Tamási Áron

Tamási Áron  1897. szeptember 20-án, vagyis ma 116 éve született Farkaslakán székely gazdálkodók gyermekeként.

Tamási Áron szülőháza

Áron volt a legnagyobbik fiú, az ősi törvény szerint neki kellett volna a föld mellett maradnia, gazdálkodnia, de egy baleset miatt megsérült a bal keze így, nem volt alkalmas a falusi munkára, a szülők úgy döntöttek, tovább taníttatják.
A székelyudvarhelyi gimnázium után Kolozsváron a kereskedelmi akadémián tanult.

Farkaslakán a “régi” iskola, ahol Tamási Áron is tanult

Első díjat nyert egy novellájával (Szász Tamás, a pogány) a Keleti Újság pályázatán, ez a siker végleg elkötelezte az irodalom mellett.
Rokoni meghívásra 1923-26 között az Amerikai Egyesült Államokban élt, főleg bankhivatalnokként dolgozott, de sok mindent kipróbált (akárcsak kedvenc hőse, Ábel). Hazája elhagyásakor ragaszkodása jeléül egy zacskó földet és egy tulipánt vitt magával. Nem egyszer küldött haza pénzt a szüleinek, testvéreinek.
Kötetnyi novellát küldött haza menyasszonyának, aki azt 1925-ben megjelentette Lélekindulás címen.

Tamási Áron

Sikeres íróként tért haza, és a továbbiakban sikert sikerre halmozott.
1929-ben, 30-ban, 31-ben a nem csak irodalmi szempontból, de pénzösszegben is jelentős Baumgarten-díjban részesült, 1942-ben megkapta a Baumgarten-alapítvány nagydíját is. Ezek segítették megőrizni írói függetlenségét, lehetővé tették, hogy arról írjon, ami hozza a legközelebb áll, szülőföldjéről, népe sorsáról.
Őt tartották a székelység legjelesebb író küldöttének.
1944-ig Kolozsváron élt, ekkor, a háború végén, jónak látta Magyarországra távozni. Megérezte, hogy olyan idők jönnek, amikor igazságtalan per áldozata lehetne.  Szülőföldjén politikai okokból nem kívánatos személy lett, Farkaslakára, szülőfalujába csak ritkán jöhetett haza. Így vált az otthonkeresés írójává.  Szinte minden írásának a cselekménye a vágyott szülőföldön, a székelyek közt játszódik.
Halálakor (1966. május 26.), utolsó kívánsága szerint, Farkaslakán helyezték örök nyugalomra, még nagyobb súlyt adva: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

Tamási Áron síremléke

Itt elolvashatják, hogyan is lett ő író. 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments