Mindennapi hitvallás # 5

A mai napra szóló gondolta Böjte Csabának így hangzik:

“Bölcsen teszem-e, ha a házi barkácsolású távcsövemmel kutatom az eget, és azt gondolom, én mondom meg a ,,tutit” a világegyetem, a csillagok titkairól és nem a tudós csillagászok, akik egész életüket a Naprendszer kutatásának szentelték?
Természetesen én is kémlelhetem az eget, nem csak a csillagászok, de ne dobjam sutba sok évszázad tudományos eredményét azt gondolván, bölcsebb vagyok valamennyiüknél. Az Egyház nem az önálló gondolkodástól akarja leszoktatni az embereket, hanem eléjük szeretné tárni azokat a csodálatos kincseket, amelyeket az évezredek alatt a legnagyobb szentjei, tudósai, gondolkodói felfedeztek, és amely tapasztalatok a hívő közösségben mindig is éltek.

Szerintem ez az a gondolat nem csak a csillagászra, vagy épp az Egyházra vonatkozik, hanem minden szakemberre. Lehet ha én szeretek barkácsolni, de attól még nem vállalnék el egy konyhaszekrény kivitelezését, vagy hiába ismeri valaki jól Erdélyt, az még nem helyettesíti az idegenvezetőt. És még sok példát hozhatnánk a mindennapi életből.

Kedves Olvasónak, mi jut először eszébe a fenti gondolat kapcsán?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Csiksomlyó legendája

A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig jóság energiája.

Tódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken. Megteltek a közeli dombok népek sokaságával. Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé. Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki. Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést. Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között.

A következő intelemmel engedte útjukra:
“Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!”
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek. Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú és ismeretlen nyelven dalolt. A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!

- Kik vagytok ti? – kérdezte a gyerekeket. A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől. A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. – szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk apát és
anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak Te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme, itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam. Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre!
De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek.
Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának és szeretett fiamnak anyját! Ő legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig őhozzá, kiáltsatok!

Csodálatos szépségű asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben. Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan: Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben, és reményben közöttünk van valóban nemzetünk anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető anyaként keblére ölel bennünket.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Mindennapi hitvallás # 4

Itt a május, és már javában itt a tavasz, sőt már a nyár is kacsintgat mifelénk, éppen ezért érzem nagyon találónak Böjte Csaba, mai napra írt gondolatát:

“Nem Isten az, aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon, nagyra nőjön, a benne élő szépségek, értékek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel, bűneinkkel, lustaságunkkal, szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk, akkor nem növünk fel oda, hogy épen, egészségesen,szépen belépjünk a mennyek Országába.
Azt mondják, hogy a fa arra esik majd hulltában, amerre hajolt életében. Amilyen széppé vagy torzzá formáltuk magunkat az életünkben, olyan pályára állunk a halálunk pillanatában.
Ha Saul Szent’ István megölésének pillanatában halt volna meg, torzul került volna Isten elé, egész más emberként, mint a szeretet himnuszának a megírása után.
Ezért nagyon fontos, hogyan élünk. Az életnek megvan a maga tétje, súlya, ezért kell, hogy megtegyünk mindent, hogy felnőjünk Isten szeretetének szabadságához.”

Ezen a napon fokozottan próbáljunk meg jók lenni, és oda figyelni egymásra, illetve saját magunk tetteinkre. Ha a mai nap össze jött, próbálkozzunk a holnapi, majd a holnap utánival, így azon vehetjük észre magunkat, hogy nem csak karácsonykor igyekszünk nagyon jók lenni, hanem az év minden napján.

A kedves Olvasónak mi a mai napi élménye?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mindennapi hitvallás # 3

Folytatom a Mindennapi hitvallás sorozatomat (Az előzök: itt, és itt találhatóak) amiben Böjte atya egy- egy gondolatát osztom meg:

“Ha születésünkkor egy listán felsorolva megkapnánk azokat a nehézségeket,amelyek érni fognak minket, biztosan összeomolnánk, és neki sem indulnánk az életnek. Egyre erősebbek lehetünk, ha elfogadjuk a kihívásokat. Amit ma még nem bírok felemelni, lehet, hogy egy év múlva már könnyen felkapom. Nem egy embert ismerek, akik évekig nem tudták elfogadni, hogy egy baleset miatt tolókocsiba kényszerültek, meg akartak halni, és mikor mégis belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, nem kapálóztak sorsuk ellen, keresték a kibontakozási lehetőséget az adott kereteik között, olyan emberekké váltak, akik erőt adtak sokaknak, civilszervezeteket, közösségeket hoztak létre, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak, néhányan még paraolimpián is elindultak. Azt látom, hogy halálos ágyukon a betegek sokszor még jobban csimpaszkodnak az életbe, mint egészségesen tették, érzik, még van dolguk, elrendeznivalójuk.”

Igyekszem mindig olyat kiválasztani, ami nekem is sokat mond, és én is egy kis energiát tudok meríteni belőle. A mai napra szóló írása azért fogott meg engem, mert a mi életünkben is vannak nehézségek (persze, mint mindenkiében), most épp gondolok, hogy az idegenvezetés nagyon sok utazással, ezáltal fáradtsággal jár. Hál` Istennek már januárban láttam, hogy milyen zsúfolt egy-egy időszakom, és ilyen esetekben mérlegelnem kell, mi az amit még bevállalhatok, van amikor megijeszt a sok feladat, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mindegy milyen időszak van előttünk: könnyű, fárasztó, vagy épp nagyon fárasztó, akkor, abban a pillanatban csak azt tehetjük, hogy szembe nézünk vele és azt csináljuk. Utólag vissza tekintve mindig sokkal könnyebbnek tűnik, mint ahogy előre elképzeltem.

Nekem ezt jelentette a fenti gondolat… Ha neked is mond valamit Böjte Atya gondolata, kérlek írd meg!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mindennapi hitvallás # 2

A 2013-as év végi összefoglaló során kiderült, hogy egyik legolvasottabb cikkem a Böjte Atya által írt Mindennapi hitvallás. Nagyon örvendek, hogy az olvasóimnak tetszik, mert én is szívesen olvasom az írásait, és ha igény van rá nagyon szívesen meg is osztom.

Tetszik nekem az egyszerűsége, hogy a a valós életből merít mindennapi példákat, és az által segít megértetni olyan témákat, amit hajlamosak vagyunk elbonyolítani. A mai napra vonatkozó írása a tiszta szeretetről szól:

“Ha beszélek hozzád, de közben máson jár az eszem, akkor az azt jelenti, hogy nem te vagy a legfontosabb számomra. Ha egy férfi gondolatai másfelé járnak, amikor a családjára kellene figyelnie, vagy más nőknek is csapja a szelet, akkor a szeretete nem teljes. A szeretet egyik fontos vonása, hogy tudjam magam kiüresítení a másik ember számára. Ő legyen nekem a fontos.
Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlen volt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tiszta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasztani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tette a tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiüresedés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, elképzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szeretetem „sántít“.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

 

Év végi összefoglaló

2011 őszén indítottam el a blogot, így tavaly ilyenkor még nem volt amiről összefoglalót írnom. Most szeretném egy kicsit áttekinteni az elmúlt egy évet, ami nagyon gyorsan eltelt.

Statisztikai adatok szerint egyre többen látogatják az oldalt, amiért nagyon hálás vagyok, és talán ami a legjobban tetszik a mutatókban, hogy a látogatók 13%-a visszatérő.  Azért örvendek különösen ennek, mert tavaly is volt már 12% visszatérőm, vagyis, ahogy nőtt a látogatottsága az oldalnak, úgy arányosan nőttek a hűséges olvasók is. Köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen követi a bejegyzéseimet. 

Ez a 125. bejegyzésem, ezek közül a  legolvasottabb a Szaploncai vidám temető, amit követnek a kategóriák: legenda, híres emberek és a kézművesség.

Az oldalra a legtöbben a google segítségével jönnek, majd azok következnek, akik ügyesen  begépelik: www.erdelyben.info, és ezt követi a facebookról érkező látogatók.

Kulcsszavas keresések között első helyen áll a mindennap hitvallás, ezek szerint érdekli az embereket, így ilyen lesz jövőre is. Még egy pár érdekes kulcsszó, amikről el sem tudom képzelni, hogy juthattak el ezekkel az oldalamig: „májusfa erdélyben”, „mesebeli rajzok”, „mit érdemes korondon venni” „sofört allas sepsiszentgyörgy 2013”.

 

Tavaly október elején indítottam el a facebook oldalt, és egy év alatt sikerült több, mint 300 liket össze szerezni (a nagy oldalakhoz képest ez nagyon apró szám, de én minden egyes likenak nagyon tudtam/tudok örvendeni). Igyekeztem minden nap feltölteni egy fotót az oldalra. A fényképeket megyék szerint csoportosítottam, hogy ha valakit jobban érdekel valamelyik régió/megye, akkor könnyebben eltudjon igazodni rajta.

Aminek a legjobban örvendtem az idén, hogy tavasszal felkeresett Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, hogy készítsem velem egy interjút. Nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz még ilyen lehetőségekben részem.

Amire pedig a legbüszkébb vagyok, és amiért ez az oldal is létrejött, az az idegenvezetés.

Hál` Istennek az idén több csoportom volt, mint az előző évben, de nem a számokon van a lényeg, hanem azon, hogy sok kedves gyerekkel, és felnőttel, ismerkedhettem meg, akik szép dolgot adtak nekem: kis apró mosolyok, a gyerekek őszinte megnyilvánulásai, baráti beszélgetések, kacagás, kedves visszajelzések, új helyek megismerése, sofőrökkel való jó együttműködések, apró, de felbecsülhetetlen értékű ajándékok, sőt még verseket is írtak nekem, illetve versbe foglaltak :)

Nagyon röviden össze foglaltam, hogy az elmúlt egy évben honnan – hova jutottam az oldallal. Most a Kedves Olvasót kérném meg, hogy pár gondolatba írja le, hogy mit is jelentett neki, ennek az oldalnak a követése, olvasása? Esetleg hogyan bukkant rá?

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dévai Szent Ferenc Alapítvány

Szent Ferenc Alapítványt az erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja segíteni a legkisebbeket, azokat akik másnak nem kellenek!

Böjte Csabát 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete: oltalmába fogadott néhány utcagyereket és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ezt nem nézték jó szemmel, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte Csaba válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.

Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára Böjte Csaba nevét és tevékenységét ismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, de hallottak róla még a tengerentúlon is.

Nem csak ételt, otthont, ruhát biztos nekik, de törődik taníttatásukkal, szellemi és lelki fejlődésükkel, vallási és erkölcsi nevelésükkel. Szeretetet ad nekik: “Én sem tudom megoldani az életét. De össze tudom borzolni a haját és meg tudom csavarni az orrát.”

A dévai kolostor elfoglalás után szobáról szobára újították fel az épületet, majd a kolostorral szembeni két tömbházat megvásárolták. A gyermekek itt kaptak otthont főállású nevelőszülőknél, családoknál.

A gyermekotthonban már a második generáció nő fel, és van olyan nevelőszülő házaspár, aki Böjte Csaba szárnya alatt nevelkedett és úgy maradt itt, hogy a munkáját segítsék.

Most hétvégén, háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelte Böjte Csaba atya által vezetettdévai Szent Ferenc Alapítvány. A húszéves évfordulóra meghívást kaptak a gyerekek mellett a jelenlegi és volt házvezetők, munkatársak.

A rendezvénysorozat fénypontja a dévai kultúrotthon nagytermében megtartott szombat délutáni előadás volt, amelyen több mint ötszázan vettek részt.

A műsorvezető szerepét Böjte atya töltötte be, aki rendre bemutatta a fellépő gyerekeket és nevelőket, akik verssel, tánccal, népdallal és rockkoncerttel készültek az ünnepi előadásra.

A fényképek Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapjáról, illetve facebook oldaláról vannak letöltve. 

Böjte Atyáról és az alapítványról még itt is lehet olvasni. 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...