Kolozsvári történetek

A Kincses Város Kalendáriuma 2012-es számában vannak nagyon jó történetek, amik főleg a régi kolozsvári mindennapokról, illetve Kolozsvári érdekes történetekről szól. Ezekből szeretnék megosztani most egyet, ami az Avram Iancu szobor felállítása (1993. december 1.) után történt:

A reformátusok Magyar utca 1. szám alatti bérházában a múlt század végén, a sok egyházi tisztviselő mellett szép számmal voltak román bérlők is. Ilyen volt az öreg  képkeretező bácsi, akinek nemcsak a kora, de a dereka is hajlott volt már a 90-es évek elején. Nehézkes járásáért, meggörbült testtartásáért talán évek óta nem mozdult ki a házból, vagy legalábbis nem szívesen. Képet még keretezett, de már csak az udvarbelieknek, jó ismerősöknek.

Aztán hírét vette, hogy kinn a Malinovszkij téren – ő még így nevezte az egykori Bocskai teret, bár azóta kétszer is átkeresztelték: előbb Győzelem térre, majd Avram Iancu térre – szép, nagy szobrot állítottak Avram Iancunak, az ő nemzeti hősüknek.
Igaz, ahány ember, annyifélét mond róla, de azért mégiscsak mindenki ,,a” szoborról beszél, már hetek óta.

Végül is hazafias lelkesedése rávette, hogy görbe botja segítségével felkerekedjék, megnézni a szobrot. Ne mondja rá senki, hogy ő nem jó román. Lassan, és kínlódva – a nagy autóforgalom miatt félve és vigyázattal is – elé került a tér színház felőli végéig.
Ott állt már, a templom bejáratával szemközt, de a szobrot még nem látta. Bokrot, fát, parkot, szökőkutat látott ugyan, s az mind igen szép is volt, hisz rég nem járt kinn, de szobrot nem.
Tovább ment, a tisztek háza felől, majd a Szentegyház utca felől is váltig tekergette a nyakát, ahogy derékszögben megtört teste engedte, de a szobor nem volt sehol. Elment a magyar teológia elé is, hátha a „tank” helyére tettték, de Avram Iancu ott sem volt.
Csüggedten, és csalódottan vánszorgott haza, s aztán mindenkinek elpanaszolta, hogy őt átverték. Mindenki Avram Iancu szobráról beszélt, márpedig az nincs sehol. Ő csak tudja, mert az egész teret körbejárta.

Honnan tudhatta a szegény öreg képkeretező, hogy a  szobrász „művész” irdatlanul magas, keskeny oszlopra emelte Avram Iancu bronzalakját, hogy legalább magasságban vetekedhessék Mátyás király szobrával. Olyan magasra, ahova az ő meggörnyedt szemhatára nem terjedhetett ki.

Az idén újra kezdeményezések indultak meg arra, a román képzőművészek között, hogy ezt a szobrot eltávolíttassák, mert szerintük a kommunista hangulatot áraszat és nem művészien kivitelezett alkotás.

Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurátora szerint nem új keletű a képzőművészek kezdeményezése, az Avram Iancu-szobrot Gheorghe Funar egykori polgármester ugyanis önkényesen, a szakma megkérdezése nélkül készíttette el. A szakértők szemét már régóta szúrja a szobor, azonban politikai súlya is van a dolognak, ezért nem hiszi, hogy érdemben bármi is történne ez ügyben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments