A székely beszéd különlegessége

Havonta megjelenik a Székelyföld kulturális folyóirat. Már többször gondolkodtam, hogy előfizetek rá, de végül mindig valahol szembe jön velem, és akkor megszerezhetem. Van egy sajátos hangulata ennek, kicsit olyan kincsvadászat, örvendek, amikor a polcon meglátom, és megvehetem, és neki állhatok az olvasásnak.

Kortárs szerzők műveit lehet olvasni a majdnem 200 oldalas folyóiratban. Van ami nem annyira fog meg, viszont van olyan írás, amiért azt mondtam, kár lett volna kihagyni.

A szeptemberi számban van egy beszélgetés Miske László színművésszel, aki az életéről, színházhoz való viszonyáról mesél, és nagyon szépen megfogalmazza a székely ember sajátságos gondolkodás módját, és beszéd stílusát, ami itt olvasható:

„A székely nyelvnek van egy olyan zenéje, amit le lehet nézni, de bele is lehet szeretni. Annyira tájhoz kötött a világ, hogy például az alföldi, a marosvásárhelyi és a székelységen belül a szeredai, az udvarhelyi és a háromszéki – egészen másképpen szól. Minimálisak az eltérések, de lényegesek. Hogyan rakja össze? Hogyan fogalmaz? (Tamási például teljességgel betartja a magyar fogalmazás, stílus, helyesírás, a helyes beszéd szabályait, ám mégis jellemzően székelyek a mondatai.) Az erdélyi beszédnek van valami olyan íze, amilyen a magyarországinak nincs: abban ízesebb, hogy életszerűbb: nem csak úgy általában érdeklődik, nem úgy kérdez, nem úgy beszél sem önmagáról, sem a világáról, sem másról, hanem – és  ez a fantasztikus a székely gondolkodásmódban – erős, konkrét képszerűséggel. Ami megtörténik vele, azt csak képekben tudja elmondani, elejétől végéig sorakoztatva azokat, de a képekben való fogalmazása szédületes. … A nyelvjáráson túl tehát az észjárás is különleges. Azáltal, hogy amikor megfogalmaz egy gondolatot, közben látja maga előtt, amit mond; mindig ég és föld között lebeg. Soha nincs teljes mértékig a földön, és soha nincs egészen a mennyben. Nem tudom azt mondani, hogy irreális, mert reális, ugyanakkor azonban megfoghatatlanul, tünékenyen reális: a földi igazságok maximálisan benne vannak, ám egy kicsit elvonatkoztatva, kicsit elszálltan. Nem véletlen az sem, hogy a humor annyira eredeti és bájos, és hihetetlenül izgalmas – legalábbis számomra az. Egy egyszerű viccet ha a székely székelyül ad elő, annak teljesen más a zamata, az ereje, a kicsengése, mint ha ugyanazt egy budapesti mondana el. Nem véletlen, hogy a rádióban is külön műsort kapott a székely humor (Szomszédni címen, két Erdélyből átjött fiatalember). Tartalmilag, szellemileg, eszmeileg, és főleg szóalkotásban, mondatszerkesztésben oriási a különbség, még az igen színvonalas pesti humorhoz viszonyítva is. Nem csak azért mert a paraszti világból jön elő a székely, hanem ezért is, mert valami teljesen más közelítés. Nem tudom szakszerűen az okát adni, csak a tényét érzem. „

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments