Március idusára

Már nagyon rég nem voltam március 15.-i megemlékezésen, pedig már olyan nagyon rég készülök rá. Természetesen magamban megemlékezem, és végig gondolkodom az eseményeket, csak épp a lehetőségek nem engedik, hogy egy szépen megrendezett megemlékezésen részt vegyek, ahol több százan ugyan azért gyűltünk össze.

 

 

 

 

 

Viszont megünnepelhetem munkával, mert az idén most van az első csoportom, aminek nagyon örvendek, így ha több száz emberrel nem is, de több tíz emberrel együtt ünnepelhetünk, sőt erről szólhat a közösen eltöltött három nap. Nézhetjük a jó oldalát: nem pár órás megemlékezésen veszek részt, hanem három naposon, amin biztos, hogy elhangzik, majd Juhász Gyula verse is:

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments