Mindennapi hitvallás # 5

A mai napra szóló gondolta Böjte Csabának így hangzik:

“Bölcsen teszem-e, ha a házi barkácsolású távcsövemmel kutatom az eget, és azt gondolom, én mondom meg a ,,tutit” a világegyetem, a csillagok titkairól és nem a tudós csillagászok, akik egész életüket a Naprendszer kutatásának szentelték?
Természetesen én is kémlelhetem az eget, nem csak a csillagászok, de ne dobjam sutba sok évszázad tudományos eredményét azt gondolván, bölcsebb vagyok valamennyiüknél. Az Egyház nem az önálló gondolkodástól akarja leszoktatni az embereket, hanem eléjük szeretné tárni azokat a csodálatos kincseket, amelyeket az évezredek alatt a legnagyobb szentjei, tudósai, gondolkodói felfedeztek, és amely tapasztalatok a hívő közösségben mindig is éltek.

Szerintem ez az a gondolat nem csak a csillagászra, vagy épp az Egyházra vonatkozik, hanem minden szakemberre. Lehet ha én szeretek barkácsolni, de attól még nem vállalnék el egy konyhaszekrény kivitelezését, vagy hiába ismeri valaki jól Erdélyt, az még nem helyettesíti az idegenvezetőt. És még sok példát hozhatnánk a mindennapi életből.

Kedves Olvasónak, mi jut először eszébe a fenti gondolat kapcsán?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

T. Á. sírjára

Ezelőtt 48 évvel, 1966 május 26.-án halt meg Tamási Áron, Farkaslaka nagy írója.

Nekem, mint farkaslakainak olyan Tamási Áron mintha nagybácsikám lett volna, az iskolában is, és utána is mindig megemlékeztünk a születéséről, illetve a haláláról. Nekünk kicsit olyan, mintha a napjainkban is ott lenne velünk, nézne minket, velünk együtt élni, annak ellenére, hogy az élete nagy részét nem Farkaslakán töltötte.

A temetésére, nagyon sok barátja eljött, hogy az utolsó tiszteletet megadják neki. Többek között Kányádi Sándor is ott volt, aki egy verset írt az emlékére, ezzel emlékezzünk meg ma a nagy íróról:

T. Á. sírjára

Négy szép holló talpig gyászba
rászállt a két cserefára.

Tövig égtek a villámok,
ragyog újra a magasság,
leng a fény a lomb közt, mint a
kaszák, mikor fölakasztják.

Ősszel aztán a két vén fa
bronzba önti lenn a hantot;
jönnek majd és megcsodálják,
mint egy ledöndült harangot.

Farkas üvölt, öltözködnek
a hollók majd patyolatba;
csillagot tart ölelőleg
karjaiban a két nagy fa.

Kívánhat-é ember többet:
derékaljnak szülőföldet
s két cserefa tömött árnyát
szemfedőnek.

Kányádi Sándor
1966

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mindennapi hitvallás # 4

Itt a május, és már javában itt a tavasz, sőt már a nyár is kacsintgat mifelénk, éppen ezért érzem nagyon találónak Böjte Csaba, mai napra írt gondolatát:

“Nem Isten az, aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon, nagyra nőjön, a benne élő szépségek, értékek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel, bűneinkkel, lustaságunkkal, szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk, akkor nem növünk fel oda, hogy épen, egészségesen,szépen belépjünk a mennyek Országába.
Azt mondják, hogy a fa arra esik majd hulltában, amerre hajolt életében. Amilyen széppé vagy torzzá formáltuk magunkat az életünkben, olyan pályára állunk a halálunk pillanatában.
Ha Saul Szent’ István megölésének pillanatában halt volna meg, torzul került volna Isten elé, egész más emberként, mint a szeretet himnuszának a megírása után.
Ezért nagyon fontos, hogyan élünk. Az életnek megvan a maga tétje, súlya, ezért kell, hogy megtegyünk mindent, hogy felnőjünk Isten szeretetének szabadságához.”

Ezen a napon fokozottan próbáljunk meg jók lenni, és oda figyelni egymásra, illetve saját magunk tetteinkre. Ha a mai nap össze jött, próbálkozzunk a holnapi, majd a holnap utánival, így azon vehetjük észre magunkat, hogy nem csak karácsonykor igyekszünk nagyon jók lenni, hanem az év minden napján.

A kedves Olvasónak mi a mai napi élménye?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Pista bá

Egy keményfejű, de annál szerethetőbb figura, akivel a facebook oldalamon már találkozhattak, de most szeretném jobban bemutatni.

Pista bá’ nem pusztán egy apró emléktárgy, hanem a székely öntudat 11 centiméterben kifejeződő megnyilvánulása. A sepsiszentgyörgyi formatervező, Vrabie Zsolt –  Csuri bácsi -, egyéves tervezgetés után alkotta meg a nemzetközi babérokra törő kabalafigurát.

Először a karácsonyi vásárban tűnt fel a lajbiba öltöztetett, hosszú bajszú figura, azaz Pista bá, akit vittek mint a cukrot – népszerűsége a Facebook közösségi oldalon is megnőtt. Minden darab egyedi és különbözik a többitől, még ha ez elsőre nem is tűnik fel. A munka az anyag kiválasztásával kezdődik, minden darabot felrajzolnak a juharfára, majd elkezdődik a teremtés folyamata.

A székely kabalafigura nem sokáig marad egyedül, hiszen Csuri családot is farag mellé: készül már az Asszon névre hallgató női figura, és őszre már gyerekkel is bővül a család.

Pista bá nagy “tekergő”, már körbe járta a fél világot (enyhe túlzással), íme itt a bizonyíték:

Pita bá Bernben

Pista bá Budapesten

Szentpétervár

Tirol

Toronto és Pista bá

Welset is megnézte Pista bá

Sajnos még interneten nem lehet megvásárolni, csak kézműves vásárokban, de alig várom, hogy Erdélyt bemutathassam Pista bának.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Március idusára

Már nagyon rég nem voltam március 15.-i megemlékezésen, pedig már olyan nagyon rég készülök rá. Természetesen magamban megemlékezem, és végig gondolkodom az eseményeket, csak épp a lehetőségek nem engedik, hogy egy szépen megrendezett megemlékezésen részt vegyek, ahol több százan ugyan azért gyűltünk össze.

 

 

 

 

 

Viszont megünnepelhetem munkával, mert az idén most van az első csoportom, aminek nagyon örvendek, így ha több száz emberrel nem is, de több tíz emberrel együtt ünnepelhetünk, sőt erről szólhat a közösen eltöltött három nap. Nézhetjük a jó oldalát: nem pár órás megemlékezésen veszek részt, hanem három naposon, amin biztos, hogy elhangzik, majd Juhász Gyula verse is:

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mindennapi hitvallás # 3

Folytatom a Mindennapi hitvallás sorozatomat (Az előzök: itt, és itt találhatóak) amiben Böjte atya egy- egy gondolatát osztom meg:

“Ha születésünkkor egy listán felsorolva megkapnánk azokat a nehézségeket,amelyek érni fognak minket, biztosan összeomolnánk, és neki sem indulnánk az életnek. Egyre erősebbek lehetünk, ha elfogadjuk a kihívásokat. Amit ma még nem bírok felemelni, lehet, hogy egy év múlva már könnyen felkapom. Nem egy embert ismerek, akik évekig nem tudták elfogadni, hogy egy baleset miatt tolókocsiba kényszerültek, meg akartak halni, és mikor mégis belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, nem kapálóztak sorsuk ellen, keresték a kibontakozási lehetőséget az adott kereteik között, olyan emberekké váltak, akik erőt adtak sokaknak, civilszervezeteket, közösségeket hoztak létre, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak, néhányan még paraolimpián is elindultak. Azt látom, hogy halálos ágyukon a betegek sokszor még jobban csimpaszkodnak az életbe, mint egészségesen tették, érzik, még van dolguk, elrendeznivalójuk.”

Igyekszem mindig olyat kiválasztani, ami nekem is sokat mond, és én is egy kis energiát tudok meríteni belőle. A mai napra szóló írása azért fogott meg engem, mert a mi életünkben is vannak nehézségek (persze, mint mindenkiében), most épp gondolok, hogy az idegenvezetés nagyon sok utazással, ezáltal fáradtsággal jár. Hál` Istennek már januárban láttam, hogy milyen zsúfolt egy-egy időszakom, és ilyen esetekben mérlegelnem kell, mi az amit még bevállalhatok, van amikor megijeszt a sok feladat, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mindegy milyen időszak van előttünk: könnyű, fárasztó, vagy épp nagyon fárasztó, akkor, abban a pillanatban csak azt tehetjük, hogy szembe nézünk vele és azt csináljuk. Utólag vissza tekintve mindig sokkal könnyebbnek tűnik, mint ahogy előre elképzeltem.

Nekem ezt jelentette a fenti gondolat… Ha neked is mond valamit Böjte Atya gondolata, kérlek írd meg!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mindennapi hitvallás # 2

A 2013-as év végi összefoglaló során kiderült, hogy egyik legolvasottabb cikkem a Böjte Atya által írt Mindennapi hitvallás. Nagyon örvendek, hogy az olvasóimnak tetszik, mert én is szívesen olvasom az írásait, és ha igény van rá nagyon szívesen meg is osztom.

Tetszik nekem az egyszerűsége, hogy a a valós életből merít mindennapi példákat, és az által segít megértetni olyan témákat, amit hajlamosak vagyunk elbonyolítani. A mai napra vonatkozó írása a tiszta szeretetről szól:

“Ha beszélek hozzád, de közben máson jár az eszem, akkor az azt jelenti, hogy nem te vagy a legfontosabb számomra. Ha egy férfi gondolatai másfelé járnak, amikor a családjára kellene figyelnie, vagy más nőknek is csapja a szelet, akkor a szeretete nem teljes. A szeretet egyik fontos vonása, hogy tudjam magam kiüresítení a másik ember számára. Ő legyen nekem a fontos.
Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlen volt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tiszta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasztani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tette a tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiüresedés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, elképzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szeretetem „sántít“.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

 

Szülőföld a távolból

A Gyergyói Kisújság évkönyvében található egy interjú Baricz Gergővel, aki 2011-es X faktor tehetség kutatóban tűnt fel, és  harmadik helyezést ért el.

Az interjúban arról kérdezik, hogy mit jelent neki a szülőföldje, milyen haza látogatni, de nézzük a konkrét kérdéseket és válaszokat:

- Az, hogy Budapesten élsz, híres lettél, mennyire változtatott az értékrendszereden?
- Amióta elköltöztem, sokat változtam, de ezt nem a helynezetnek, inkább a koromnak tulajdonítom. Az értékrendszerem viszonylag a régi marad, mindig két kérdést feltéve magamnak értékelek egy helyzetet: vajon mit mondanának erre a szüleim, illetve jó-e ez nekem.

- Szerinted, mi az érték itthon, és mi Budapesten?
Minden helynek megvan a maga sajátossága, értéke. Otthon a budapestinek, és Budapesten az otthoninak.

- Miért fontos számodra Gyergyó vidéke?
Mert ott harapni lehet a levegőt, és az egyetlen hely a világon a fenyves erdő alja, ahol békésen ki tudom pihenni magam. Ott valóban fel tudok töltődni.

- Szerinted mi az, amit az emberek mindig szem előtt kellene tartsanak, vigyázzanak rá a mai világban?
Látva azt, ahogy innen is kívándorolnak az emberek, eszembe jutott, ha a tisztességes őseink azért fáradoztak, hogy ott, ahol élnek, minél szebb és virágzóbb közösségi élet legyen, hogy azt a darab földet otthonnak lehessen nevezni, akkor legalább egy arcul köpést jelent számukra, ha nehézségekre hivatkozva, csak úgy, könnyedén odébbállunk. Ha valaki úgy látja, nem ilyen ősei voltak, az könnyű szívvel mehetne, amerre akar, de még Ő se menjen sehova, mert az addigi helyébe csak még rosszabbak jönnek!

- Mit jelent számodra a szülőföld?
Mindig, amikor hazautazom, van egy kis rituálém: a Bucsinról lefelé  megállok a kővályúnál, lemosom az arcom, iszok egy kis forrásvizet, és amikor beérek a Baricz-kanyarba olyan, mintha egy óriási katedrális küszöbén lépnek át. Angyali kis kegyhely nekem Gyergyó, és remélem, minél hamarabb sikerül elérni kitűzött céljaimat, hogy nyugodt szívvel hazatérhessek. Egyelőre Budapesten alakítom az életemet. Nekifogtam egy Zeneiskola elvégzésének, próbálom fejleszteni magam, miközben önmagam is keresem. Kegyes hozzám a sors, de úgy érzem, még rengeteg feladat áll előttem.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A székely beszéd különlegessége

Havonta megjelenik a Székelyföld kulturális folyóirat. Már többször gondolkodtam, hogy előfizetek rá, de végül mindig valahol szembe jön velem, és akkor megszerezhetem. Van egy sajátos hangulata ennek, kicsit olyan kincsvadászat, örvendek, amikor a polcon meglátom, és megvehetem, és neki állhatok az olvasásnak.

Kortárs szerzők műveit lehet olvasni a majdnem 200 oldalas folyóiratban. Van ami nem annyira fog meg, viszont van olyan írás, amiért azt mondtam, kár lett volna kihagyni.

A szeptemberi számban van egy beszélgetés Miske László színművésszel, aki az életéről, színházhoz való viszonyáról mesél, és nagyon szépen megfogalmazza a székely ember sajátságos gondolkodás módját, és beszéd stílusát, ami itt olvasható:

„A székely nyelvnek van egy olyan zenéje, amit le lehet nézni, de bele is lehet szeretni. Annyira tájhoz kötött a világ, hogy például az alföldi, a marosvásárhelyi és a székelységen belül a szeredai, az udvarhelyi és a háromszéki – egészen másképpen szól. Minimálisak az eltérések, de lényegesek. Hogyan rakja össze? Hogyan fogalmaz? (Tamási például teljességgel betartja a magyar fogalmazás, stílus, helyesírás, a helyes beszéd szabályait, ám mégis jellemzően székelyek a mondatai.) Az erdélyi beszédnek van valami olyan íze, amilyen a magyarországinak nincs: abban ízesebb, hogy életszerűbb: nem csak úgy általában érdeklődik, nem úgy kérdez, nem úgy beszél sem önmagáról, sem a világáról, sem másról, hanem – és  ez a fantasztikus a székely gondolkodásmódban – erős, konkrét képszerűséggel. Ami megtörténik vele, azt csak képekben tudja elmondani, elejétől végéig sorakoztatva azokat, de a képekben való fogalmazása szédületes. … A nyelvjáráson túl tehát az észjárás is különleges. Azáltal, hogy amikor megfogalmaz egy gondolatot, közben látja maga előtt, amit mond; mindig ég és föld között lebeg. Soha nincs teljes mértékig a földön, és soha nincs egészen a mennyben. Nem tudom azt mondani, hogy irreális, mert reális, ugyanakkor azonban megfoghatatlanul, tünékenyen reális: a földi igazságok maximálisan benne vannak, ám egy kicsit elvonatkoztatva, kicsit elszálltan. Nem véletlen az sem, hogy a humor annyira eredeti és bájos, és hihetetlenül izgalmas – legalábbis számomra az. Egy egyszerű viccet ha a székely székelyül ad elő, annak teljesen más a zamata, az ereje, a kicsengése, mint ha ugyanazt egy budapesti mondana el. Nem véletlen, hogy a rádióban is külön műsort kapott a székely humor (Szomszédni címen, két Erdélyből átjött fiatalember). Tartalmilag, szellemileg, eszmeileg, és főleg szóalkotásban, mondatszerkesztésben oriási a különbség, még az igen színvonalas pesti humorhoz viszonyítva is. Nem csak azért mert a paraszti világból jön elő a székely, hanem ezért is, mert valami teljesen más közelítés. Nem tudom szakszerűen az okát adni, csak a tényét érzem. „

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Áprily Lajos

Áprily Lajos, családi nevén Jékely Lajos Brassóban született, 1887 november 14.-én, vagyis 126 éve. Gyerek korában Parajdra költöztek és elemei iskoláit itt végezte, majd a család Kolozsvárra költözött. Iskolai tanulmányai befejeztével Nagyenyeden a kollégiumban lesz tanár, élete utolsó időszakát Budapesten éli le, ahol a nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban (1967 augusztus 6.).

Az a kis idő amit Parajdon élt, nagy nyomot hagyott a költőben, a nosztalgia gyakran visszatért az életében, főleg a pesti években. Parajdra való visszatérésekor a boldog gyermekéveket, a természetben való elmerülést és a teljes szabadságot kereste.  Parajdról így emlékezik: „… Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem: képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének és várának köszönhetem…

Áprily Lajos születéséről emlékezzünk meg a Március című versének egy zenésített feldolgozásával, a Kicsi Hang együttes előadásában:

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...