Legendárium

A 2013-as kívánságlistán a Legendárium is szerepel. A bejegyzés megírása előtt sokat gondolkodtam: hogyan írjam meg röviden, mert erről a kezdeményezésről órákat lehetne beszélni, vagy oldalakon keresztül lehetne ecsetelni a tevékenységeiket.
Végül arra jutottam, hogy a saját bemutatkozójukat használom fel, mivel ez a leghitelesebb  forrás:

“Két éve a kezembe került egy jópofa EU-s gyerektérkép, amely minden országot és az ott létező kultúrákat hivatott népszerűsíteni, vidám gyerekrajzok segítségével. Természetesen ezen a térképen sem szerepelt egyetlen székelyföldi monda és legenda sem, a Drakula története viszont igen…

Beindult a gondolkodás, megalapítottuk a Legendárium csapatát és megszületett a térkép ötlete, melyen kezdetben Hargita megyei legendákat jelenítettünk meg.

Tulajdonképpen azt a sok értékes munkát, amelyet Orbán Balázs, Benedek Elek (és még sorolhatnám) összegyűjtöttek, leírtak, mi összesítettük és előkészítettünk egy tudatos, több éves marketing munkát azzal a céllal, hogy a mondáinkat és legendáinkat fedezzék fel újra a székelyek (tisztelet a kivételnek), és a világ is ismerjen meg minket a meséinken keresztül.

Nekem ma már a Legendárium nemcsak egy kihívás, hanem egy életforma, egy hobby. Aki belekóstól, az nem tudja abbahagyni, ezek a mondák-legendák nemcsak egy helyszínt regélnek el, itt tündérek, sárkányok, vitézek, ördögök a főhősök, a székely furfang, a dráma, a szerelem pedig egymás megbecsülésére tanítanak.

Ez a folyamat közben olyan lett, mint egy jó film: jó ezekben a sikeres képsorokban ott lenni, hiszen létrehoztunk valamit, ami nem egyéni érdekeket szolgál, hanem egy közösséget megmozgató civil kezdeményezés, úgy vágjuk a filmet, hogy „happy end” legyen a vége…”    Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium alapítója.

E rövid ízelítő után, pár szóban ismertetem, hogy milyen csodálatos dolgok került ki a Legendárium csapat kezei közül: a térkép, amelyet említenek, de ennek is több változata van: Székelyföld legendák térképe, melyet akár megszemélyesítve is lehet rendelni, és a Székelyföld és Szászföld turisztikai értéktérképe.
Újabban pedig már megtalálható a „Kalandozzunk Székelyföldön” társasjáték.
Amivel még csigázzák az érdeklődök figyelmét, az aktuális munkájuk: a 3D-s rajzfilm, amit kíváncsian várok én is.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Érzések és rímek

Május 22-24 között a budapesti Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium 7. A és 7. B osztályának mutathattam meg Erdélynek egy kis részét. Nagy vonalakban a következő településeket tartalmazta az utazás: Nagyvárad (1, 2,3), , Kolozsvár (1,2), Torockó (2), Tordai hasadék és sóbánya, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva, és Arad.

A gyerekeknek az egyik faladatuk az volt, hogy az első nap élményeit vers formájában örökítsék meg. A tanáruk, név szerint Szepesi Dániel, úgy döntött, hogy nem csak az első napot, hanem az egész utazást, rímekbe foglalja, és engedélyét adta, hogy közzé tehessem itt. Így kérem fogadják/olvassák sok szeretettel, egy tanár élményeit, érzéseit a rövid kis Erdély-i kirándulásáról:

Kaleidoscope Transylvaniae
(egy utazás margójára)

Lónyay utca hajnalban
félhomály minden ablakban
utunk lesz jó, ha vége jó
buszunk, mint egy ringó hajó.

Autópályán suhanva
Partiumba eljutva
Nagyvárad szép utcáin
Megázni nem túl fáin.

Király-hágó vad pompája
Tündérország ó pampája
völgyeid fölött vak köd ül
régmúlt korok árnya kövül.

Kalotaszeg, Bánffyhunyad
bizarr, furcsa képet mutat.
Cigány palotáid giccse
Mit mondana róluk Nietzsche?

Kolozsvár, te ősi csoda
ne hívjunk úgy: Cluj-Napoca!
Kincses voltál, leszel s vagy
Tudja, kinek esze nagy.

Funarnak is belédtört
a bicskája, te fennkölt
büszke város, pátriája
Bocskainak és Mátyásnak.

Házsongárdi temető
nagyjainknak mementó
fejfáid közt sétálva
az idő mintha megállna.

Házsongárdi temető
mennyi sírhely, Teremtő!
a hangulat középkori
halandó, memento mori!

Torockó, te drágakő
nyugalmad oly megnyerő
Székelykő és Ordaskő
elegáns két úrinő.

Torockó, te mesefalu
kit érdekel itt Cefalú,
erdeidben medve kószál
magasodik szilaj kőszál.

Szinte hallható a csend
csodálatos ősi rend,
nem hiányzik a város
Szeged, Pécs vagy épp Háros.

Szép Tordai-hasadék
felhőidnek hasa kék,
Szent Lászlóról vall a rög
kinek lova volt a Szög.

Tordán -mi nem Háromszék -
ott mondták ki nagyon rég
a lutheránus s a helvét
vallás szabadság-elvét.

Gyulafehérvár pora
itt volt egykor a hona
Gábornak, ki Bethlen volt,
Sajnos nem él már, megholt.

Emléked ma ott lebeg
bár váradban jelenleg
Mihail Viteazul
hírneves román Vazul

pöffeszkedik konokon
mint holmi „cár kolokol”
Tied Erdély aranykora
ismerjük el „sine mora”!

Ó, memoria rerum
Itt nem volt „ave verum”
Rákóczi György, Apafi
Egyik sem volt kurafi.

Kollégium Nagyenyeden
dícső a múlt, zord a jelen
szürkeállományból jeles
állapotod rettenetes.

Nagyenyedi deákok
büszkék rátok a lányok
felléptetek keményen
labanc-verni serényen.

Kónya Tibor úr, a bátor
nem retten meg a lármától
lelkipásztor egyébként ő
tánctudása nagyon menő.

Kónya Tibor úr személye
nyegle kamaszfiúk réme
Néptánclépést tőle leshetsz
Jobb, ha most nem feleselgetsz!

Böjte Csaba, dévai szent
minden nagyképűségtől ment’
kallódóknak megmentője
sok porontyot megment ő, jeeee!

Arad, gyász-emlékű város
Szegeddel szinte határos
Haynau, te beste lélek
ne dicsérjen hálaének!

A zsarnokság rég a múlté,
jobb helyette a sok multi,
hiszen ki lett végezve már
a Ceausescu-házaspár.

Román-magyar megbékélés
jobb, mint egy székely felkelés
s mondhatná, ki inná borát:
„román-magyar két jó barát…”

Ó Zita, te Sebestyén
Szülőhelyed nem Pöstyén,
Büszke székely lányként állsz
Erdélyországban, vártán!

Sofőrünknek örök hála,
hazahozott biztonságba’
legyen áldás az életén,
jól vezet ő, úgy vélem én!

Zápor után jött zivatar
csak az időnk volt elég……rossz
befejezem most és itt
olvassunk sok Márait!

Szepesi Dániel

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Egyekből lett Kispereg

Kispereg egy kis település Arad megyében, alig 900 lakossal, aminek a 90% magyar ajkú.

Kispereg református temploma

A településnek nagyon érdekes története van. A legtöbb erdélyi településnek, ha a múltját kezdjük kutatni, akkor vissza kell nyúlnunk az XI. század környékére. Viszont Kispereg esetében más a helyzet, csupán a 18. századig kell visszamenjünk.

Pontosabban az 1780-as években Egyekről (Magyarország) elmenekült református családok telepedtek le ide, a számuk összesen 300-ra volt tehető.

De nézzük csak miért is menekültek el? Az egyeki református vallású lakosok ősi lakhelyüket elhagyták vallásukhoz ragaszkodva, Szentiványi Sámuel lelkésszel együtt, aki később megírta a hányattatásuk történetét.

Református templomban az Egyek-i és a Kispereg-i diákok

Az egyeki reformátusok,  több mint 12 éven át bujdostak, különböző helyeken kaptak ideiglenes letelepedési engedélyeket (ohati pusztán, később Árkusnak nevezett csatorna partján)

Végül gróf Teleki Sámuel közbenjárására, megkapták a királytól a végleges letelepedési engedélyt az Arad megye Kispereg nevű pusztáján.

1787. október 18-án Szentiványi Sámuel lelkész vezetésével a pusztára érkezett a volt egyeki reformátusok zöme. Az ideérkezés után harmadnap istentiszteletet tartottak, s ezzel megalakult az új református egyház. Hoztak magukkal az úrasztalához való ruhákat, két kelyhet, 5 db cinkannát, 2 db anyakönyvet, 2 db gondnoki naplót és egy 95 fontos harangot.

Egyekről elhozott kegytárgyak

2013. április 17-19 között a Határtalanul program keretében az Egyek-i gyerekek meglátogatták a Kisperegieket, és én is elkísérhettem őket.

Találkozásom az egyeki gyerekekkel – Nagyvárad

Nagyon jó volt látni, hogy a több százados kötődés a mai napig is milyen erősen érezhető.

Elméletileg már rég idegen emberek, nincs semmilyen vérbeli kötődés közöttük, de mégis mintha édes testvérük kereste volna fel, olyan szeretettel, és lelkesedéssel fogadták a Kisperegiek az Egyekieket.

Csoport foró: itteniek, és ottaniak. De akkor most ki itteni, és ki ottani?

Minden jóval elláttak, mindenüket megosztották velünk, és még marasztalak. Bemutatták a kis településüket, a református templomukat, és a kegytárgyakat, amiket 1787-ben hoztak magukkal, és a templomkertben található kopjafát, amit 2012-ben állítottak, világháborúkban elesett honvédek tiszteletére.

Kopjafa az elesettek emlékére

A két iskola gyerekei nagyon hamar összebarátkoztak, és nagyon gyorsan elrepült az az egy nap, amit ott tölthettünk.

Nagyon szerencsésnek érezem magam, hogy az ilyen találkozásoknak egy kicsit én is a része lehetek.

Kolozsvár városnézés…

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Brassai Sámuel

„Tíz évtizedet élt, tíz tudományt művelt, tíz nyelvet beszélt”.

Röviden így lehet jellemezni Brassai Sámuelnek az életét, akire már kortársai is annyira feltekintettek, hogy még életében az „utolsó erdélyi polihisztornak” nevezték.
Torockón, vagy Torockószentgyörgyön született, és a születési dátuma is vitatott, bár inkább  1797. június 15. –én emlékeznek meg róla, ez szerint  216 éve született.
Első tanítója édesapja volt, aki fiát sajátos módszereivel vezette be a műveltség világába. Olvastatta, ha hibázott, kikerestette a szótárból, könyvből a helyes megoldást. Vagyis megtanította tanulni, rávezette a tanulás örömére. Ezek után íratta csak be torockószentgyörgyi iskolába, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumba, amelynek történetével sorsa ezután összefonódik.

Tanulmányai befejezése után Erdély legelőkelőbb főúri családjainál volt leánynevelő. Közben nemcsak nevelőként kezdett ismertté válni, hanem tehetséges fiatal tudósként is. Ennek köszönhette, hogy őt kérik fel a kolozsvári kaszinó tagjai a tervbe vett néplap szerkesztésére. A Vasárnapi Újság 1834. április 6-án megindul, s 1848-as megszűnéséig Brassai szerkeszti (s többnyire írja is).
Munkásságára felfigyelve 1837-ban az Unitárius Kollégium tanárának választják, bár ez több szempontból is rendhagyó volt
A diákság nagy örömmel fogadta a kinevezést, és fáklyás menettel köszöntötte az újdonsült oktatót.

Brassai mint tanár, könyvtárnok majd igazgató új szellemet hoz a kollégium falai közé, s utóbb megreformálja az egész unitárius tanügyet.
Elveti az addigi merev, tekintélyen alapuló, szónokias oktatást.

1861-ben igazgatónak választják, ekkor kezdi átalakítani a Mikó-kertet botanikus kertté.
Munkája elismeréséül 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem matematika professzorának is kinevezik, a későbbiekben pedig rektornak, majd dékánnak is megválasztják.
1897-ben országos szinten ünneplik születésének 100. évfordulóját, maga a császár is üdvözlő üzenetet küld neki. Csupán pár nappal éli túl évfordulóját, június 24-én átadja lelkét a Mindenhatónak. Végrendeletében egész vagyonát az Unitárius Kollégiumnak adományozza, az újonnan felépült kollégiumi épület így részben az ő hagyatéka, Berde Mózes mellett. A Házsongárdi temetőbe helyezik örök nyugalomra, ahol a Pákey Lajos tervezte síremléket 1910-ben avatták fel.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Erdély, mint rejtély!

A csoportjaimtól, az élmények mellett sok információt, tudást is kapok, néha nem csak az ők szülőföldjükről, hanem az enyémről is, vagyis Erdélyről.

Meglepő, de jól eső érzés, amikor ilyen jellegű újdonságot kapok.

Ez alábbi részletet, egy nagyon kedves hajdúhadházi tanár, és tiszteletes ismertette meg velem, ami egy bevezető az Illyés Csaba és Técsi Zoltán által írt Örök Erdély – Vándorlás végtelen című könyvben:

„Erdély egy hely a világban. Ugyanúgy, mint Szilézia, a Bahamák, vagy Hátsó-India.Csak abban tér el a többitől, hogy közelebb áll hozzánk. Térben és érzésként egyaránt. Mondhatni, egy darab a szívünkből. Éppen ezért olyan szavakkal rokonítható, mint a szerelem, az emberiség, vagy a vadvirágos rét. S még azt is bátran hozzáfűzhetjük, hogy megfejthetetlen, és megunhatatlan. Maga a csoda. Csodálkozni rajta így, szinte szükségszerű. Odamenni ahányszor – ahányszor csak mód és lehetőség adódik rá, és próbálni betelni vele.    Azaz megkísérelni  befogadni mindazt, amit oly szívesen és oly ízesen, s még annál is nagyobb természetességgel kínál. Mert Erdélyország a földi paradicsom, az utolérhetetlen szépség, és gazdagság, a kimeríthetetlen kút.

Igen, az időnek a kútja, amiből egyszerűen nem fogy ki soha a tartalom. Kevés lom, sok érték! Mentenivaló mulandóság! Ahol az emberek még tulajdonságok múzeumai, ahol a találkozhatunk bármelyik pillanatban a nagyapánk nagyapjával, ahol a tájak mélyén még sértetlen a sejtelem, s ahol még minden magától értetődik. Még az is, hogy az erdők beszélnek, a kövek életre kelnek, a tavak felsóhajtanak. Még az is, hogy a manók és a tündérek mindenütt ott lapulnak. Még az is, hogy már nem a miénk… Erdélyország ugyan tényleg Tündérkert, maga a mennyország. Annak földi mása. Egy hely a világban – akárcsak Szilézia, a Bahamák, vagy Hátsó – India, de olyan hely, ahol a mesék és a valóság közt a legkisebb a távolság. „

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Élmények

Május hónapban, szerencsére bőven volt munkám/csoportom.

Amikor várom az autóbuszt, a megbeszélt találkozási helyen, sosem tudom, hogy milyen gyerekekkel, felnőttekkel találkozom, csak remélni tudom, hogy azt a pár napot, amit együtt eltöltünk, a lehetőségekhez mérten megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni, mindenből a legtöbbet, a legjobbat kihozni.

Talán, ami a legszebb ebben a szakmában (legalábbis számomra), hogy nem csak én adhatok valamit a csoportnak (tudást, információk, élményt, hely ismeretet), hanem ugyan úgy a csoport is nagyon sok mindent adhat nekem (szeretet, ragaszkodást, információt a saját hazájukról, vagy főleg a gyerekektől néha egy egy őszinte megnyilvánulást) ami nagyon sok erőt, energiát tud adni, a következő csoportokra.

Ebben a hónap megpróbálok olyan bejegyzéseket is írni, amit a csoportoktól kaptam, vagy a csoportokkal megélt közös élményeket írom le, mert jó ezeket megörökíteni, illetve közzé tenni.

Budapest, Kassa Utcai Általános Iskola “diák serege”

2013. május 9 -12 között a Budapest-i, Kassa Utcai Általános Iskola diákjainak mutathattam be Erdélyt. Ez a 4 nap nagyon tartalmasra sikeredett, volt benne jó is, és sajnos rossz is. De mi csak a jóra próbálunk meg emlékezni, például a Tordai hasadékban a jár utat a járatlanra cseréltük: a gyerekek kérésére lehetőséget biztosítottunk a patakban a kövek között mászkálásra:  így a gyerekeknek felejthetetlen élményt tudtunk biztosítani, annak ellenére, hogy nem mindenki úszta meg szárazon. Szerencsénkre amire az autóbuszhoz értünk mindenki megszáradt. És ez csak egy a sok élmény közül.

Utolsó nap, Arad, volt az utolsó közös programunk, ahol rímekbe foglalva mondtak búcsút:

 

Rövid kis versike arról, hogy
mit tud adni neked egy kedves-nagyszerű ember,
akivel csak most találkoztál, mégis mintha ezer éve ismernéd
 
Zavarba nem jöhet semmitől soha ő,
Igazán hibátlan idegenvezető.
Tudása nem csepeg, ömlik a fejedbe…de
Amikor megindul, soha ne előzd le!

Ajánlás

Amit ő gyorsan mond, az itt a sebes tény.
Kassások kedvence Zita, a Sebestyén.

Puskás Tibor, kísérő tanár

Zita

Veled töltöttünk négy szép napot.
A csapat Tőled sok mindent kapott.
Köszönjük, mit adtál, s a jó kedélyt,
Alaposan megismertük Erdélyt!
Szavazzunk meg neked egy nagy ölelést,
Hogy emlékezz ránk, amíg csak élsz!

Pánczél Viktória 7.c tanuló

Ezek után valóban jött a naaaaaagy ölelés :)

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Június

Radnóti Miklós

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az akác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

Június

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...