Székely becsület

A székely ember maga elé rendeli a három fiát:
- Na ide figyejjetek! Ájjon ele’, amejik a budit az árokba bédöjtötte!!
Persze, egyik se mozdul…
- Na! Elmesélek valamit!
Orbán Balázs vót a legnagyobb székely. Nálik es hárman vótak tesvérekül. Egyik nap az apjuk őköt es megkérdezte, hogy melyik vágta ki fészivel a meggyfát. Erre Orban Balázs béhúzott nyakkal eléállt s bévallotta, hogy biza ő vót. Erre az apja megdicsérte, hogy becsületesen bévallotta s aszonta, hogy büszke reja.
- Na most, mnégeccer megkérdem, mejik dőjtötte bé a budit az árokba?!
Kisvártatva jelentkezik az egyik:
- Hát, édesapám, én vótam….
Erre az apja úgy nyakon vágja, hogy szegény gyermek mind repülő budit lát. Ki is fakad nagy felháborodottan:
- De édesapám, mi van Orbán Balázzsal s a meggyfával?! Nem kend mesélte, hogy amikor bévallotta, az apja megdicsérte s büszke volt reja?!
-Dehogynem -felelt az apja-, csakhogy Orbán Balázsnak az apja nem ült fenn a fánn!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


A Székely sorsa

1. rész
 
Öreg már a Székely, öreg lett a porta,
Hánya- vetett lett, már a szegény Székely sorsa…!
Magához öleli Sárát a Menyecskét,
Úgy csapja ki rétre, az éhező kecskét.
 
Mert a Székely szegény, de roppant becsületes,
Portája üres, de nem felületes…!
Van abban minden…, ami kell bús életéhez,
Csak hozzáértése nincs, az éhező kecskéhez…
 
Adna oda mindent, amit elől talál,
De üvölt a karámban, az éhező szamár.
Kesereg szegény nincstelen Góbéja,
Nincsen takarmánya, csak száraz kóréja!
 
Oda kéne adni, a tarka tehénnek,
Szegény ember tehenének, a girhes kecskének…,
De mit adhatna enni, a csóró szamárnak…?
Úgy dönt hát a Székely, ír a halálnak.
 
Kedves barátom, te megváltó halál!
Éhes nálam minden, a kecske és a szamár,
Te bölcsebb vagy mindennél, tudnál segíteni,
Kellene Énnékem egy kaszát keríteni,
 
Ha nem tudok annyi zöldet lekaszálni,
mennyit a két jószág meg tudna zabálni,
Suhints egyet magad árva fejem felett,
Mert sorsom így akarta, eképp rendelkezett…,
 
Vidd magaddal a két szegény párát,
Ne kínozzák folyton, szerelmetes Sárát,
Ha majd egyszer éhes lesz az én boldogságom,
Vidd magaddal őt is akkor már nem bánom!
 
Maradjon üresen, a pitvar, meg a porta,
Hadd tudja meg más is, mi a Székely sorsa!!!
 

2. Rész
 
Hallgatta a halál, Székely kívánságát,
oda is rendelte magához a Sárát
Hallja ő is ura miként rendelkezik,
Nehogy megriadjon, ha egyszer megérkezik!
 
Hangosan felnevet szerelmetes Sára..
Nincsen olyan éles a maga kaszája…,
amivel elbírna egy Székely fajtával,
Az is tud ám bánni jól a kaszával!
 
Bolond az én uram, nem tudja mit beszél,
kesereg- kesereg, de a jég hátán megél!
Tudja mit? Szól fennhangon a Sára!
Nincsen megélezve a maga kaszája!
 
Adja ide nekem, majd én megélezem,
ha szembe szál velünk, könnyebb dolga legyen!
Csodálja a halál Sára bátorságát,
oda is nyújtja élezni kaszáját,
 
Hallgatott a Székely, bajszát pödörgette,
kis híján asszonyán magát elnevette,
Pontosan tudta mire készül Sára,
mire kellett neki a halál kaszája
 
Behúzta a nyakát, hallgatott is bölcsen,
ilyen okos asszony a világon nincsen
Ráhagyta a döntést, bölcsen odébb állt,
a végkifejletre türelmesen várt!
 
Mondja maga halál, szólalt meg a Sára,
Mit tesz, ha éles lesz a maga kaszája?
Tudja maga hogy kell egy Székellyel elbánni?
Tud egyáltalán füvet kaszálni?
 
Jöjjön ide gyorsan, majd én megmutatom,
úgy is ma majd meg ölt engem az unalom.
Fogta hát az asszony a kiélezett kaszát,
s a megdöbbent halálnak odakiáltotta: Tartsa hát a nyakát!
 
Elrohant ebadta, az úgy meg rémült vala,
hogy észre sem vette, ott maradt a kasza!
Azóta a halál a Székelynek fogalom,
vele elbánni, nincs kellő hatalom!
 
Mert a Székelynek, míg dolga végezetlen,
addig vele szemben a halál tehetetlen.
Öreg már a Székely, öreg lett a porta,
De maga dönti el, hogy mi legyen a sorsa!
 
Bartalis Éva( Erdei)

 

Kellemetlenség és szerencsétlenség

Április 1.- i tréfálkozás után egymás mellé tehetjük ezeket a szavakat, főleg, ha nem szomorkodni fogunk, hanem mosolyogni.
Így hát mosolyra fel:

Kellemetlenség

Sok gyermekes székely család utazik a vonaton. A gyermekek rettenetes ricsajt csapnak, a kicsik bőgnek, visítoznak, a többiek ugrándoznak, mindent össze kennek, pokollá teszik a többi utas életét. Egyikük nem bírja tovább, ráfömed az apára:
- Jó ember, tartson rendet a gyerekei között, ha nem akarja, hogy kellemetlensége legyen!
- Kellemetlenség? ! ? – sóhajt az apa – Éppen a bátyám temetésére utazunk, a múlt héten égett le a házunk, anyám nem éri meg a jövő hetet, a feleségem az állomáson felejtette a kézitáskáját a maradék pénzünkkel, állítólag ezekből a lurkókból kettő nem tőlem van, az egyik gyerek lenyelte a menetjegyeket, a másiknak tele van a nadrágja, ráadásul ez a vonat Csíkba menyen és nem Szentgyörgyre. Mondja, uram, ezek után, milyen kellemetlenség érhetne még?

 

Szerencsétlenség

Gazsi két év után hazatér a börtönből, és egy gyerekkel többet talál otthon, mint amennyit otthagyott.
- Te Rozál, honnan van ez a rajkó?
- A szerencsétlenség hozta. Itt maradtam egy csomó gyerekkel egy fillér nélkül. Olyan kétségbeesett voltam, hogy kimentem a vasútállomásra, és ráfeküdtem a sínekre..-
- Na és?
- Hát tehetek én róla, hogy a bakter hamarabb jött, mint a vonat?

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Viccelődjünk :)

Néha kell egy kis könnyed bejegyzés is, ami jól indítja a napot, és kicsit jobb kedvre derít. Így hát nézzünk egy kis ízelítőt Mari né és Mózsi bá életéből:

-          Ki vágott így fejbe, Mózsi?
-          Há’ a feleségem, Mari.
-          Mari? Én úgy tuttam, hogy elútazott!
-          Én es úgy tuttam…

-          Mózsi, Mózsi, ez a kocsma a sírod – szidja Mari nén az öreget.
-          Akkó mé nem hacc békin legalább a síromba?

Mózsi bá s Mari nén állandóan civakodtak. A helyzet odáig fajult, hogy Mózsi bá az asszonyt egy szép napon útra tette.
-          Mi történt Mózsi? – kérdi a szomszédja
-          Semmi erőst nagydolog, csak Marival megosztozánk, s neki része a kapun küjel jutott.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Elszólások

Szeretem a kalendáriumokat, mert nagyon sok érdekes dolgot foglalnak össze, és egész évben különböző témákban segít, még a blog írásban is. Néha csak ötletet ad, néha pedig teljesen elém tárja az anyagot. Most épp a  Gyergyó Kisújság 2014-es évkönyvét vettem a kezemben,  amiben összeírtak néhány elszólólást az előző évről, amin jókat lehet mosolyogni:

Nekem tavalyról ez maradt meg a legjobban:

Ha van ilyen elszólása a kedves Olvasónak is, szívesen elolvasnám.

Kérem írja meg a hozzászólásban!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Mit fogunk bé?

A székely néphez hozzá tartozik a sajátságos humor, sokszor az élet nehézségiben is meglátják a jók, és ezen kacagva tudnak tovább lépni.

Nagyon sokszor, azt halljuk, hogy régebb a nők milyen nagy elnyomásban éltek, és nem volt joguk, lehetőségük beleszólni az élet dolgaiba. Székelyföldön valahogy ez is másként működött: persze megvolt az embernek is a helye (erdőn, mezőn, famegmunkálás), és az asszonynak is a helye (konyha, gyereke nevelés), de ettől függetlenül mégis voltak átjárások például a „mezőre járás”, „szénacsinálás” közös munkának számított.

Hiába volt ügyes talpra esett a székely ember, ha mellette nem egy ügyes, talpra esett asszony állt.Ezt mutatja a következő anekdota is:

Egy izgága székely, addig becsmérelte úton- útfélen az elöljáróságot, amíg valaki besúgta és perbe fogták érte. Következett a tárgyalás, végül a börtön.

Mikor bezárták, két szép fejőstehén maradt az istállóban. Felesége sokat szaladgált az ügyvédekhez, az elöljáróságokhoz, bírósághoz, hogy kiszabadítsa emberét, sokat költött, végül fájó szívvel meg kellett válni a két szép fejőstehéntől.

A sok költség nem esett hiába, mert kevés idő múlva kiszabadult az ember a börtönből Szeretettel ölelte meg hűséges asszonyát, akinek a kiszabadulását köszönhette, majd hátrament az istállóba, de szinte hanyatt esett meglepetésében, mikor az istállót üresen találta:

- Te asszony, hol van az én két szép fejőstehenem?
- Eladtam – felelte szomorúan az asszony
- Eladtad? Miért?
- Kellett a költségekre, hogy kendet kiszabadítsam a börtönből.
- Hát ezek után mit fogunk bé? –keseredett el a férfi
- Mit? – tette csípőre harciasan a kezeit az asszony? – Hát a pofánkat, azt fogjuk bé!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Az még zöld

Ősz közeledtével lassan beérnek a gyümölcsök és kezdődhet a betakarítás ideje.
Nézzük, hát honnan is tudjuk, hogy mikor van megérve az a bizonyos gyümölcs?

Az apa kézen fogva vezetgette kisfiát, kisétált vele a gyümölcsöskertbe:
- Látod, kisfiam, ezen a fán már piroslik az alma. Azon a másik fán sárga színű alma terem. Itt ezen a fán meg sárga szilva, azon a másikon meg kék szilva…-
Így magyarázva elértek a gyümölcsös végéhez, s ott megálltak egy szilvafa mellett, amelyen a szilvák már pirosodni kezdtek. A gyermek lenyelte a szájában meggyűlt nyálat, és csak azután szólt az apjának:
- Édesapám!
- Mi az, fiam?
- Az a kék szilva ott miért olyan veres?
- Azért, fiam – válaszolta oktató hangon az apa -, mert még zöld.

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A „csún” mán mü es ott leszünk!

Régebben minden pünkösd szombatján tartották a csíksomlyói búcsút, melyet állítólag János Zsigmond hadainak a Tolvajostetőn aratott győzelem emlékére rendszeresítettek.

Szombaton délután kezdődött a kikerülés, mely a búcsú fénypontja volt, este színelőadást tartottak a diákok, és a másnap is kedvére szórakozott a messze földről idesereglett fiatalság.

Egyik pünkösd vasárnapján délután a búcsúról hazaigyekvő szekerek szembe találkoztak néhány gyalogszerrel Somlyóra igyekvő fiatallal:

-  Aggyon Isten! – billentették meg kalapjukat az ifjak.
-  Nektek es! – fogadták a szekeresek. – Hát hová, hová ilyen lóhalálban?
-  Somlyóra, a búcsúra! – válaszolták hetykén
-  Hájszen onnat mán elkéstek! A búcsúnak vége!
-  Csak az elejének…. – nevettek az ifjak
-  Hogyhogy? – értetlenkedtek a szekéren lévők.
-  Az úgy, hogy a ról ugyan lekéstünk, de a csún mán mü es ott leszünk!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Székely bácsika és a festő

A falura látogató festő megkérdi Mózsi bát:

- Megengedi bátyám, hogy lefessem a teheneit?

- Haggyon békit az úr, me én má így szoktam meg őket.

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Karikatúra az egész világ

„Saját eszményképünkhöz képest jól sikerült karikatúrák vagyunk, hibáink, gyengeségeink megannyi poénjával… örökös kínban ezek palástolására. Egyetlen esélyünk a decens döntetlenre csak az önirónia és a humor segítségével lehetséges…”

A fenti idézet Könczy Elemér elmélkedése… az ő munkásságát, főleg a karikatúráit szeretnék bemutatni.

Székelyudvarhelyi származású, viszont Kolozsváron élő grafikusról van szó, akit én nagyra becsülök, mint embert, és a munkássága előtt is fejet hajtok.

Minden nap láthatok újabb és újabb alkotást tőle a Krónika hasábjain (főleg az online verziót lapozgatom én szorgosan: www.kronika.ro ). Nagyon tetszik, ahogy egyszerűen, de nagyon őszintén “beszól” a politikusoknak, sportnak, vagy csak az egyszerű embereknek. Ha épp nem “szól be”, akkor csak felhívja a figyelmünket a mindennapjaink abszurditásaira. Nah, de inkább beszéljenek az ő karikatúrái:

 

Aki szeretne többet megtudni Könczy Elemérről: konczy.ro

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...