Borvíz

Egy anyag, amellyel naponta találkozunk, mégsem ismerjük, és nem tudunk róla semmit…. Az élet maga a víz, ha zavaros és mocskos, az élet maga is az. Ha tiszta és nyugodt, akkor az eget tükrözi”  Somlósi József

Székelyföldet a Borvízországnak, vagy a borvizek hazájának is szokták nevezni. Joggal, mivel több ezerre tehető az itt feltörő változatos vegyi összetételű szénsavas forrásainak, fürdőinek a száma. A borvíz a Székelyföld gerincét képező fiatal vulkáni vonulat, a Kelemen – Görgényi – Hargita lassan kihűlő magma kamrájából félszálló széndioxid gáznak köszönhető. A vízben oldódó széndioxid gáztól pezseg a borvíz. Ennek a gáznak hatására lobog, buffog, hortyog, süvölt a büdös gödör, a borvízforrás és a borvízfürdő vize.

Az, hogy miért épp Bor a Víz, azt egy legendával tudom a legjobban megmagyarázni:

A székelyek, mindig egyszerű és szegényes körülmények között éltek, de ennek ellenére mindig nagyon vendégszeretők voltak. Ezt megtudta a király is úgy gondolta, hogy meglátogatja azokat a csavaros észjárású székelyeket. Bejelentés nélkül meg is érkezett Székelyföldre, és mivel nem tudtak nagy lakomával készülni a fogadására nem igazán volt amivel megkínálni a királyt, csak azzal, amit őt is ittak: az egyszerű vízzel ami a földből jött.
A király készségesen el is vette és megkóstolta. Igen, ám, de nagyon meglepődött a savanykás ízére, és megkérdezte:
- Mit adtatok Ti nekem? Bort, vagy vizet?
A legenda szerint, pedig így ragadt rá a földből feltörő, szénsavas vízre, hogy borvíz.

Napjainkban nagyon sokan járnak ki a forrásokhoz, és palackokkal hordják haza a borvizet, vagy akinek nincs a közelében ilyen forrás, az a palackozott változatát vásárolhatja meg.

Későbbiekben írok majd a boríz szállítás, majd a palackozás kialakulásáról Székelyföldön.

Leány kérés

Kaptam egy nagyon jó könyvet, aminek a címe: Élet a régi Magyarországon. Érdekes, ahogy régi képekkel, szövegekkel mutatja be, milyen élet volt ezelőtt 100 évvel. Nem is volt az olyan rég, elég csak a nagyszüleinkre gondolnunk, és már az ők korukban ilyen volt az élt.

A könyv elején régi képeslapokat, családi fényképeket mutat, és fiatal párok levelezési által láthatunk még jobban bele az akkori világba.

Egy leánykérő levelet szeretnék itt megosztani, és annak a lehetséges válaszait.

 Leánykérőben, a hölgy szüleihez

Mélyen tisztelt asszonyom és nagyrebecsült Uram! Isten véghetetlen bölcsessége, ki az emberek sorsát intézi, sorsom utjait oly szerencsésen szabályozza, hogy ez a bájos lélekhez sodort, akit a gondviselés kegyelméből Önök neveltek szép, ifjú és mintanevelésü hajadonná. Sorsunk a családalapítás, az édes tüzhely megteremtése. Ezek a nemes érzelmek laktak bennem, mint ideálok, midőn annak megszemélyesítőjét fölleltem kedves Ilona leányukban. Megszeretni őt, olthatatlanul, örökre, egy pillanat müve volt s mert végre Isten megengedte érnem azt a boldog tudatot, hogy ő is szeret, most már Önökhöz fordulok, pecsételjék meg szerető  szülői áldásukkal a frigyet. Tisztességes állásom biztos jövőt nyujt mindkettőnknek és ha elnyerem negybecsü szülői beleegyezésüket, szentül fogadom, hogy engedelmes hü fiúk leszek. Negybecsü levelüket ezer reménnyel várja N. N.

Szülői igenlő válasz

Uram! Feleségemmel együtt elvem volt mindenkor leányunk házasságánál csupán a sziv érzelmeit venni figyelembe. Miután meggyőződtünk róla, hogy Ilona leányunk gyengéd vonzalmát bírja, készséggel adjuk beleegyezésünket és szivünkből kivánjuk, hogy e frigy boldogságára legyen. Készséggel öleljük Önt a keblünkre.

Egy tagadó felelet, mert ilyen is volt :

Tisztelt Uram! Nagyon sajnálom, hogy megtisztelő ajánlatát e kell utasitanom. Leányunk férjhezmenetelénél előttünk nem a sziv muló érzelmei, a felületes ifju gondolkozásnak való könnyelmü behódolás, hanem a komoly, érett szülői megfontolás az irányadó. Ez pedig inkább azt tanácsolja, hogy e frigybe ne egyezzünk bele. Mi ismerjük a bensőbb családi viszonyokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az Ön ajánlatát elfogadjuk, de sietek kijelenteni, hogy az Ön nagyrabecsült személye ellen kifogásunk nincs és nem az Ön egyénisége az akadály. Fogadja kiváló tiszteletemet. N. N. 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mit fogunk bé?

A székely néphez hozzá tartozik a sajátságos humor, sokszor az élet nehézségiben is meglátják a jók, és ezen kacagva tudnak tovább lépni.

Nagyon sokszor, azt halljuk, hogy régebb a nők milyen nagy elnyomásban éltek, és nem volt joguk, lehetőségük beleszólni az élet dolgaiba. Székelyföldön valahogy ez is másként működött: persze megvolt az embernek is a helye (erdőn, mezőn, famegmunkálás), és az asszonynak is a helye (konyha, gyereke nevelés), de ettől függetlenül mégis voltak átjárások például a „mezőre járás”, „szénacsinálás” közös munkának számított.

Hiába volt ügyes talpra esett a székely ember, ha mellette nem egy ügyes, talpra esett asszony állt.Ezt mutatja a következő anekdota is:

Egy izgága székely, addig becsmérelte úton- útfélen az elöljáróságot, amíg valaki besúgta és perbe fogták érte. Következett a tárgyalás, végül a börtön.

Mikor bezárták, két szép fejőstehén maradt az istállóban. Felesége sokat szaladgált az ügyvédekhez, az elöljáróságokhoz, bírósághoz, hogy kiszabadítsa emberét, sokat költött, végül fájó szívvel meg kellett válni a két szép fejőstehéntől.

A sok költség nem esett hiába, mert kevés idő múlva kiszabadult az ember a börtönből Szeretettel ölelte meg hűséges asszonyát, akinek a kiszabadulását köszönhette, majd hátrament az istállóba, de szinte hanyatt esett meglepetésében, mikor az istállót üresen találta:

- Te asszony, hol van az én két szép fejőstehenem?
- Eladtam – felelte szomorúan az asszony
- Eladtad? Miért?
- Kellett a költségekre, hogy kendet kiszabadítsam a börtönből.
- Hát ezek után mit fogunk bé? –keseredett el a férfi
- Mit? – tette csípőre harciasan a kezeit az asszony? – Hát a pofánkat, azt fogjuk bé!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Áprily Lajos

Áprily Lajos, családi nevén Jékely Lajos Brassóban született, 1887 november 14.-én, vagyis 126 éve. Gyerek korában Parajdra költöztek és elemei iskoláit itt végezte, majd a család Kolozsvárra költözött. Iskolai tanulmányai befejeztével Nagyenyeden a kollégiumban lesz tanár, élete utolsó időszakát Budapesten éli le, ahol a nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban (1967 augusztus 6.).

Az a kis idő amit Parajdon élt, nagy nyomot hagyott a költőben, a nosztalgia gyakran visszatért az életében, főleg a pesti években. Parajdra való visszatérésekor a boldog gyermekéveket, a természetben való elmerülést és a teljes szabadságot kereste.  Parajdról így emlékezik: „… Mitikus terület volt ez gyermeklábam számára, katlana zárt birodalom, ahol titoktermő a föld, s különös illatú a virág, s beszédesebb a patakok suttogása. Ma is tisztán érzem: képzeletem legelső sugallatait Rapsonné erdejének és várának köszönhetem…

Áprily Lajos születéséről emlékezzünk meg a Március című versének egy zenésített feldolgozásával, a Kicsi Hang együttes előadásában:

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Kalotaszeg

Kalotaszegről nehéz egy bejegyzésben beszélni, de megpróbálok egy kis ízelítőt összeállítani, így viszont nem tudok a jellemzőkről részletesen írni. Kezdésnek egy általános leírást készítek, és majd lassacskán a jellemzőkre is kitérek majd mert nagyon sok gyönyörűség található azon a területen.

Kalotaszeg, Erdély második legjelentősebb magyarlakta vidéke, Kolozsvár és Bánffyhunyad között, mintegy 50 km hosszúságban és körülbelül 40 falut foglal magába, két falu kivételével, református magyar lakossággal. Öt kisebb tájegységre osztható: Felszeg, Alszeg, Nádasmente vagy Cifra Kalotaszeg, Kapus vidéke, Átmeneti vagy peremvidék.

Olyan jellegzetes tájegység, ahol a népművészet sajátos hagyományokkal és stílusokkal bír. A kalotaszegi népviselet, a fazekasság és a népköltészet mellett az építészet az, amelyre határozottan rányomta a bélyegét a hely és az itt élő nép határozott szellemi értéke. Kós Károly nagy ismerője írta: „Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali kaszáló.”

A középkorban kialakult sajátos népies építészeti stílus főleg a templomokon látszik ma is. Kalotaszeg népe, a története során, sokat szenvedett a háboruktól. Az 1241-es tatárjárás, 1437-ben a Budai Nagy Antal vezette felkelés, ennek megtorlásai, a Rákoczi vezette szabadságharc háborúi tizedelték a lakosságát. Templmainak döntő többsége késő román kori stílusban épült, melyeket utóbb gótikus stílusban átépítettek vagy kiegészítettek. A XVII. században a falusi templomokat fallal kezdik körülkeríteni, és ez védelmi jellegű építkezés alakítja ki a templomvárakat. Ide menekül az Isten háza köré az ellenséges hordák elől. A körülkerített falon belül van a temető, ahová bástyával megerősített kapun lehet bejutni. A bástyákon és a tornyon tornác fut végig az őrség számára. A torony fából készült, karcsúra alakított tetőszerkezete általában zsidellyel fedett.

A templomokhoz jellemzően négy fiatornyos torony tartozik. A templomok belsejét igen gazdagon díszített. Jellemző a festett fakazettás mennyezet. A templombelsők népies festészete a 17-18. században virágzott, a kalotaszegi festőasztalosok munkásságának köszönhetően. A templomokban gyakran találunk díszesen faragott festett szószéket. A templommennyezet közepéről függő lámpát gallyakkal, virágfüzérekkel díszítik. A templomok kincsei közé tartoznak a régi kalotaszegi varrottasok.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Házsongárd szavai

Tavaly a hallottak napja alkalmából a kolozsvári Házsondárdi temető nevesebb sírjait kerestem fel.

Az idén is Házsongárdi temetőről szeretnék írni, de olyan sírok, illetve sírfeliratokról, amelyek nem annyira ismertek, de mégis Kolozsvár életében fontos szerepet töltöttek be.

„A Házsongárdi temető neve ma már fogalom nemcsak Kolozsvár, hanem mindenütt, ahol a magyarok élnek. Az erdélyi magyarság talán legrégebbi, hatalmas kiterjedésű, ma is működő sírkertje. Egy város, országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének a tükre.” – olvasható a Tört kövön és porladó kereszten című könyvben, amelyet Gaal György írt, és aminek a segítségével összeállítom e bejegyzést.

A város köztemetők félszázados késéssel tükrözik a város lakosságának összetételét, ízlését, anyagi helyzetét. Ezért tartom érdekesnek megnézni, hogy régebb, milyen sírfeliratot használtak, mit tartottak érdemesnek az útokorra hátrahagyni.

Jósika Miklós

Báró Jósika Miklós Abafi című regényével korszakot nyitott irodalmunkban. 48-as szabadságharcban való részvétele miatt menekülni kellett. Drezdában élt feleségével, aki csipkekészítéssel biztosította megélhetésüket. Mindketten Drezdában haltak meg, és az  író unokája hozatta haza a hamvait, 1894-ben, és a síremlékükön Gedüs István sírverse olvasható:

KÉT SZíVENEK PORLAD ITTEN DRÁGA HAMVA
KÉT SZÍVNEK ÁLMA ÍME TELYESÜL:
SZABAD HAZÁBAN BOLDOGAN NYUGHATVA
E DRÁGA FÖLDDEL PORUK ELVEGYÜL.
KÖLTŐ, ÖRÜLHET LELKED FEN AZ ÉGBEN,
NEM RAB HONOD, MI OTT IS FÁJNA MÉG,
MIT FESTÉL ANNYI TÜNDÉR BÁJOS KÉPBEN,
MEGADTA NEMZETEDNEK A NAGY ÉG.
S HŰ NŐ ITT IS EGYESÜL VELED,
MEGADTA NEKED A HŰ KEGYELET.

Pop Luissa, főúri családok nevelőnője lehetett, nagyon szép sírfelirata:

KI NYUGSZIK ITT SENKI
CSAK HAMVADD FÖLD RÉSZ,
MERT AMI ÉLTETTE,
A LÉLEK ÉS AZ ÉSZ
HATVAN KILÉNCZ ÉVET
E PORBAN ELTÖLTVÉN
ÉGBE VÁGYOTT VISSZA.
MINT NEM FÖLDI NÖVÉNY
FRANKHONBA TETSZETT FEL
ÉLETÉNEK HAJNALA,
KOLOZSVÁRT HANGZOTT EL
VÉGSŐ HATTYÚDALA,
ESZÉT, LELKÉT, SZÍVÉT,
CSAK AZON JÁRTATÁ,
HOGY A KISDEDEKNEK
VÁLNÉK ŐRANGYALLÁ,
KI VOLT HÁT KI EZEN
PORHÁZAT ÉLTETTE
POP LOUISA
BÉKE VIRRASSZON FELETTE
OCTOBER 6. 1867

Dr. Török Zoltán geológos professzor sírján ez áll:

TEHERRÉ VÁLT SZENVEDÉSED,
LEVETETTED,
ÉS MAGASABBRA VITT A LÉPTED,
CSAK MENTÉL HEGYRŐL HEGYRE.
CSÁKÁNYODDAL
UTAT TÖRVE A VÉGTELENBE.

Kéler Ilona (1860 – 1880), csupán húsz évet élt, viszont rövid pályája során nagy sikereket ért el mind drámai, mind népszínmű szerepekben. Síremlékét Pákey Lajos tervezte, aminek a hátoldalán E. Kovács Gyula sírverse olvasható:

Eszményi szép álom megcsillant szívében.
Tolmácsoló ajka megcsendüle szépen.
Dicső alakokról álom-mez lemállva,
Való testet öltve mindenik leszálla…
S jött a halál lopva, elnémula hangja,
Enyészet hatalma zengeni nem hagyta.
Dicsőség temploma föltárult előtte.
Pitvara a sír lett, éjjele befödte.

 

Jancsó Pál, kolozsvári színész, akit az első magyar komikusként tartanak számon. A sírján el olvasható:

JANCSÓ PÁL JELES SZÍNÉSZ NYUGSZIK ITT
ÚTTÖRŐ VOLT S ÉLTE TAPSOK KÖZT FOLYT,
S HABÁR KÜLÖNC, S KEDÉLYE MOGORVA VOLT,
A SZÍNPADON BOHÓZATOKAT VITT.
A BÚS MAGYART GYAKRAN FELDERÍTETTE
CSAK EGYSZER SZOMORÍTOTTA MEG HAZÁJÁT,
MIDŐN ELHAGYTA SZÍNPADI PÁLYÁJÁT,
S KÜZDELEMTELJES ÉLETÉT BEVÉGEZTE.
MOST E SZEGÉNY KŐ SÍRJÁT HADD JELÖLJE
EMELTE AZT EGY ÖREG TISZTELŐJE.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dr. Török Zoltán

Naptár

Ezelőtt egy évvel, 2012 november 1-én kezdtem el Radnóti Miklós Naptár versének a publikálását.
Minden hónap elsején, egy versszakot olvashattak, és találó képet is illesztettem melléje.

Lejárt a 12 hónap, és az utolsó versszakot is, közzétettem már.
Gondoltam jó lenne elolvasni a verset egyben is:

JANUÁR

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.

Január

 

 

 

 

 

 

 

 

FEBRUÁR

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
1941. február 21.

Február

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁRCIUS

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
1941. február 26.

Március

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁPRILIS

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
1939. március 12.

Április

 

 

 

 

 

 

 

 

MÁJUS

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
1941. február 25.

Május

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚNIUS

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
1941. február 28.

Június

 

 

 

 

 

 

 

 

JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
1940. június 12.

Július

 

 

 

 

 

 

 

 

 

AUGUSZTUS

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
1940. július 21.

Augusztus

 

 

 

 

 

 

 

 

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
1940. július 15.

Szeptember

 

 

 

 

 

 

 

 

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941. február 7.

Október

 

 

 

 

 

 

 

 

 

NOVEMBER

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
1939. január 14.

November

 

 

 

 

 

 

 

 

DECEMBER

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.

December

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...