Kolozsvári történetek

A Kincses Város Kalendáriuma 2012-es számában vannak nagyon jó történetek, amik főleg a régi kolozsvári mindennapokról, illetve Kolozsvári érdekes történetekről szól. Ezekből szeretnék megosztani most egyet, ami az Avram Iancu szobor felállítása (1993. december 1.) után történt:

A reformátusok Magyar utca 1. szám alatti bérházában a múlt század végén, a sok egyházi tisztviselő mellett szép számmal voltak román bérlők is. Ilyen volt az öreg  képkeretező bácsi, akinek nemcsak a kora, de a dereka is hajlott volt már a 90-es évek elején. Nehézkes járásáért, meggörbült testtartásáért talán évek óta nem mozdult ki a házból, vagy legalábbis nem szívesen. Képet még keretezett, de már csak az udvarbelieknek, jó ismerősöknek.

Aztán hírét vette, hogy kinn a Malinovszkij téren – ő még így nevezte az egykori Bocskai teret, bár azóta kétszer is átkeresztelték: előbb Győzelem térre, majd Avram Iancu térre – szép, nagy szobrot állítottak Avram Iancunak, az ő nemzeti hősüknek.
Igaz, ahány ember, annyifélét mond róla, de azért mégiscsak mindenki ,,a” szoborról beszél, már hetek óta.

Végül is hazafias lelkesedése rávette, hogy görbe botja segítségével felkerekedjék, megnézni a szobrot. Ne mondja rá senki, hogy ő nem jó román. Lassan, és kínlódva – a nagy autóforgalom miatt félve és vigyázattal is – elé került a tér színház felőli végéig.
Ott állt már, a templom bejáratával szemközt, de a szobrot még nem látta. Bokrot, fát, parkot, szökőkutat látott ugyan, s az mind igen szép is volt, hisz rég nem járt kinn, de szobrot nem.
Tovább ment, a tisztek háza felől, majd a Szentegyház utca felől is váltig tekergette a nyakát, ahogy derékszögben megtört teste engedte, de a szobor nem volt sehol. Elment a magyar teológia elé is, hátha a „tank” helyére tettték, de Avram Iancu ott sem volt.
Csüggedten, és csalódottan vánszorgott haza, s aztán mindenkinek elpanaszolta, hogy őt átverték. Mindenki Avram Iancu szobráról beszélt, márpedig az nincs sehol. Ő csak tudja, mert az egész teret körbejárta.

Honnan tudhatta a szegény öreg képkeretező, hogy a  szobrász „művész” irdatlanul magas, keskeny oszlopra emelte Avram Iancu bronzalakját, hogy legalább magasságban vetekedhessék Mátyás király szobrával. Olyan magasra, ahova az ő meggörnyedt szemhatára nem terjedhetett ki.

Az idén újra kezdeményezések indultak meg arra, a román képzőművészek között, hogy ezt a szobrot eltávolíttassák, mert szerintük a kommunista hangulatot áraszat és nem művészien kivitelezett alkotás.

Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurátora szerint nem új keletű a képzőművészek kezdeményezése, az Avram Iancu-szobrot Gheorghe Funar egykori polgármester ugyanis önkényesen, a szakma megkérdezése nélkül készíttette el. A szakértők szemét már régóta szúrja a szobor, azonban politikai súlya is van a dolognak, ezért nem hiszi, hogy érdemben bármi is történne ez ügyben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Szent György napi népszokások

Április 24,  Sárkányölő Szent György ünnepe.

A néphagyomány ettől a naptól számítja az igazi tavasz kezdetét.

Április hónapot a néphagyomány Szent György havának nevezi.

Szent György napján hajtják ki először a legelőre az állatokat.

 A pásztorok kiseperték az istallókat, meg hintették vízbe mártott ágakkal, a szalmnatűz füstjével megfüstölték magukat és a jószágukat is. Áthajtották a tűzön a nyájat, majd maguk is átugrottak rajta háromszor, hogy megvédjék a boszorkányos rontásoktól állataikat és saját magukat is. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak, mellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Ez általában nyírfa vagy rózsafaág volt.

Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása a harmat szedése. A pásztorok miután bemutatták áldozati rituáléjukat, kezet mostak a harmatban. A harmatcseppek magas energiát hordoznak, mágikus hatással bírnak. Ha harmat cseppes kézzel átmossuk arcunkat megvédjük magunkat a rontástól.

Ez a nap volt a tavaszi gonosz járó nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésre, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák.

Addig amíg régebben a fenti babonák, és néphiedelmek töltötték ki az április végi időszakot, manapság Erdélyben, főleg Székelyföldön a Szent György napokra járnak az emberek. Itt egy kis ízelítő a tavalyi programról, az idei felhozatal pedig itt található.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Húsvétra készülődve

Sajnos én soha nem tudtam megszeretni a Húsvétot, nem tudom miért… sokat gondolkodtam rajta… talán majd amikor én kell megadjam a családban a hangulatot, az előkészületek majd segítenek az ünnep megkedvelésében. Viszont az idén  nagyon kedvemre való húsvéti program alakult ki: egy kirándulás Lengyelországba, amihez igazán nagy kedvem van :)

Annak ellenére, hogy nem kell készüljek a Húsvétra mégis nagyon sok szép kézzel készített gyönyörűségekre bukkanok az interneten (főleg a facebookon), és most ezekből szeretnék párat megmutatni:

Ezt a strucc tojást Salamon Éva készítette, Kilyénfalván

A papírból készült tojásokat Kis Anna Ibolya készítette

Váradi Antal Anna Judit a tojásokat kézzel festette ki

Érdekes ötlet: tojástartó mézeskalácsból
Szalczer Izabella munkája

Tavasz hangulatú fülbevaló
Ottis Handmade

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Pista bá

Egy keményfejű, de annál szerethetőbb figura, akivel a facebook oldalamon már találkozhattak, de most szeretném jobban bemutatni.

Pista bá’ nem pusztán egy apró emléktárgy, hanem a székely öntudat 11 centiméterben kifejeződő megnyilvánulása. A sepsiszentgyörgyi formatervező, Vrabie Zsolt –  Csuri bácsi -, egyéves tervezgetés után alkotta meg a nemzetközi babérokra törő kabalafigurát.

Először a karácsonyi vásárban tűnt fel a lajbiba öltöztetett, hosszú bajszú figura, azaz Pista bá, akit vittek mint a cukrot – népszerűsége a Facebook közösségi oldalon is megnőtt. Minden darab egyedi és különbözik a többitől, még ha ez elsőre nem is tűnik fel. A munka az anyag kiválasztásával kezdődik, minden darabot felrajzolnak a juharfára, majd elkezdődik a teremtés folyamata.

A székely kabalafigura nem sokáig marad egyedül, hiszen Csuri családot is farag mellé: készül már az Asszon névre hallgató női figura, és őszre már gyerekkel is bővül a család.

Pista bá nagy “tekergő”, már körbe járta a fél világot (enyhe túlzással), íme itt a bizonyíték:

Pita bá Bernben

Pista bá Budapesten

Szentpétervár

Tirol

Toronto és Pista bá

Welset is megnézte Pista bá

Sajnos még interneten nem lehet megvásárolni, csak kézműves vásárokban, de alig várom, hogy Erdélyt bemutathassam Pista bának.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Kellemetlenség és szerencsétlenség

Április 1.- i tréfálkozás után egymás mellé tehetjük ezeket a szavakat, főleg, ha nem szomorkodni fogunk, hanem mosolyogni.
Így hát mosolyra fel:

Kellemetlenség

Sok gyermekes székely család utazik a vonaton. A gyermekek rettenetes ricsajt csapnak, a kicsik bőgnek, visítoznak, a többiek ugrándoznak, mindent össze kennek, pokollá teszik a többi utas életét. Egyikük nem bírja tovább, ráfömed az apára:
- Jó ember, tartson rendet a gyerekei között, ha nem akarja, hogy kellemetlensége legyen!
- Kellemetlenség? ! ? – sóhajt az apa – Éppen a bátyám temetésére utazunk, a múlt héten égett le a házunk, anyám nem éri meg a jövő hetet, a feleségem az állomáson felejtette a kézitáskáját a maradék pénzünkkel, állítólag ezekből a lurkókból kettő nem tőlem van, az egyik gyerek lenyelte a menetjegyeket, a másiknak tele van a nadrágja, ráadásul ez a vonat Csíkba menyen és nem Szentgyörgyre. Mondja, uram, ezek után, milyen kellemetlenség érhetne még?

 

Szerencsétlenség

Gazsi két év után hazatér a börtönből, és egy gyerekkel többet talál otthon, mint amennyit otthagyott.
- Te Rozál, honnan van ez a rajkó?
- A szerencsétlenség hozta. Itt maradtam egy csomó gyerekkel egy fillér nélkül. Olyan kétségbeesett voltam, hogy kimentem a vasútállomásra, és ráfeküdtem a sínekre..-
- Na és?
- Hát tehetek én róla, hogy a bakter hamarabb jött, mint a vonat?

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Április

A húsvét dícsérete

Ezerkilencszázharminc éve: szent
zsidók földjére nagy próféta támadt.
Emlékének, mely bágyadt, égi bánat,
szenteljük ezt a sárga pergament.

Rágondolok, míg járom Golgotámat.
Mivelhogy nincs igazság idelent,
Pilátus alatt a keresztre ment,
de harmadnapra új életre támadt.

Alleluja! – nagy bástyákat ledöntőn
rivalg s csodára váró tűzben ég
falu és város, ház, tébolyda, börtön,

minden üszkös, az arcok feketék!…
Feltámad-é a bús erdélyi földön,
ki meghala és eltemetteték?

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...