Mindennapi hitvallás # 2

A 2013-as év végi összefoglaló során kiderült, hogy egyik legolvasottabb cikkem a Böjte Atya által írt Mindennapi hitvallás. Nagyon örvendek, hogy az olvasóimnak tetszik, mert én is szívesen olvasom az írásait, és ha igény van rá nagyon szívesen meg is osztom.

Tetszik nekem az egyszerűsége, hogy a a valós életből merít mindennapi példákat, és az által segít megértetni olyan témákat, amit hajlamosak vagyunk elbonyolítani. A mai napra vonatkozó írása a tiszta szeretetről szól:

“Ha beszélek hozzád, de közben máson jár az eszem, akkor az azt jelenti, hogy nem te vagy a legfontosabb számomra. Ha egy férfi gondolatai másfelé járnak, amikor a családjára kellene figyelnie, vagy más nőknek is csapja a szelet, akkor a szeretete nem teljes. A szeretet egyik fontos vonása, hogy tudjam magam kiüresítení a másik ember számára. Ő legyen nekem a fontos.
Amikor villanyszerelőként cineztünk, elengedhetetlen volt, hogy a rézdrótot savval lemarassuk, hogy teljesen tiszta legyen, mert csak akkor lehetett rendesen összeforrasztani. Ha bármi nem odavaló volt rajta, az lehetetlenné tette a tökéletes eggyé válást. Ha bennem nincs meg a kiüresedés szándéka, ha saját érdekeimhez, álláspontjaimhoz, elképzeléseimhez feltétlenül ragaszkodom, akkor a szeretetem „sántít“.”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

 

Elszólások

Szeretem a kalendáriumokat, mert nagyon sok érdekes dolgot foglalnak össze, és egész évben különböző témákban segít, még a blog írásban is. Néha csak ötletet ad, néha pedig teljesen elém tárja az anyagot. Most épp a  Gyergyó Kisújság 2014-es évkönyvét vettem a kezemben,  amiben összeírtak néhány elszólólást az előző évről, amin jókat lehet mosolyogni:

Nekem tavalyról ez maradt meg a legjobban:

Ha van ilyen elszólása a kedves Olvasónak is, szívesen elolvasnám.

Kérem írja meg a hozzászólásban!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Szülőföld a távolból

A Gyergyói Kisújság évkönyvében található egy interjú Baricz Gergővel, aki 2011-es X faktor tehetség kutatóban tűnt fel, és  harmadik helyezést ért el.

Az interjúban arról kérdezik, hogy mit jelent neki a szülőföldje, milyen haza látogatni, de nézzük a konkrét kérdéseket és válaszokat:

- Az, hogy Budapesten élsz, híres lettél, mennyire változtatott az értékrendszereden?
- Amióta elköltöztem, sokat változtam, de ezt nem a helynezetnek, inkább a koromnak tulajdonítom. Az értékrendszerem viszonylag a régi marad, mindig két kérdést feltéve magamnak értékelek egy helyzetet: vajon mit mondanának erre a szüleim, illetve jó-e ez nekem.

- Szerinted, mi az érték itthon, és mi Budapesten?
Minden helynek megvan a maga sajátossága, értéke. Otthon a budapestinek, és Budapesten az otthoninak.

- Miért fontos számodra Gyergyó vidéke?
Mert ott harapni lehet a levegőt, és az egyetlen hely a világon a fenyves erdő alja, ahol békésen ki tudom pihenni magam. Ott valóban fel tudok töltődni.

- Szerinted mi az, amit az emberek mindig szem előtt kellene tartsanak, vigyázzanak rá a mai világban?
Látva azt, ahogy innen is kívándorolnak az emberek, eszembe jutott, ha a tisztességes őseink azért fáradoztak, hogy ott, ahol élnek, minél szebb és virágzóbb közösségi élet legyen, hogy azt a darab földet otthonnak lehessen nevezni, akkor legalább egy arcul köpést jelent számukra, ha nehézségekre hivatkozva, csak úgy, könnyedén odébbállunk. Ha valaki úgy látja, nem ilyen ősei voltak, az könnyű szívvel mehetne, amerre akar, de még Ő se menjen sehova, mert az addigi helyébe csak még rosszabbak jönnek!

- Mit jelent számodra a szülőföld?
Mindig, amikor hazautazom, van egy kis rituálém: a Bucsinról lefelé  megállok a kővályúnál, lemosom az arcom, iszok egy kis forrásvizet, és amikor beérek a Baricz-kanyarba olyan, mintha egy óriási katedrális küszöbén lépnek át. Angyali kis kegyhely nekem Gyergyó, és remélem, minél hamarabb sikerül elérni kitűzött céljaimat, hogy nyugodt szívvel hazatérhessek. Egyelőre Budapesten alakítom az életemet. Nekifogtam egy Zeneiskola elvégzésének, próbálom fejleszteni magam, miközben önmagam is keresem. Kegyes hozzám a sors, de úgy érzem, még rengeteg feladat áll előttem.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

2014 – Kívánság lista

A tavalyi évhez hasonlóan, az idén is készítek egy kívánság listát, ami Erdélyre vonatkozik, és amit mindenkinek ajánlok,  hogy az életében legalább egyszer keresse fel, nézze meg, vegyen részt benne. Sőt az lenne a legjobb ha a 2014-ben nézné meg, és megírná a véleményét, hogy milyen volt.

Nézzük, mit érdemes az idén mindenképp felkeresni:

1. Megmászni a Madarasi Hargita csúcsát

2. Felkeresni Vajdahunyad várát

3. Meglátogatni Parajdon a Sószoróst

4. Túrázni Tordai hasadék környékén

5. Részt venni a Pünkösdi búcsún Csíksomlyón

6. Segédkezni a házi kenyér sütésben, és a végén megkóstolni

7. Felkeresni Máréfalvát és sétálni a székelykapuk között

8. Körbe sétálni Szovátán a Medve tavat

9. Borvíz kóstolás

Az indére  a fentieket mindenképp ajánlom meglátogatni, de a tavalyi listából is lehet teljesíteni nyugodtan.

Melyikkel kezdene, ha most azonnal indulhatna?

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Hamu és Gyémánt – Erdély Cool – még mindig

Már volt szó a Hamu és Gyémánt magazinról, ami 70 oldalon mutatja be Erdélyt, és kicsit szemezgetek én is belőle. Most folytatnám a magazin bemutatását, a „Büszkeség és balítélet” cikkel, amiben három érdekes erdélyi embert szóltat meg és a következő kérdésre keresik a választ: „Milyen szerepet játszik a kortárs fiatal művészek életében a kisebbségi lét?”

Márkus András (kolozsvári költő, 26 éves):

„Nem úgy kell az erdélyi művészt elképzelni, hogy napi 16 órát arra gondol, hogy ő erdélyi. Négy nyelvet beszélek anyanyelvi szinten. Nem érzem magam kisebbséginek semmilyen szempontból.”

Kónya Ütő Bence (a sepsiszentgyörgyi színház 26 éves színésze): .

”.. a globalizáció óta senkit sem érdekel, hogy az a meló hol született. Én nagyon örülök, hogy itt élek, Erdélyt szép és jó emberek lakják – de éppen annyira jó emberek, mint máshol. Persze számít ez az „erdélyiség”, mert kétszer annyi impulzus ér a többnyelvűség, a multikulti matt”

Kovács Mária Franciska (vizuális művész, aki több kiállításon mutatta be műveit, 18 éves):

Nem gondolom, hogy tetten érhető lenne bármelyikünk alkotásában a szó hagyományos értelmében meghonosodott, megporosodott erdélyiség. Tisztelem a hagyományokat, azokat is, akik őrzik, de ne tegyék kötelező ideológiává, ne legyen nemzetietlen, aki nem követi a csodaszarvast.”

A következő cikkben Kurkó János Györgyöt kérdezik a sikereiről. Innen egy pár idézetet írok le, amik szerintem felérnek egy – egy jó baráti tanáccsal is:

„Aki nem bújik el a bankjegy mögé – mondván, ha lenne pénzem, én is megtudnám csinálni -  abból lesz sikeres ember”

„A fejlődés, azzal a hozzá állással kezdődik, amit elődeink tanítottak nekünk: hogy az erdélyi ember a kapuja elejét megsöpri, a sáncát megkaszálja, a kerítésére a leszakadt deszkát visszaszögeli – ezzel kezdődik minden!”

„Nem tudok a külvilágnak mást mutatni, mint ami belül vagyok. Márpedig belül utálom a luxust, és mindent, ami hozzá kötődik. A luxus, a kényelem – ezek a szavak, ezek a vágyak rontották el az embereket.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Január

A tél dícsérete

Havasi ember – kis mokány lován -
A hófuvástól húnyorog vakon.
Kocog az éjbenhajló útakon
s pipára gyújt vén taplón és kován.

Sötét erdő borzong hallgatagon,
fehér mező s holdas ingovány:
Távol hegyekből néha egy sovány
ordas cselleng a friss csapásokon.

A szalmás viskok görbe ablakából
kis mécsek fénye hull az útra körben,
a kastély-ablak köztük szinte lángol…

A vén pap ácsolt asztalára törten
olvas és fölrezzen a Bibliából,
ha orvvadászok puskahangja dörren.

Dsida Jenő

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kalendárium szonettekben

Békés Boldog Új Évet kívánok, minden kedves látogatómnak!

Tavalyi szokást megtartva, vagyis minden hónapot egy verssel kezdtünk ( Radnóti Miklós Naptár), az idén is szeretném, így kezdeni a januárt.

A választásom Dsida Jenő, Kalendárium szonettekben című versére esett.

Elővers
Tizenkét könyvek másolója

Barát vagyok, fiatal, vézna, ványadt:
Halk kondításként rozsdás, ócska gongon,
ez előversben mondom el a gondom
és segítségűl hívom Szűzanyámat…

Tizenkét könyvet másolok. Zsibongon
állnak elém a képek és ahányat
pillantok, annyi égi, szép leányhad
forog elém egy nagy, piros korongon.

Aztán halálfő villan ecsetemre
s november színe, mely a bús halálé,
aztán a hó hull, szűz pehely pehelyre…

Mutasd meg, Uram: szárnyam messze száll-é?
Ó, tizenkét könyv s lágyan rálehelve
tizenkét arany, kék iniciálé!

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...