Mindennapi hitvallás # 5

A mai napra szóló gondolta Böjte Csabának így hangzik:

“Bölcsen teszem-e, ha a házi barkácsolású távcsövemmel kutatom az eget, és azt gondolom, én mondom meg a ,,tutit” a világegyetem, a csillagok titkairól és nem a tudós csillagászok, akik egész életüket a Naprendszer kutatásának szentelték?
Természetesen én is kémlelhetem az eget, nem csak a csillagászok, de ne dobjam sutba sok évszázad tudományos eredményét azt gondolván, bölcsebb vagyok valamennyiüknél. Az Egyház nem az önálló gondolkodástól akarja leszoktatni az embereket, hanem eléjük szeretné tárni azokat a csodálatos kincseket, amelyeket az évezredek alatt a legnagyobb szentjei, tudósai, gondolkodói felfedeztek, és amely tapasztalatok a hívő közösségben mindig is éltek.

Szerintem ez az a gondolat nem csak a csillagászra, vagy épp az Egyházra vonatkozik, hanem minden szakemberre. Lehet ha én szeretek barkácsolni, de attól még nem vállalnék el egy konyhaszekrény kivitelezését, vagy hiába ismeri valaki jól Erdélyt, az még nem helyettesíti az idegenvezetőt. És még sok példát hozhatnánk a mindennapi életből.

Kedves Olvasónak, mi jut először eszébe a fenti gondolat kapcsán?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Csiksomlyó legendája

A Jóisten Csíksomlyón osztotta szét világunkat a nemzetek között. Azért, hogy a nemzetek ne civakodjanak a kék bolygó területei fölött. Összehívta őket a csíksomlyói dombtetőre. Ott, ahol a kápolna most áll, az Úr megáldotta a földet. Ezért ott a föld mélyéből áradni fog örök időkig jóság energiája.

Tódultak a nemzetek minden felülről. Jöttek északról és délről, keletről és nyugatról.
Lóháton, elefántháton és teveháton, ökrök vontatta szekereken. Megteltek a közeli dombok népek sokaságával. Bármennyien is voltak, egyre csak jöttek és úgy látszott, nem fogynak el soha. A megérkezettek felsorakoztak egymás mellé. Mindenki beszélte mindenki nyelvét. Fegyver nem volt senkinél, mert maga az Úr hívta őket és az egész környéken jóság és békesség uralkodott.
A Sátán nem lépte át a Kárpátok gerincét, mert megtiltatott neki. Amikor mindenki egybegyűlt az Úristen felújította az emberekkel kötött szerződést. Ennek jeléül gyönyörű szivárvány jelent meg hegyek fölött. Emlékeztette a világ nemzeteit a tízparancsolatra. Majd igazságosan szétosztotta a földet népcsoportok között.

A következő intelemmel engedte útjukra:
“Szaporodjatok és sokasodjatok. Népesítsétek be a földet mely néktek adatott. Uralkodjatok a föld állatai és növényei fölött. Uralkodjatok igazságosan és céltudatosan jó gazda módjára!”
Aztán megáldotta az emberek sokaságát, és útjukra bocsátotta őket!
Figyelte, ahogy elvonulnak az égtájak irányába, mint a vándorhangyák. Amikor az utolsó népcsoportot is elnyelte a messzeség, az Úrra rászakadt a sűrű csend és a néma magány. Akkor abban a pillanatban másvalaki azt hitte volna, hogy azt a helyet, a megáldott szent helyet nem adta még oda senkinek. Mivel az Úr cselekedetei nem véletlenszerűek és céltalanok. Ezért az Úr kiült a csíksomlyói dombra és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett furcsa népcsoport közeledett a domb felé. Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kislány ült feje körül sokszínű virágkoszorú és ismeretlen nyelven dalolt. A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt. Mint az arany, ahogy felnemesíti az ötvözetet. Az Úrnak felvidult a lelke, mert bebizonyosodott, hogy minden a terv szerint megy és már tudta kié lesz a megáldott föld!

- Kik vagytok ti? – kérdezte a gyerekeket. A fiúcska lehajtotta fejét és hallgatott. Nem bírt szóhoz jutni a megilletődéstől. A kislány egy csokor virágot nyújtott az Úrnak.
- Üdvözölve légy mi Urunk Istenünk! Én Magyar vagyok a testvérem Székely.
Messzi földről jövünk és eltévedtünk az úton.
Az Úr elfogadta a virágot és újra örült az ő lelkében, mert soha nem kapott ajándékot embertől.
- Hol vannak szüleitek? Túl gyöngék vagytok még ahhoz, hogy egy nemzet sorsát cipeljétek!
- Nincsenek szüleink, nem is voltak! – Csilingelte a kislány.
- Honnan jöttetek? – faggatta tovább az Úr.
- Csillagösvényről. – szólalt meg a fiúcska is félénken.
- Országot akartok magatoknak?
- Azt akarunk Uram. De mivel mi még gyerekek vagyunk, adjál nekünk apát és
anyát is, aki védelmezzen bennünket!
- Apát adjak, meg anyát is? – kérdezte az Úr meglepetten.
- Igen, mert csak Te tudsz adni! Te vagy a mindenható, a jó és a könyörületes!
- Várjatok egy keveset, hadd gondolkodjak – mondta az Úr, és két tenyerébe hajtotta fejét.
Hosszasan gondolkodott. A két gyermek közben önfeledt játékba kezdett.
Nevetgélésük úgy hatott a dombon, mint ezernyi ezüst csengettyű.
- Mivel védtelenek vagytok, ártatlanok, és kedvemet lelem bennetek, ezért meghallgattam és teljesítem kéréseteket! Íme, itt van ez a föld, amit nemrég megáldottam. Ezt az áldott földet, Erdélyt és Pannóniát nektek adom örök időkre!
De mivel ellenségeitek megszaporodnak majd és sanyargatni fognak benneteket, tisztaságotok és jóságotok miatt, ezért erős hitet és reményt adok nektek, amit itt, ezen a szent helyen, Csíksomlyón minden évben megerősítetek.
Apát is adok nektek, én leszek az Atyátok, mert én vagyok mindenek Atyja, a világ teremtője! Anyát is adok, a Szűzanyát, Máriát, Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának és szeretett fiamnak anyját! Ő legyen a ti anyátok és bajaitokban mindig őhozzá, kiáltsatok!

Csodálatos szépségű asszony jelent meg, fehér ruhában, ragyogó fényben. Lehajolt megsimogatta a két árvát, majd felemelte és keblére ölelte őket!
Azóta hosszú idő eltelt sok minden megváltozott, de egy dolog változatlan: Minden pünkösdkor százezrek vonulnak ki a búcsú hegyére megerősödni hitben, és reményben közöttünk van valóban nemzetünk anyja, érezzük kezének simogatását és azt a földöntúli boldogságot, ahogy szerető anyaként keblére ölel bennünket.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Erdély 2010

Az egyik székelyföldi kalendáriumban találtam ez a szép verset, ami arról szól, hogy milyen érzem az, amikor valaki Magyarországról elindul Csíksomlyóra a búcsúra.

A szerzője Juhászné Bérces Anikó, de sajnos az életéről, és munkásságáról nem tudtam meg többet, csak azt hogy ezen a versén kívül van még egy pár nagyon szép alkotása.

Fogadják sok szeretettel ezt a verset, akik már készülnek a  hétvégén levő búcsúra, azoknak biztos segíteni fog kicsit ráhangolódni. Akik az idén nem jutottnak el, a vers segítségével megtehetik ezt gondolatban.

Erdély 2010

Virágbontó május újra itt van végre,
Félreteszem gondom, s indulok Erdélybe.
Hívogat Csíksomlyó lassan már egy éve,
Több százezer magyart Pünkösd ünnepére.

Száguldó az idő, az út futószalag,
Gödrös hátán kocsink zötykölődve halad.
Lenyűgöz a látvány a látóhatáron,
Amikor a hegyek vonulatát látom.

Csodás Királyhágó fenséges magasa,
megfáradt lelkemet emeli magasra.
Sas szeretnék lenni, szárnyalni végtelen,
Hogy a messzeséget felülről kémleljem.

Távolból integet Torda hasadéka,
Látogass meg, nemzet kicsi maradéka.
Zúgó Maros vize messzire elkísér,
Kanyargó medrében velünk versenyre kél.

Zöld remény vetések minden árnyalata
A viruló tájat csíkosra szabdalta.
Székelyföld kenyerét a föld itt neveli,
A Csíki-medencét Hargita öleli.

Fekete földjének szorgos munkálója
Keze nyomán kikel és nő a pityóka.
Mosolyog már a Nap, s a virágzó rétek
Százszínű pompával üdvözölnek téged.

Ezer jázmin csillag, bódító orgonák
Juttatják eszembe édesapám dalát.
Kárpátok gyöngyszeme a mesés Hargita
Fenyvese suttogja, ami e föld titka.

Büszke székely népét nem töri meg semmi,
S mert a hite erős, nem győzi le senki.
Feltűnik Somlyó-hegy, megkondul a harang,
Nincs senki szívében ilyenkor már harag.

Bár nemzetünk fáját vad vihar szétvágta,
Gyökere ép maradt, és nő új hajtása.

2010. május 22.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Kik a székelyek?

Egyszerű kérdésnek tűnik, de mégis nagyon bonyolult: mi szerint próbáljuk meghatározni: az eredetük szerint, a cselekedeteik alapján, az anyanyelvük szerint?

Jókai Mór megpróbálkozott a kérdéssel, és azt írta:
““Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely.
Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép.
Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol, okos, vállakozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó mint az orosz; és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.


Földét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; a nyegle szavára nem hallgat; mindenét, amire szükség van, maga állítja elő, öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el: idegenre nem szorul. Azzal, amije van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; minden férfi katonának volt nevelve egykor úgy, hogy a nők mívelték a földet. És minő földmívelés volt az!


Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él. És tisztességesen él. A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem szétszórt rongyos házikókból állnak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei. A XX. században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezében volna az egész magyar ipar és kereskedelem.


És minő szép faj! Annyi szép, szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerek földön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség típusaiban! “

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Mindennapi hitvallás # 4

Itt a május, és már javában itt a tavasz, sőt már a nyár is kacsintgat mifelénk, éppen ezért érzem nagyon találónak Böjte Csaba, mai napra írt gondolatát:

“Nem Isten az, aki elítél minket. Ő azt szeretné, hogy minden ember kibontakozzon, nagyra nőjön, a benne élő szépségek, értékek felszínre jöjjenek. Ha kicsinyhitűségünkkel, bűneinkkel, lustaságunkkal, szeretetlenségünkkel ezt a kibontakozást leállítjuk, akkor nem növünk fel oda, hogy épen, egészségesen,szépen belépjünk a mennyek Országába.
Azt mondják, hogy a fa arra esik majd hulltában, amerre hajolt életében. Amilyen széppé vagy torzzá formáltuk magunkat az életünkben, olyan pályára állunk a halálunk pillanatában.
Ha Saul Szent’ István megölésének pillanatában halt volna meg, torzul került volna Isten elé, egész más emberként, mint a szeretet himnuszának a megírása után.
Ezért nagyon fontos, hogyan élünk. Az életnek megvan a maga tétje, súlya, ezért kell, hogy megtegyünk mindent, hogy felnőjünk Isten szeretetének szabadságához.”

Ezen a napon fokozottan próbáljunk meg jók lenni, és oda figyelni egymásra, illetve saját magunk tetteinkre. Ha a mai nap össze jött, próbálkozzunk a holnapi, majd a holnap utánival, így azon vehetjük észre magunkat, hogy nem csak karácsonykor igyekszünk nagyon jók lenni, hanem az év minden napján.

A kedves Olvasónak mi a mai napi élménye?

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Riszeg tetői majális

A Bánffyhunyadi medence keleti végződésénél emelkedik a 774 m magas Ríszegtető, a kalotaszegiek szent hegye. Idősebb körösfőiektől hallani lehet, hogy már a múlt század ötvenes éveiben, május elején, a Körösfő és Sárvásár felett hosszasan elnyújtózó Riszeg-tetőn virágzik a már növénytani ritkaságként nyilvántartott riszegvirág, közismertebb nevén a henye boroszlán, szokás volt, hogy a környező kalotaszegi falvakból feljöttek a fiatalok a tetőre.
Énekeltek, táncoltak, s ha tiszta idõ volt, gyönyörködtek a csodálatos kilátásban.


Kós Károly írta, hogy fél Kalotaszeget láthatja innen úgy, hogy megismeri a falvakat és a határokat, és láthatja innen fél Erdélyország hegyláncait, gerinceit és csúcsait a Meszesi -hegyektől a Láposi és Besztercei-hegyekig és a Kelemen-havasig.
A hagyományt igyekeztek ápolni akkor, amikor 1956-tól szervezett formát adtak e találkozónak, amolyan kalotaszegi majálist hoztak össze a Riszeg-tetőre minden esztendőben május első szombatjára.

Dallal, játékkal, ügyességi vetélkedőkkel, nemcsak magukban vendégeket is hívtak. Ezeken a találkozókon vettek írók, költők, képzőművészek és más hagyományápolók.

Azóta is évente megrendezik korosztályonként az egyéni és csoportos népdaléneklési versenyt, ahol kötelező módon kalotaszegi népdalokkal szerepelnek a versenyzők. Lelkes helyi és kolozsvári szakemberek értékelik a teljesítményeket.

A rendszerváltás után feltámadt bánffyhunyadi Kalotaszeg című lap, lett az állandó szervezője, népszerűsítője a Riszeg-tetői találkozóknak.

A ,,Körösfői Riszeg alatt, / Három kislány zabot arat…” tovább száll mindennapi munkához.

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Szent György napi népszokások

Április 24,  Sárkányölő Szent György ünnepe.

A néphagyomány ettől a naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.

Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi.

Szent György napján hajtják ki először a legelőre az állatokat.

 A pásztorok kiseperték az istallókat, meg hintették vízbe mártott ágakkal, a szalmnatűz füstjével megfüstölték magukat és a jószágukat is. Áthajtották a tűzön a nyájat, majd maguk is átugrottak rajta háromszor, hogy megvédjék a boszorkányos rontásoktól állataikat és saját magukat is. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak, mellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Ez általában nyírfa vagy rózsafaág volt.

Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása a harmat szedése. A pásztorok miután bemutatták áldozati rituáléjukat, kezet mostak a harmatban. A harmatcseppek magas energiát hordoznak, mágikus hatással bírnak. Ha harmat cseppes kézzel átmossuk arcunkat megvédjük magunkat a rontástól.

Ez a nap volt a tavaszi gonosz járó nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésre, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák.

Addig amíg régebben a fenti babonák, és néphiedelmek töltötték ki az április végi időszakot, manapság Erdélyben, főleg Székelyföldön a Szent György napokra járnak az emberek. Itt egy kis ízelítő a tavalyi programról, az idei felhozatal pedig itt található.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Húsvétra készülődve

Sajnos én soha nem tudtam megszeretni a Húsvétot, nem tudom miért… sokat gondolkodtam rajta… talán majd amikor én kell megadjam a családban a hangulatot, az előkészületek majd segítenek az ünnep megkedvelésében. Viszont az idén  nagyon kedvemre való húsvéti program alakult ki: egy kirándulás Lengyelországba, amihez igazán nagy kedvem van :)

Annak ellenére, hogy nem kell készüljek a Húsvétra mégis nagyon sok szép kézzel készített gyönyörűségekre bukkanok az interneten (főleg a facebookon), és most ezekből szeretnék párat megmutatni:

Ezt a strucc tojást Salamon Éva készítette, Kilyénfalván

A papírból készült tojásokat Kis Anna Ibolya készítette

Váradi Antal Anna Judit a tojásokat kézzel festette ki

Érdekes ötlet: tojástartó mézeskalácsból
Szalczer Izabella munkája

Tavasz hangulatú fülbevaló
Ottis Handmade

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Pista bá

Egy keményfejű, de annál szerethetőbb figura, akivel a facebook oldalamon már találkozhattak, de most szeretném jobban bemutatni.

Pista bá’ nem pusztán egy apró emléktárgy, hanem a székely öntudat 11 centiméterben kifejeződő megnyilvánulása. A sepsiszentgyörgyi formatervező, Vrabie Zsolt –  Csuri bácsi -, egyéves tervezgetés után alkotta meg a nemzetközi babérokra törő kabalafigurát.

Először a karácsonyi vásárban tűnt fel a lajbiba öltöztetett, hosszú bajszú figura, azaz Pista bá, akit vittek mint a cukrot – népszerűsége a Facebook közösségi oldalon is megnőtt. Minden darab egyedi és különbözik a többitől, még ha ez elsőre nem is tűnik fel. A munka az anyag kiválasztásával kezdődik, minden darabot felrajzolnak a juharfára, majd elkezdődik a teremtés folyamata.

A székely kabalafigura nem sokáig marad egyedül, hiszen Csuri családot is farag mellé: készül már az Asszon névre hallgató női figura, és őszre már gyerekkel is bővül a család.

Pista bá nagy “tekergő”, már körbe járta a fél világot (enyhe túlzással), íme itt a bizonyíték:

Pita bá Bernben

Pista bá Budapesten

Szentpétervár

Tirol

Toronto és Pista bá

Welset is megnézte Pista bá

Sajnos még interneten nem lehet megvásárolni, csak kézműves vásárokban, de alig várom, hogy Erdélyt bemutathassam Pista bának.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


A kürtőskalács legendája

“A kürtőskalács egy nagy lyuk, tésztával körültekerve.” :)

A legnépszerűbb legenda szerint a kürtőskalács eredete a tatárjáráshoz kapcsolódik. A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni. Voltak akik a hegyekbe menekültek, mások pedig a Budvár és a Rez barlangjaiban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és fölmutatták a tatároknak: „Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek.” A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak.

Ez időtől nevezik a kürtőskalácsot dorongfánknak, mint ahogyan a régi receptes könyvekben az alatt az az elnevezés alatt található.

Egy másik elmélet szerint a kürtőskalács a kályhacsőről kapta a nevét, hiszen Székelyföldön a kályhacsövet kürtőcsőnek nevezik, a kürtőskalács sütőfa nagysága és átmérője is erre utal.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...