Mit fogunk bé?

A székely néphez hozzá tartozik a sajátságos humor, sokszor az élet nehézségiben is meglátják a jók, és ezen kacagva tudnak tovább lépni.

Nagyon sokszor, azt halljuk, hogy régebb a nők milyen nagy elnyomásban éltek, és nem volt joguk, lehetőségük beleszólni az élet dolgaiba. Székelyföldön valahogy ez is másként működött: persze megvolt az embernek is a helye (erdőn, mezőn, famegmunkálás), és az asszonynak is a helye (konyha, gyereke nevelés), de ettől függetlenül mégis voltak átjárások például a „mezőre járás”, „szénacsinálás” közös munkának számított.

Hiába volt ügyes talpra esett a székely ember, ha mellette nem egy ügyes, talpra esett asszony állt.Ezt mutatja a következő anekdota is:

Egy izgága székely, addig becsmérelte úton- útfélen az elöljáróságot, amíg valaki besúgta és perbe fogták érte. Következett a tárgyalás, végül a börtön.

Mikor bezárták, két szép fejőstehén maradt az istállóban. Felesége sokat szaladgált az ügyvédekhez, az elöljáróságokhoz, bírósághoz, hogy kiszabadítsa emberét, sokat költött, végül fájó szívvel meg kellett válni a két szép fejőstehéntől.

A sok költség nem esett hiába, mert kevés idő múlva kiszabadult az ember a börtönből Szeretettel ölelte meg hűséges asszonyát, akinek a kiszabadulását köszönhette, majd hátrament az istállóba, de szinte hanyatt esett meglepetésében, mikor az istállót üresen találta:

- Te asszony, hol van az én két szép fejőstehenem?
- Eladtam – felelte szomorúan az asszony
- Eladtad? Miért?
- Kellett a költségekre, hogy kendet kiszabadítsam a börtönből.
- Hát ezek után mit fogunk bé? –keseredett el a férfi
- Mit? – tette csípőre harciasan a kezeit az asszony? – Hát a pofánkat, azt fogjuk bé!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments