engedélyt az Arad megye Kispereg nevű pusztáján.

1787. október 18-án Szentiványi Sámuel lelkész vezetésével a pusztára érkezett a volt egyeki reformátusok zöme. Az ideérkezés után harmadnap istentiszteletet tartottak, s ezzel megalakult az új református egyház. Hoztak magukkal az úrasztalához való ruhákat, két kelyhet, 5 db cinkannát, 2 db anyakönyvet, 2 db gondnoki naplót és egy 95 fontos harangot.

Egyekről elhozott kegytárgyak

2013. április 17-19 között a Határtalanul program keretében az Egyek-i gyerekek meglátogatták a Kisperegieket, és én is elkísérhettem őket.

Találkozásom az egyeki gyerekekkel – Nagyvárad

Nagyon jó volt látni, hogy a több százados kötődés a mai napig is milyen erősen érezhető.

Elméletileg már rég idegen emberek, nincs semmilyen vérbeli kötődés közöttük, de mégis mintha édes testvérük kereste volna fel, olyan szeretettel, és lelkesedéssel fogadták a Kisperegiek az Egyekieket.

Csoport foró: itteniek, és ottaniak. De akkor most ki itteni, és ki ottani?

Minden jóval elláttak, mindenüket megosztották velünk, és még marasztalak. Bemutatták a kis településüket, a református templomukat, és a kegytárgyakat, amiket 1787-ben hoztak magukkal, és a templomkertben található kopjafát, amit 2012-ben állítottak, világháborúkban elesett honvédek tiszteletére.

Kopjafa az elesettek emlékére

A két iskola gyerekei nagyon hamar összebarátkoztak, és nagyon gyorsan elrepült az az egy nap, amit ott tölthettünk.

Nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy az ilyen találkozásoknak egy kicsit én is a része lehetek.

Kolozsvár városnézés…

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Szaploncai vidám temető

Igen, vidám, és temető! Valóban ez a neve! Ahogy a fenti kép is mutatja, nem egy megszokott temetői hangulat fogadja azokat akik felkeresik a Máramaros megyei Szaploncán található temetőt.

Máramarosról eddig nem írtam, mert kis számban élnek ott magyarok, és hiába tartozott a Magyar Királyság részéhez, soha nem is voltak azon a vidéken a magyarok többségben. Viszont így is vannak magyar vonatkozású helyek, amik lassan bemutatására kerülnek a blogon. Illetve olyan nem magyar érdekességek is, amit mindenképp érdemes megismerni. Pontosan ilyen ez a temető is.

1935-ben Stan Ion Patras a helyi fafaragó kezdte el a kopjafákat jellegzetes kékre lefesteni, és az elhunyt életét rövid archaikus versben megfogalmazni, illetve képpel szimbolizálni. Halála után tanítványa Dumitru Pop-Tincu folytatta a mesterséget, ami bizonyítja, hogy nagyon tetszett ez a helyi lakosoknak. A falu lakosai általában előre megírják, mit szeretnének a fejfájukra vésetni és azt közlik a fejfa készítőjével.

A vidámság tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét a sírfeliratok maguk jelentik, amelyek általában rövid alkotások.

Ma már több, mint 800 kopjafa található a temetőben, így az valóságos szabadtéri múzeum.

 

Néhány érdekes felírat lefordítva magyarra:

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém

Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Torockó és a kettes szám

A múlt hónapi Torockós bejegyzésemben, megígértem, hogy írok még Torockóról, és annak a kettes számmal való érdekes viszonyáról:
Hantz Lám Írén Torockó című könyvéből idézek egy kis érdekes részletet:

“A torockói nép Isten egységét vallja, és unitárius templomán az Egy az Isten felírás látható, de a környező természet és a történelmi múlt érdekes véletlnenek folytán sok mindent megduplázott itt. E furcsa kettőségre Horváth Zoltán, a nagyenyedi Betlheln Kollégium tanára figyelt fel először:

A medencét nagyjából két azonos magasságú és felépítésű hegytömb határolja: a Székelykő (1130 m) és az Ordaskő (1200 m)

A hegytömbök közötti lapályon két magyar és két román lakosú község van: Torockó és Torockószentgyörgy, Izvoarea (Bedellö) és Valisoara (Gyertyános);

Két megye osztozkodik a vidéken: hol Torda-Aranyos vármegyéhez, hol és Fehér megyéhez csatolták

Két szoroson át juthatunk a medencébe: a Borrévin és a Kőközin.

Két vízgyűjtő medence osztozkodik a vizein: az Aranyos és a Maros.

Torockó népe eredetileg két népből tevődött össze: székely magyarból és betelepült németekből;

Két vára volt: Székelykő-vár a 13. századi és Torockószentgyörgyön épült vár;

A nap is kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ennek a sajátságos jelenségnek az oka az 1130 m-es észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja.

Két festőművész örökítette meg a táj és a népviselet szépségeit: Wass Albert (1896-1969) és Dóczyné Berde Amal (1886-1976);

Az erdélyi művelődéstörténet két jeles személyisége származik a vidékről: Brassai Sámuel (1797-1897) – erdélyi polihisztor és Kriza János (1881-1875) – unitárius püspök.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...