A kürtőskalács legendája

“A kürtőskalács egy nagy lyuk, tésztával körültekerve.” :)

A legnépszerűbb legenda szerint a kürtőskalács eredete a tatárjáráshoz kapcsolódik. A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni. Voltak akik a hegyekbe menekültek, mások pedig a Budvár és a Rez barlangjaiban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és fölmutatták a tatároknak: „Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek.” A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak.

Ez időtől nevezik a kürtőskalácsot dorongfánknak, mint ahogyan a régi receptes könyvekben az alatt az az elnevezés alatt található.

Egy másik elmélet szerint a kürtőskalács a kályhacsőről kapta a nevét, hiszen Székelyföldön a kályhacsövet kürtőcsőnek nevezik, a kürtőskalács sütőfa nagysága és átmérője is erre utal.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Az én hazám

Nemrég találtam meg ezt a verset, és úgy gondolom, hogy a tegnapi bejegyzés után mindenképp érdemes megosztani, a címe
Az én hazám, a szerzője ismeretlen.

Havas takaró borítja az öreg Hargitát,
Ránézek, szívem súgja, mindig hazavár,
Ott ahol a havasi madár dalol a fán,
Ahol a Vargyas vize lassan csordogál,
Ott az én hazám.
Halljátok hatalmas hegyek, folyok, patakok,
ha távol vagyok, akkor is rátok gondolok,
Ott, hol balta csattogása süvít a szélben,
Ahol szalonnát, túrót eszik a Székely,
ott nyugszik meg a lelkem.
Messze megyek, talán sokat maradok,
Erőt meríteni, Hegyek, hozzátok fordulok,
Ott hol édes szüleim háza áll,
ott, szívem mindig otthonra talál

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Madarasi Hargita

A 2014-es kívánság listán szerepel a Madarasi Hargita csúcsának a megmászása, ami 1801 méter magas. Természetesen ez nem olyan nehéz, mint amilyen első hallásra tűnhet, mert a  Menedékházig, vagyis 1650 méter magasságig fel lehet jutni autóval, ahol több kilométeres sípálya rendszer található.

Mi minden évben felmegyünk pár napra sízni a Hargitára, és akkor már csúcsra is felsétálunk, ami másfél órát jelenet oda-vissza.

Az idén sajnos nem volt nagy tél, így a táj  nem volt csupa fehér, viszont így is nagyon szép, és a sípályákon nagyon jó volt a hó minősége, így tudtunk jó sokat sízni… :)

Jöjjenek, hát  a képek, egy kis kedvcsinálónak, ahogy felmentünk a Madarasi Hargita csúcsára:

Elindult a csúcsra a csipet – csapat

Elágazáshoz érkezve..

Csoda szép naplemente…

Állítólag ez jelöli a legmagasabb pontot…

Egyszerű szépség

A bizonyíték, hogy tényleg ott jártunk ;)

Apróság a nagy hegyek között…

Csúcsra érkezve kopjafák fogadtak

Vissza fele, már nem sütött a napocska

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


 

Március idusára

Már nagyon rég nem voltam március 15.-i megemlékezésen, pedig már olyan nagyon rég készülök rá. Természetesen magamban megemlékezem, és végig gondolkodom az eseményeket, csak épp a lehetőségek nem engedik, hogy egy szépen megrendezett megemlékezésen részt vegyek, ahol több százan ugyan azért gyűltünk össze.

 

 

 

 

 

Viszont megünnepelhetem munkával, mert az idén most van az első csoportom, aminek nagyon örvendek, így ha több száz emberrel nem is, de több tíz emberrel együtt ünnepelhetünk, sőt erről szólhat a közösen eltöltött három nap. Nézhetjük a jó oldalát: nem pár órás megemlékezésen veszek részt, hanem három naposon, amin biztos, hogy elhangzik, majd Juhász Gyula verse is:

Március idusára

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Március 8

Nőnap alkalmából én, mint nő, nem köszönthetem a nőket.

(Kell ebbe a mondatba, még egy nő szó? ;) )

Viszont kérhetek segítséget, például Zorántól:

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Mindennapi hitvallás # 3

Folytatom a Mindennapi hitvallás sorozatomat (Az előzök: itt, és itt találhatóak) amiben Böjte atya egy- egy gondolatát osztom meg:

“Ha születésünkkor egy listán felsorolva megkapnánk azokat a nehézségeket,amelyek érni fognak minket, biztosan összeomolnánk, és neki sem indulnánk az életnek. Egyre erősebbek lehetünk, ha elfogadjuk a kihívásokat. Amit ma még nem bírok felemelni, lehet, hogy egy év múlva már könnyen felkapom. Nem egy embert ismerek, akik évekig nem tudták elfogadni, hogy egy baleset miatt tolókocsiba kényszerültek, meg akartak halni, és mikor mégis belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, nem kapálóztak sorsuk ellen, keresték a kibontakozási lehetőséget az adott kereteik között, olyan emberekké váltak, akik erőt adtak sokaknak, civilszervezeteket, közösségeket hoztak létre, hogy társaiknak segítséget nyújtsanak, néhányan még paraolimpián is elindultak. Azt látom, hogy halálos ágyukon a betegek sokszor még jobban csimpaszkodnak az életbe, mint egészségesen tették, érzik, még van dolguk, elrendeznivalójuk.”

Igyekszem mindig olyat kiválasztani, ami nekem is sokat mond, és én is egy kis energiát tudok meríteni belőle. A mai napra szóló írása azért fogott meg engem, mert a mi életünkben is vannak nehézségek (persze, mint mindenkiében), most épp gondolok, hogy az idegenvezetés nagyon sok utazással, ezáltal fáradtsággal jár. Hál` Istennek már januárban láttam, hogy milyen zsúfolt egy-egy időszakom, és ilyen esetekben mérlegelnem kell, mi az amit még bevállalhatok, van amikor megijeszt a sok feladat, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mindegy milyen időszak van előttünk: könnyű, fárasztó, vagy épp nagyon fárasztó, akkor, abban a pillanatban csak azt tehetjük, hogy szembe nézünk vele és azt csináljuk. Utólag vissza tekintve mindig sokkal könnyebbnek tűnik, mint ahogy előre elképzeltem.

Nekem ezt jelentette a fenti gondolat… Ha neked is mond valamit Böjte Atya gondolata, kérlek írd meg!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Március

Egy halott királylány dícsérete

Ereszszélen már jégcsapok csepegnek,
a hólé zöngve, csobbanón csurog,
A föld hátárol pattan a burok,
sok odon ablak tárul a szeleknek.

A nap egy rozzant ablakon benéz.
Sugarat önt be, langyosan zuhogva,
dohos, homályos és hideg zugokba.
Meleg nyalábja sárga, mint a méz.

Bent holt királylány fekszik. Arca: bájos,
halk emlék, régi, sápadt, méla vád…
Bomló szívének illata halálos.

Míg ajkaszélén fénysáv surran át,
a friss tavaszi szél körötte szálldos
s lengeti hosszú, szőke, dús haját.

Dsida Jenő

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...