Év végi összefoglaló

2011 őszén indítottam el a blogot, így tavaly ilyenkor még nem volt amiről összefoglalót írnom. Most szeretném egy kicsit áttekinteni az elmúlt egy évet, ami nagyon gyorsan eltelt.

Statisztikai adatok szerint egyre többen látogatják az oldalt, amiért nagyon hálás vagyok, és talán ami a legjobban tetszik a mutatókban, hogy a látogatók 13%-a visszatérő.  Azért örvendek különösen ennek, mert tavaly is volt már 12% visszatérőm, vagyis, ahogy nőtt a látogatottsága az oldalnak, úgy arányosan nőttek a hűséges olvasók is. Köszönöm mindenkinek, aki rendszeresen követi a bejegyzéseimet. 

Ez a 125. bejegyzésem, ezek közül a  legolvasottabb a Szaploncai vidám temető, amit követnek a kategóriák: legenda, híres emberek és a kézművesség.

Az oldalra a legtöbben a google segítségével jönnek, majd azok következnek, akik ügyesen  begépelik: www.erdelyben.info, és ezt követi a facebookról érkező látogatók.

Kulcsszavas keresések között első helyen áll a mindennap hitvallás, ezek szerint érdekli az embereket, így ilyen lesz jövőre is. Még egy pár érdekes kulcsszó, amikről el sem tudom képzelni, hogy juthattak el ezekkel az oldalamig: „májusfa erdélyben”, „mesebeli rajzok”, „mit érdemes korondon venni” „sofört allas sepsiszentgyörgy 2013”.

 

Tavaly október elején indítottam el a facebook oldalt, és egy év alatt sikerült több, mint 300 liket össze szerezni (a nagy oldalakhoz képest ez nagyon apró szám, de én minden egyes likenak nagyon tudtam/tudok örvendeni). Igyekeztem minden nap feltölteni egy fotót az oldalra. A fényképeket megyék szerint csoportosítottam, hogy ha valakit jobban érdekel valamelyik régió/megye, akkor könnyebben eltudjon igazodni rajta.

Aminek a legjobban örvendtem az idén, hogy tavasszal felkeresett Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, hogy készítsem velem egy interjút. Nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz még ilyen lehetőségekben részem.

Amire pedig a legbüszkébb vagyok, és amiért ez az oldal is létrejött, az az idegenvezetés.

Hál` Istennek az idén több csoportom volt, mint az előző évben, de nem a számokon van a lényeg, hanem azon, hogy sok kedves gyerekkel, és felnőttel, ismerkedhettem meg, akik szép dolgot adtak nekem: kis apró mosolyok, a gyerekek őszinte megnyilvánulásai, baráti beszélgetések, kacagás, kedves visszajelzések, új helyek megismerése, sofőrökkel való jó együttműködések, apró, de felbecsülhetetlen értékű ajándékok, sőt még verseket is írtak nekem, illetve versbe foglaltak :)

Nagyon röviden össze foglaltam, hogy az elmúlt egy évben honnan – hova jutottam az oldallal. Most a Kedves Olvasót kérném meg, hogy pár gondolatba írja le, hogy mit is jelentett neki, ennek az oldalnak a követése, olvasása? Esetleg hogyan bukkant rá?

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Könyvajánló

A Hamu és a Gyémánt magazinban 10 könyvet ajánlanak elolvasásra, ami véleményük szerint a megszokottól kicsit eltérően mutatja be Erdélyt és lakóit. Ezek közül én öt könyvet emelnék ki, amit még én sem olvastam és szívesen elfogadnám. Illetve arra gondoltam, hogy ha valaki nagyon megkésett a karácsonyi ajándék vásárlással, akkor ezeket még beszerezheti a bookline-ról.
Nézzük a listát:

1. Muszka Sándor - Sanyi bá – Székely egypercesek

A Hargitán akkora hó vót, hogy a varjak es csak guggolásba repültek, hogy a fejüket az égbe bele ne verjék, de ez nem vót elég, mert júniusban az idő egy cseppet megengedett s olyan árvíz lett, hogy a Csíkszépvíz-Csíkszereda járaton a sofer a buszt állva vezette, hogy meg nem fulladjon, s az emberek mind a kalaptartón ültek.

2. Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt - Isten segedelmével udvaromat megépítettem

Az Isten segedelmével udvaromat megépítettem című kiadványunk az erdélyi kastélyokat veszi számba. Szerzői Orbán Zsolt tanár és Bicsok Zoltán levéltáros, fiatal csíkszeredai kutatók. A több mint hatszáz oldalas, monumentális kötet újszerűen és olvasmányosan, több mint ezer színes fotó segítségével mutatja be a legfontosabb erdélyi nemesi családokat és kastélyaikat.

 3. Székely Csaba - Bányavidék

Székely Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.

4. Balázs D. Attila - Erdély Anno 1895-1944

Rendhagyó szemszögből, régi képeslapokra felfűzve mutatja be Erdély történetét ez a nem mindennapi album. A ritka képek mellett számos olyan érdekes, ám elhallgatott, s alábecsült történelmi epizód is felvillan a kötetben, amely a térséget jól ismerőknek is újdonságot jelenthet. Az igényesen válogatott képanyag a Romániához került magyarországi területek egészét, az összes megyét, illetve vármegyét lefedi. Az időutazás során megelevenednek a kincses erdélyi városok, a pazar fürdőhelyek, az ódon várkastélyok, az egykori határállomások, de bepillantást nyerhetünk a gazdag bányavidékek életébe is.

5. Gróf Bánffy Miklós - Egy erdélyi gróf emlékiratai 

Az Egy erdélyi gróf emlékirataiban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az Emlékeimből és a Huszonöt év kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett…
Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte – ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

 

A szíve szerint melyiket rendelné meg, most azonnal?

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A székely beszéd különlegessége

Havonta megjelenik a Székelyföld kulturális folyóirat. Már többször gondolkodtam, hogy előfizetek rá, de végül mindig valahol szembe jön velem, és akkor megszerezhetem. Van egy sajátos hangulata ennek, kicsit olyan kincsvadászat, örvendek, amikor a polcon meglátom, és megvehetem, és neki állhatok az olvasásnak.

Kortárs szerzők műveit lehet olvasni a majdnem 200 oldalas folyóiratban. Van ami nem annyira fog meg, viszont van olyan írás, amiért azt mondtam, kár lett volna kihagyni.

A szeptemberi számban van egy beszélgetés Miske László színművésszel, aki az életéről, színházhoz való viszonyáról mesél, és nagyon szépen megfogalmazza a székely ember sajátságos gondolkodás módját, és beszéd stílusát, ami itt olvasható:

„A székely nyelvnek van egy olyan zenéje, amit le lehet nézni, de bele is lehet szeretni. Annyira tájhoz kötött a világ, hogy például az alföldi, a marosvásárhelyi és a székelységen belül a szeredai, az udvarhelyi és a háromszéki – egészen másképpen szól. Minimálisak az eltérések, de lényegesek. Hogyan rakja össze? Hogyan fogalmaz? (Tamási például teljességgel betartja a magyar fogalmazás, stílus, helyesírás, a helyes beszéd szabályait, ám mégis jellemzően székelyek a mondatai.) Az erdélyi beszédnek van valami olyan íze, amilyen a magyarországinak nincs: abban ízesebb, hogy életszerűbb: nem csak úgy általában érdeklődik, nem úgy kérdez, nem úgy beszél sem önmagáról, sem a világáról, sem másról, hanem – és  ez a fantasztikus a székely gondolkodásmódban – erős, konkrét képszerűséggel. Ami megtörténik vele, azt csak képekben tudja elmondani, elejétől végéig sorakoztatva azokat, de a képekben való fogalmazása szédületes. … A nyelvjáráson túl tehát az észjárás is különleges. Azáltal, hogy amikor megfogalmaz egy gondolatot, közben látja maga előtt, amit mond; mindig ég és föld között lebeg. Soha nincs teljes mértékig a földön, és soha nincs egészen a mennyben. Nem tudom azt mondani, hogy irreális, mert reális, ugyanakkor azonban megfoghatatlanul, tünékenyen reális: a földi igazságok maximálisan benne vannak, ám egy kicsit elvonatkoztatva, kicsit elszálltan. Nem véletlen az sem, hogy a humor annyira eredeti és bájos, és hihetetlenül izgalmas – legalábbis számomra az. Egy egyszerű viccet ha a székely székelyül ad elő, annak teljesen más a zamata, az ereje, a kicsengése, mint ha ugyanazt egy budapesti mondana el. Nem véletlen, hogy a rádióban is külön műsort kapott a székely humor (Szomszédni címen, két Erdélyből átjött fiatalember). Tartalmilag, szellemileg, eszmeileg, és főleg szóalkotásban, mondatszerkesztésben oriási a különbség, még az igen színvonalas pesti humorhoz viszonyítva is. Nem csak azért mert a paraszti világból jön elő a székely, hanem ezért is, mert valami teljesen más közelítés. Nem tudom szakszerűen az okát adni, csak a tényét érzem. „

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Hamu és Gyémánt – Erdély Cool!

„A Hamu és Gyémánt magazin egyedülálló a magyar magazin piacon. Egyetlen olyan lap, mely egyszerre éri el a vezető döntéshozókat, üzletembereket, művészeket és gondolkodókat. Tavasszal, nyáron, ősszel és télen jelenik meg, lapszámonként 160 – 170 oldalon. „ olvasható a magazin a honlapján. Bár jó mélyre kellett keresni, hogy megtaláljam.

Ennél nehezebb volt a tényleges lapszám megszerzése, mert szeptemberben tudtam meg, hogy ez a magazin 70 oldalt szánt arra, hogy bemutassa „Erdély cool”. Novemberben sikerült a lapszámhoz jutni, úgy hogy a „sokadig” magazin árusnál kerestük, természetesen Magyarországon, mert sajnos nálunk nem kaphatóan a magyarországi magazinok szabad eladásban.

Nagyon kíváncsian vettem a kezembe, hogy lám, mit is írnak rólunk, azok, akik nem is itt élnek? Pozitívan csalódtam, mert nem magyarországi szerzők írásait olvashattam, hanem erdélyi embereket kértek fel arra, hogy a megadott témát dolgozzák fel. Ennek köszönhetően tényleg egy olyan Erdélyt mutattak be, ami teljes mértékben megfelel a realitásnak, annak, hogy mi van itt Erdélyben most a napjainkban. Nem csak a nyelvezete és a tartalma nagyon jó, hanem kreatív ábrákkal, rajzokkal, és nagyon szép fotókkal illusztrálják, az adott témákat.

A magazin első oldalain pontosan meghatározzák, hogy mit is jelent Erdély, legalábbis területileg (Belső Erdély, Partium, Máramaros), majd kitérnek a lakosság összetételére (magyarok aránya Romániában 6,5%), majd Erdély gazdaságára (Erdélyben különösen fejlett az IT szektor, és évről – évre több külfödli befektető keresi fel. Akik jelenleg a piacon vannak: E.ON, Continental Automotive, Products, MBI, MOL, Siemens). Gazdaságon belül: külön alfejezetet szentel Székelyföldnek, mert magyar – román határtól távol esik, így nehezebben megközelíthető, ezért a nagy befektetőt kihagyják. Viszont több magyarországi kis- és középvállalkozó található itt, akiknek nem okoz nehézséget a nyelvi problémák, hiszen itt a lakosság 90%-a magyar, sőt a helyi üzletekben megtalálható szinte minden magyar termék. Gazdaság után röviden megemlíti a művészetet (színház, képzőművészet, film), mellyel nemzetközi figyelmet értek el az erdélyiek.

Ez a tanulságok téma után egy kicsit lazább hangvételű cikk következik, amiben pontosan leírja Márkus András, hogy: „Hogyan ne legyünk táposok?”

Nekem ez a cikk tetszik a legjobban, mert őszintén és lényegre törően mutatja be, hogyan gondolkodnak rólunk az Anyaországiak, és hogyan gondolkodunk mi magunkról, mint Erdélyiekről.

Természetesen meghatározza a „tápos” fogalmát (lásd a fényképen). Majd leírja, hogy pozitívnak nem pozitív, de nem is annyira ellenséges. „Erdélyről sok magyarországi fejében elég zavaros kép él. Amikor ide érkeznek, sokuknak fura a hozzáállása az erdélyiekhez. Kalácsot sütő nénikéket és pálinkát főző bácsikat keresnek. Ennek a tévhitnek a kialakulásában pedig nagy szerepe van az Erdéllyel foglalkozó médiának, amely úgy állítja be az itt elő embereket, mintha Tamási Áron valamelyik regényéből sétált volna ki. A valóság azonban teljesen eltér ettől. A régió fejlődik, halad a korral, merít a román kultúrából, amely lassacskán fütyörészve elhalad a magyar mellett. … Tehát tisztázzuk: amikor felébredünk, nem az az első gondolatunk, hogy erdélyiek vagyunk. Nem kívánkozunk Budapestre, és nem érezzük magunkat kisebbséginek. Van televízió, mobiltelefon és internet.  Mindhárom olcsóbb és jobb, mint Magyarországon. …. Ami még megmaradt a Tamási Áron-féle erdélyi image-ből, az a vendégszeretet. Ugyanúgy enni és inni kap a tápos, még akkor is ha közben kiröhögjük, mert tápos. Az a tápos pedig, aki nem sértődik meg és visszajön, az nem is igazi tápos. Az már egy kicsit a „miénk”. Tiszteletbeli román. És ugyanúgy röhög azon, ha mi letáposozzuk, mint mi amikor azt mondja, hogy háztáji román. (Mondjuk, ez itt jól hangzik, de inkább nem érdemes kipróbálni.)

A 70 oldalas „Erdély Cool”-ból, itt csak egy kis ízelítőt kaptak. Hamarosan jön a folytatás.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Karácsonyi fények Kolozsváron

Már nagyon – nagyon vártam, hogy Kolozsváron megjelenjenek a karácsonyi fények. Nagyon szép hangulata van, és jó úgy sétálni a városban, hogy bárhova nézünk a karácsony kacsint vissza ránk. A későn érkező hó miatt a fényekre is tovább kellett várni a szokásosnál.

Már rosszul kezdődött, amikor december 1. előtt több mint egy héttel megjelentek mindenhol (a szó szórós értelemben mindenhol) a román zászlók. Gondoltam, hogy csak a “nagy ünnepre készülnek” (1918. december 1-én van Románia nagy nemzeti ünnepe: Gyulafehérváron akkor jelentették be Románia Királyság és Erdély egyesülését) nagyon reménykedtem, hogy utána gyorsan le is szedik a zászlókat (én kis naiv).

Elsején a “nagy ünnep” alkalmával megrendezett tűzijáték után a karácsonyi fényeket is felkapcsolták. Gondoltam minden rosszban van valami jó, “nagy ünnep” ide vagy oda, legalább megjött a karácsony az utcákra, így nekünk is van amiért ünnepeljünk. Sajnos csak addig tartott az örömem, amíg el nem jutottam a központba, a Mátyás térre (szép magyarul, piata Unirii) és meg nem láttam az fényeket, és főleg köztük a temérdek román zászlót. Sajnos az utóbbi években ritkán lehetett rámondani a Mátyás tér karácsonyi díszítésére, hogy szép, de az idei meg sem közelíti a szép fogalmát. Addig amíg más nyugati városokban designerek, és kreatív csoportok foglalkoznak az egységes karácsonyi hangulat kialakításával, nálunk olyan mintha egy csak úgy, véletlenszerűen egymás mellé helyeznék a díszeket, egy – két helyen román zászlóval tűzdelve.

Nézzük hát a fényképeket:

Az Egyetem utcából közelítve már egy kék karácsonyfa látványa fogad:

A Karácsonyfához érve: jobbra a kék fasor fogad:

Balra pedig egy kis Betlehem, élő állatokkal:

Majd egy villany oszlop modern díszvilágítása:

És sajnos innen jön, számomra, az igazán sokkoló látvány, sok kis árus bódé tele román zászlóval:

Szegény Mátyás király, van amin szomorkodjon:

A főtér két bejáratán elhelyeztek modern kaput (?), alagutat (?). Talán ez is szép lenne, ha a körülötte lévő díszekkel egységet képezne, de csak ott állnak, mint akik eltévedtek:

Nagy bánatomban felkerestem a központban található kedvenc üzletem, és annak a kirakatát fényképeztem le, hogy valami szépet is tudjak mutatni:

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...