Élmények

Május hónapban, szerencsére bőven volt munkám/csoportom.

Amikor várom az autóbuszt, a megbeszélt találkozási helyen, sosem tudom, hogy milyen gyerekekkel, felnőttekkel találkozom, csak remélni tudom, hogy azt a pár napot, amit együtt eltöltünk, a lehetőségekhez mérten megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni, mindenből a legtöbbet, a legjobbat kihozni.

Talán, ami a legszebb ebben a szakmában (legalábbis számomra), hogy nem csak én adhatok valamit a csoportnak (tudást, információk, élményt, hely ismeretet), hanem ugyan úgy a csoport is nagyon sok mindent adhat nekem (szeretet, ragaszkodást, információt a saját hazájukról, vagy főleg a gyerekektől néha egy egy őszinte megnyilvánulást) ami nagyon sok erőt, energiát tud adni, a következő csoportokra.

Ebben a hónap megpróbálok olyan bejegyzéseket is írni, amit a csoportoktól kaptam, vagy a csoportokkal megélt közös élményeket írom le, mert jó ezeket megörökíteni, illetve közzé tenni.

Budapest, Kassa Utcai Általános Iskola “diák serege”

2013. május 9 -12 között a Budapest-i, Kassa Utcai Általános Iskola diákjainak mutathattam be Erdélyt. Ez a 4 nap nagyon tartalmasra sikeredett, volt benne jó is, és sajnos rossz is. De mi csak a jóra próbálunk meg emlékezni, például a Tordai hasadékban a jár utat a járatlanra cseréltük: a gyerekek kérésére lehetőséget biztosítottunk a patakban a kövek között mászkálásra:  így a gyerekeknek felejthetetlen élményt tudtunk biztosítani, annak ellenére, hogy nem mindenki úszta meg szárazon. Szerencsénkre amire az autóbuszhoz értünk mindenki megszáradt. És ez csak egy a sok élmény közül.

Utolsó nap, Arad, volt az utolsó közös programunk, ahol rímekbe foglalva mondtak búcsút:

 

Rövid kis versike arról, hogy
mit tud adni neked egy kedves-nagyszerű ember,
akivel csak most találkoztál, mégis mintha ezer éve ismernéd
 
Zavarba nem jöhet semmitől soha ő,
Igazán hibátlan idegenvezető.
Tudása nem csepeg, ömlik a fejedbe…de
Amikor megindul, soha ne előzd le!

Ajánlás

Amit ő gyorsan mond, az itt a sebes tény.
Kassások kedvence Zita, a Sebestyén.

Puskás Tibor, kísérő tanár

Zita

Veled töltöttünk négy szép napot.
A csapat Tőled sok mindent kapott.
Köszönjük, mit adtál, s a jó kedélyt,
Alaposan megismertük Erdélyt!
Szavazzunk meg neked egy nagy ölelést,
Hogy emlékezz ránk, amíg csak élsz!

Pánczél Viktória 7.c tanuló

Ezek után valóban jött a naaaaaagy ölelés :)

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments