Babeș – Bolyai Tudományegyetem

Ez a bejegyzés arról az egyetemről szól, melynek a padjait én is koptathattam 5 éven keresztül. Már akkor tetszettek az épületek ódon falai, és jól esett a híres-neves egyetemen tanulni, a saját anyanyelvemen.

A legnagyobb kolozsvári felsőfokú oktatási intézmény előzményei a 16-17. századig nyúlik vissza.

A Farkas utcában az oktatás már 1581-ben elkezdődött a jezsuiták kezdeményezésére, és Báthory István támogatásával.

Az 1700 évek elején már több részből álló iskolai együttesben tanítottak.  Ezekben az épületekben indult el 1881-ben Magyarország második egyeteme a Ferenc József Tudományegyetem .

Mivel azok az épületek nem voltak eléggé korszerűek, ezért folyamatosan újították fel. Ekkor épült a mostani központi épület, ami a belváros leghatalmasabb palotája (122×59 m).

Az épület homlokzatán egykor szoborcsoport állt: a trónjáról fölemelkedő, az egyetem alapítólevelét átnyújtó Ferenc József tógás alakját a négy fakultást jelképező alakok fogták közre. (Az 1920-as években a szobrokat leszerelték, néhányuk túlélte a rombolást és a botanikus kertet díszítik.)

Az egyetem alapításakor  négy kar indult: jog-és államtudományi, orvosi, bölcsészet-nyelv és történelemtudományi, valamint matematikai és természettudományi fakultás.

1919-ben a politikai hatalmat gyakorló román nemzet elfoglalta az egyetemet. Egy teljes tanévig magyar tanárok, még próbáltak magyar oktatást folytatni, de a román hatóságok  feloszlatták a Ferenc József Tudományegyetemet. Ekkor az egyetem átköltözött Szegedre és ott folytatta félszázaddal előbb Kolozsváron megkezdett munkáját.

A magyar egyetemtől elvett épületekben és felszereléssel megnyílt a román egyetem I. Ferdinánd király néven.

A második bécsi döntést követően 1940-ben a román egyetem tanári kara, diáksága Szebenbe és Temesvárra menekült, és magával vitte a felszerelés egy részét.

A Ferenc József Tudományegyetem visszakerült Kolozsvárra, és Szegeden létrehozták a Horthy Miklós Tudományegyetemet.

1945-be Észak Erdélyben visszaállt a román közigazgatás, így a román intézmény megkapta az összes egyetemi épületet (42) és teljes felszerelését.

A régi magyar egyetem Kolozsváron maradt tanáraiból egy tanári testület alakult, amelyet 32 magyar állampolgárságú oktató alkalmazásával egészítettek ki és nagy nehézségek árán létrehozták a Bolyai Tudományegyetemet. A román állam nem nézte jó szemmel a magyar nyelvű egyetem működését, és több alkalommal is próbálták akadályozni a működését.

1959-ben megtörtént a román és magyar egyetem egyesítése, valójában az utóbbi beolvasztása, felszámolása. Az így létrehozott Babeș – Bolyai Tudományegyetemen a következő tanévtől a jogi és közigazgatási karon csak román nyelven tanítottak, majd a fokozatosan csökkent a többi fakultásokon is a magyar oktatás.

Az 1989-es változás (forradalom) fordulatot hozott az egyetem életében. 1990-től egyre több szak indult magyar nyelven.  A 2002/2003-as tanévben már 47 szakon folyt magyar nyelvű képzés.

Napjainkban az egyetemen közel 50,000 diák tanul, amiből körülbelül 7,000 magyar anyanyelvű, és magyarul tanul.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Feketetói vásár

Kolozsváron hallottam először a Feketetói vásárról. Első éves voltam, amikor az egyik ismerősöm nagy lelkesedéssel mondta, hogy ő a hétvégén megy a vásárba, nem megyek?

Akkor azt hittem falunapokhoz hasonló vásár van, gondoltam láttam már olyat, s látok még eleget. Aztán teltek az évek, és rájöttem, hogy közel sem falunapokról van szó, hanem igazi nagy vásárról, régiségkereskedésről, ahol minden értékes és értéktelen dolgot meglehet vásárolni amit csak az ember elképzel.

Azóta már év elejétől készülök október második hetére, hogy hátha sikerül elmennem. Sokáig nem jött össze.

Az idén végre sikerült, hát van ott minden, amit az ember eltud képzelni, és még az is, amit nem tud elképzelni.

Körösfeketetó a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő főút mentén fekszik, Királyhágó és Csucsa között. Oklevelek szerint az országos és heti vásári szabadalmat 1815-ben kapta a település, de valószínűleg már korábban is tartottak itt vásárt. A hagyomány szerint a háromnapos vásár a szombattal kezdődött. Ekkor volt az állatvásár, ahová a környékről napokig hajtották az állatokat. Vasárnap volt a mesterségek vására, ahol a teknővájók, csizmadiák, szabók, szűcsök, fazekasok, faragók, szitások, kötélverők és egyéb kézművesek kínálták a paraszti háztartás kellékeit. A vásár harmadik napján élelmiszert árultak.

Ó-szer (régiségvásár) jellege 1989 (rendszerváltás) után alakult ki, amikor megnyíltak a határok és egyre több turista kereste fel a vásárt. Azóta már teljesen elveszítette a régi hangulatát, de még így is érdekes látványt nyújt.

Egy kis ízelítő képekben:

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Ady nyomában az Adysok 2

Az előző bejegyzésben megismerkedhettünk a Ady Endre szülőfalujával, szülőházával, és az iskoláival (Nagykároly és Zilah). Itt folytatjuk az életútját, főként Nagyváradra koncentrálva, mivel Nagyvárad volt az a hely, ahol újságíróként munkát kapott, és megszerette az írást, illetve megszerették az írását.

Elsőként az EMKE kávéházat mutatnám be, ami 1902 decemberében nyílt meg, és  nagyon hamar az újságírók és az irodalmat kedvelők törzshelyévé vált.

Ady Endre Nagyváradi tartózkodása során törzsvendég volt az irodalmi kávéházban, ahol fiatal újságírók, költők találkoztak, beszélgettek, hallgatták meg egymás műveit. Az ilyen összejövetelek egyik vezéralakja volt Ady, az itt töltött hosszú délutánokra pedig a kávézó falán elhelyezett emléktábla emlékeztet.

Ahogy a tábla is mutatja 1908 tavaszán az EMKE kávéházban hozták létra a A Holnap” Irodalmi Társaságot, melynek  az alapító tagjai a hét író között volt Ady Endre is.

Azt is el kell mondani, hogy az Emkében ismerkedett meg Ady Endre Diósyné Brüll Adéllal, Lédaként emlegetett múzsájával.

A következő épület, amit bemutatok a Kanonok sor, amit az 1700-as évek közepén kezdtek építeni a székesegyházban szolgaló kanonok számára.  Több mint 100 évig épült, egyedi kinézetét az 56 oszlop által fenntartott 253 m hosszú folyosó kölcsönzi. Tíz kényelmes lakás található benne.

Ez az az épület, amelynek kapcsán Ady Endre a Nagyváradi Friss Újság 1901. április 22-i számában megjelentette Egy kis séta című, nagy vihart kavart cikkét. Ebben egy kanonokot bírált, a politikában elfoglalt álláspontja miatt, majd párhuzamot vont a Kanonok sor lakói és a külvárosi szegénység között. A cikk miatt a Ady-t háromnapi fogházzal és 10 korona pénzbírsággal sújtották.

Az Ady Endre múzeum 1955-ben nyílt meg, a nagyváradi “Müllerei” néven ismert cukrászda épületében, ahol a költő gyakorta vendégeskedett. A múzeum jelenlegi gyűjteménye egyrészt a zilahi Ady-gyűjtemény képezi, másrészt pedig az Ady Társaság tevékenységének köszönhető.

Nagyvárad legjelentősebb magyar középiskolája, az Ady Endre Líceum, annak az Orsolya-rendi zárdaiskolának a jogutódja, amelynek alapjait 1771-ben Szentzi István kanonok tette le. Hosszú utat tett meg az “ősi schola” a több mint két évszázados története során. Az iskola 1990-ben vette fel az Ady Endre nevet, melyet azóta is büszkén visel.

Az utolsó település, amelyet bemutatok az Csucsa, és ott a Boncza kastély. Ezt a kastélyt Ady apósa (Boncza Miklós) építette a 19. század elején.  1915-ben  Ady feleségül vette Boncza Bertát (Csinszkát), és Csucsán, a Boncza kastély kertjében álló nyári lakban, az úgynevezett „Fehér házban” éltek, egészen Ady 1919-es haláláig.

Az épületet az özvegy eladta Octavian Gogának, román nacionalista író-politikusnak. Goga a kastélyon jelentős módosításokat hajtott végre, teljesen átépítette neobizánci stílusba.

Ady nyomaban az Adysok Csucsa

Ma az épületcsoportban Octavian Goga Emlékmúzeum működik, ahol leginkább a névadó életéről, a román történelemben betöltött szerepéről találhatunk dolgokat.  Az udvar egy kisebb melléképületében pedig Ady-emlékszoba látogatható – román feliratokkal.

Nagy vonalakban sikerült  Ady útját bejárnunk.
Majd egy másik bejegyzésben megpróbálom “Ady szavaival” is körbejárni ezt az utat.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Ady nyomában az Adysok

Az utolsó csoportomnak ez volt a tematikája. Szeretem az ilyen tematikus utakat, mert rákényszerít, hogy egy város általános történelmén túl, keressek rá bizonyos  érdekességekre.

Nézzük csak Ady életútját, a ránk maradt épített örökségek szemszögéből:

Helység névtáblaElső és legjelentősebb az Érmindszent  (ma már Ady Endre, vagy röviden Adyfalva), ahol Ady Endre született.

Két épületet találunk az egyszerű kerítésen belül: a kisebbik, nádfedeles, háromosztatú parasztház, ahol Ady Endre is született.  A szülőház pontos építési időpontját nem ismerjük, valamikor a XIX. század második felében készülhetett, annyi azonban bizonyos, hogy Ady Endre édesanyja, Pásztor Mária örökölte, rajta keresztül jutott az Ady család birtokába. Ady Endre édesapja, Lőrinc bővítette az épületet, így nyerte el mai formáját.

Ady Endre szülőháza

A másik ingatlan később, 1907-ben épült fel, négy látogatható terme szintén számos, régen a család vagyonát képező, eredeti állapotban megőrzött tárgyat tár elénk.

Ady Endre múzeum2

A két épület között húzódó udvaron még megtekinthető a család gémes kútja, illetve Ady Endre bronz mellszobra.

Gémes kút, az udvaron

Ady Endre életútjának a következő állomása Nagykároly, ahol a piarista iskolába járatták. Az iskola mai neve: Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont.

Ebben az iskolában voltak saját bevallása szerint a legszörnyűbb diákévei amellett, hogy itt erősödött meg a fizikailag addig gyengécske gyerek, itt írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak.

A nagykárolyi iskola után a tanulmányait a Zilah-i református kollégiumban folytatta, ami a szabadságot jelentette számára: itt szabad volt nyilvánosan cigarettázni és itt váltak rendszeressé a szombat esti korcsmázások is; emellett itt érték első – iskolai – irodalmi, és szerelmi sikerei is.

Az iskola előkertjében 1957-ben, Ady születésének 80. évfordulóján állították fel egy szobrot, ami Balaskó Nándor alkotása.

Ady életútjának a bemutatása  a következő bejegyzésben folytatódik.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Fekete Sas palota

Nagyvárad központjában található a Fekete Sas palota, a város egyik legismertebb épülete. Tervezői az akkori Magyarország legnevesebb, építészei: Komor Marcell és Jakab Dezső.

A főtéri épületegyüttes helyén 1714 óta állt a földszintes Sas fogadó, mely egykor magába foglalta az újvárosi városházát is.

Az 1900 évek elejére az akkori Sas fogadó nagyon rossz állapotba került, a városháza úgy döntött, hogy nem érdemes az épületet felújítani, inkább eladták.

1906-ban dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil megvette ezeket illetve a Zöldfa Fogadót és benyújtották a városháza műszaki osztályára a Fekete Sas tervét, építési engedélyt kérve rá. A Fekete Sas palota 1907 decemberére készült el, aminek a  kivitelezést Sztarill Ferenc vezette.

A megépült homlokzatok visszafogottabbak az eredeti tervekhez képest, de a díszítőmódok széles skáláját alkalmazták rajtuk, a földszinttől a tetőgerincig.

Az épületegyüttest három utcára nyíló kijáratát egy üvegfedelű passzázs köti össze.

Az épület földszintjén, az utcafrontokon és a főtér felé üzlethelyiségek kaptak helyet.

A Fekete Sas szálló egy belső udvar köré szerveződik, szárnyai a Kossuth utcára a főtérre és a passzázs főbejáratára néznek. A földszinten, a főtér felé és a főbejárat oldalán a Korona kávéház működött.

A többfunkciós épületkomplexum magába foglalta a Zöldfa utca 8-10. szám alatti egykori Zöldfa fogadót is, amit az akkori két tulajdonos 1906-ban megvett és összekötött a Fekete Sas passzázsával.

A fekete sast ábrázoló színes ólmozott ablaküveg, amely a város szimboluma lett, a Neumann nagyváradi műhelyben készült.

Az impozáns épület tulajdonjoga bonyolult, számos tulajdonos birtokolja a benne található lakásokat, az önkormányzat birtokában csak a folyosó padozata áll.

A valamikori szálloda része néhány éve egy olyan váradi nagyvállalkozó tulajdonába került, akit láthatóan valóban érdekel szülővárosa egyik jelképének sorsa. Teszári Zoltán, az RCS-RDS telekom-szolgáltató tulajdonosa a nemrég beindult Digi 24 hírcsatorna nagyváradi szerkesztőségét és stúdióját tervezi ideköltöztetni, ezért Fekete Sas palota teljes felújítás alatt áll.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Adomák

“Az adomaköltészet: tükör, melyben megláthatjuk valamely nép eszejárását, leleményességét, gondolkozása módját. A magyar méltán híres humoráról. Ide tartozik a székely is. A tréfa, élczelődési vágy, humorizálás még akkor sem hagyja el a székelyt, midőn más emberfia az ő helyében sóhajtoznék, vagy imádkoznék. Hiába! erős lelke hozzá szokott. ” (Mátyás Sándor: Székely humor. Adomák és rajzok. – 1889 ”

Senki nem bajlódik velem

A régi, letűnt kommunista rendszerben többen arról beszélgettek, hogy nem lehet senkinek több háza, csak egy.
Egyik ember, aki városi volt, egyszer csak megszólalt, s azt mondta a többieknek:
– Maguk ezen mit rágódnak? Nekem öt házam van, de velem a kutya sem bajlódik. Igaz, jelenleg egyben lakom, de ott van még a kórház, a fogház, az anyaszentegyház s az aggmenház.

Drótozás

Midőn Erdélyben először építettek telegráfot, sokáig találgatták a jó emberek, hogy mi az? Azt mondja egyik siculus a másiknak:
– Komám! A németnek szorulhat a kapczája, mert keményen drótoztatja az országot. Fél, hogy szétesik.

A telegráf

Brassóban járt a csíki ember annak idejében s volt alkalma telegráfot látni – kívülről. Hazamegy; otthon elbeszéli, hogy micsoda különös szerzet az a„telegráfiom”. Fia bátorkodott egy kérdést kockáztatni:
– Hát apámuram! Azon az izén hogyan beszélgetnek?
– Hát bizon csak úgy, édes fiam, hogy hát képzeld, mintha egy akkora macska
volna, amely innen Brassóig elnyúlnék; s te ehelyt megcsippentenéd a farkát, s a
macska Brassóban elnyávogná magát. No, érted-e? Érted a fenyét!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Wass Albert: Nagyapám tanítása

– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
– Értem – hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél…”

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Bözsefalva, ami falu is meg nem is

Nagygalambfalvától nem messze a Küküllő mellett húzódva már a `80-as években megjelentek az első házak, majd a `90 éveben is folytatódott ez a gyarapodás.

Mára már 27 ház található a 800 méter hosszúságú faluban/utcában, amiből 3 állandó lakos, a többik többnyire nyári lakhelyként használják.

Első hallásra talán kicsinek tűnik, de az ott élők nagyon is naggyá és élhetővé varázsolják. Kialakított utcáik, és tereik vannak, amiből talán a legérdekesebb a Traccs-placc egy kör alakú, kő­szegélyes emelvény, padokkal berendezve, ezen kívül a következő nevű utcákban sétálhat az arra járó:  Fináncok útja, Magánvállalkozók útja, Szúnyog-placc.

Bár a kis településnek még nincs temploma, de már haranglába van, amit 2000-ben állítottak. Sőt még egy kilátó toronnyal is büszkélkedhetnek.

Saját szokásaik és szabályaik vannak, így Bözsefalván csak19,5 km/óra a megendegedett sebesség. Minden év augusztusában falunapokat szerveznek, és ősszel szüreti bált.

Ahogy eddig rájöhettek Bözsefalva nem hivataloson bejegyzett község, de azért van közösség által megválasztott polgármestere.

Ahhoz, hogy a székely vendégszeretet itt is megmutathassak panzió is működik ebben a közösségeben, mégpedig a Pásztorlak elnevezésű, ahova szeretettel várnak minden arra járót.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Örmények Erdélyben

A jelenlegi erdélyi örmények elődei legnagyobb részben Moldvából, kis részben Havasalföldről jöttek Erdélybe.

A legnagyobb számú erdélyi örmény beáramlás 1672 elején történt  I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyével.Körülbelül 12 000-15 000 főnyi moldvai örmény Besztercén, Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen telepedett le.

Mivel az örmények az idegenek csoportjába tartoztak, sokkal kevesebb joggal rendelkeztek, mint a “földieknek”. Hátrányos helyzetüket az is tetézte, hogy kevesebb jogokkal rendelkező helységekben laktak. Helyzetük megoldására egyetlen lehetőség volt, mégpedig a  beilleszkedés a magyar kultúrába, úgy hogy megőrizzék a saját identitásukat is.

Az örmények elfogadták, hogy saját vallásukról örmény katolikus vallásra térjenek és  hozzáfogtak a magyar nyelv és kultúra megismeréséhez. E célok elérésében szükséges volt az erdélyi örmények összevonása, azaz örmény városok létesítése.

Erdélyben az örmények két várost alapítottak: Szamosújvárt (1700) és Erzsébetvárost (1733).  Szamosújvár lett Erdély egyetlen olyan barokk városa, amelyet mérnöki tervek alapján építettek fel. E két városon kívül Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen telepedtek le, ahol templomokat is építettek.

A legrégebbi örmény templom a Salamon templom, 1723-ban épült, amit Salamon Szamosújvár főbírája, testvére Bogdán  és feleségeik Szirma és Ulchathun, költségén kőtemplomot építtetett.

Ugyancsak Szamosújváron található az Örmény Székesegyház, melynek építését 1748-ban kezdték el. Az építéshez szükséges kiadásokat az örmény katolikus egyház, a hívek adományaiból fedezték és Mária Terézia királynő is adományozott.

A gyergyószentmiklósi örmény templom 1730-1734 között  épült barokk stílusban. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot kőfal veszi körül.

Erzsébetvárosban is található örmény katolikus templom, aminek a védőszentjéről Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta település nevét, a régi Ebesfalva helyett. A főtéren található, impozáns templom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Egyik toronysisakját 1927-ben vihar sodorta le.

Csíkszépvízen a  központban található az örmény katolikus templom, mely 1781-ben épült Világosító Szent Gergely tiszteletére.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A szerelem kezdete

Pontosabban Petőfi szerelmének a kezdete, amikor meglátta Szendrey Júliát.

1846. szeptember 8-án Nagykárolyban, az Arany Szarvas fogadóban szállt meg Petőfi Sándor, és ahogy az ablakán kinézett, meglátta a parkban sétáló Szendrey Júliát.

Este a bálban, amit ugyancsak az Arany Fogadóban rendeztek, be is mutatták egymásnak a két fiatalt, Petőfi 23 éves és Júlia 17 éves volt.

Petőfi így emlékezik arra az estére: „Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-án, délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi nem volt; akkor lett a nagy semmiben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté.”

Napjainkban az épület felújítás alatt áll, és a tervek szerint a  városházaként fog működni.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...