A „csún” mán mü es ott leszünk!

Régebben minden pünkösd szombatján tartották a csíksomlyói búcsút, melyet állítólag János Zsigmond hadainak a Tolvajostetőn aratott győzelem emlékére rendszeresítettek.

Szombaton délután kezdődött a kikerülés, mely a búcsú fénypontja volt, este színelőadást tartottak a diákok, és a másnap is kedvére szórakozott a messze földről idesereglett fiatalság.

Egyik pünkösd vasárnapján délután a búcsúról hazaigyekvő szekerek szembe találkoztak néhány gyalogszerrel Somlyóra igyekvő fiatallal:

-  Aggyon Isten! – billentették meg kalapjukat az ifjak.
-  Nektek es! – fogadták a szekeresek. – Hát hová, hová ilyen lóhalálban?
-  Somlyóra, a búcsúra! – válaszolták hetykén
-  Hájszen onnat mán elkéstek! A búcsúnak vége!
-  Csak az elejének…. – nevettek az ifjak
-  Hogyhogy? – értetlenkedtek a szekéren lévők.
-  Az úgy, hogy a ról ugyan lekéstünk, de a csún mán mü es ott leszünk!

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Szaploncai vidám temető

Igen, vidám, és temető! Valóban ez a neve! Ahogy a fenti kép is mutatja, nem egy megszokott temetői hangulat fogadja azokat akik felkeresik a Máramaros megyei Szaploncán található temetőt.

Máramarosról eddig nem írtam, mert kis számban élnek ott magyarok, és hiába tartozott a Magyar Királyság részéhez, soha nem is voltak azon a vidéken a magyarok többségben. Viszont így is vannak magyar vonatkozású helyek, amik lassan bemutatására kerülnek a blogon. Illetve olyan nem magyar érdekességek is, amit mindenképp érdemes megismerni. Pontosan ilyen ez a temető is.

1935-ben Stan Ion Patras a helyi fafaragó kezdte el a kopjafákat jellegzetes kékre lefesteni, és az elhunyt életét rövid archaikus versben megfogalmazni, illetve képpel szimbolizálni. Halála után tanítványa Dumitru Pop-Tincu folytatta a mesterséget, ami bizonyítja, hogy nagyon tetszett ez a helyi lakosoknak. A falu lakosai általában előre megírják, mit szeretnének a fejfájukra vésetni és azt közlik a fejfa készítőjével.

A vidámság tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét a sírfeliratok maguk jelentik, amelyek általában rövid alkotások.

Ma már több, mint 800 kopjafa található a temetőben, így az valóságos szabadtéri múzeum.

 

Néhány érdekes felírat lefordítva magyarra:

Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém

Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Dsida Jenő

Jobbra a régi tükörben magamat látom
merészen és fiatalon.
Szemben az ablakon át a világot,
mely szép és kedves és nekem való.
Dsida Jenő

 

 

 

Dsida Jenő 1907 május 17.-én született Szatmárnémetiben, pontosan ma 106 éve. Gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Tanulmányait Budapesten, Beregszászon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron végezte
Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján.

1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában.

1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak.

Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt, 31 évesen. Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Közéleti szerepe kapcsán megemlíthető, hogy a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, majd az Erdélyi Helikon belső munkatársa,rész vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában.

Költészetéről Pomogáts Béla így írt:
„Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.”

Dsida Jenő, saját magáról:
“Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Sebestyén Zita, az idegenvezető

Kicsivel több mint egy hete, Fazakas Imola, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa keresett meg, hogy készítsen velem egy interjút.
Sok izgalommal, és nagy lelkesedéssel mondtam igent.
Az interjú alapján, a következő írott anyag készült el, mely az erdely.ma erdélyi magyar hírportálon is olvasható:


 

 

 

 

 

 

“Manapság kisvállalkozóként elhelyezkedni a piacon nagyon nehéz. Még ennél is nehezebb helyzetben vannak a pályakezdő kisvállalkozók. Sebestyén Zita, Kolozsváron élő idegenvezető is így vágott neki a kihívásoknak, és próbál beilleszkedni ezen a területen, sikere pedig a turisták véleményén múlik.

Sebestyén Zita két éve dolgozik hivatásos idegenvezetőként, de már előtte, hobby szinten is próbálkozott ezzel.

 

 

 

 

 

 

 

Mindig nagyon szerettem utazni, kirándulni, új ismeretek után kutatni, most örvendek, hogy olyan területen dolgozhatok, amit tanultam (turizmus), és ahol én adhatom át az érdekes információkat a szülőföldemet bemutatva, mint idegenvezető. Kolozsvári egyetemista életem során betekintést nyerhettem a szervezés fortélyaiba, szívesen segítségére állok a körutak összeállításában, illetve egy napos programok kialakításában, mondja el magáról honlapján a fiatal vállalkozó.

A Marosvásárhelyi Rádióban Sebestyén Zita beszélt a kezdetekről, azokról a tényezőkről, amelyek úgy alakították életútját, hogy ebben a szakmában keresse megélhetését. Majd mesélt a tapasztalatairól is, elmondva, hogy minden csoport más, de úgy érzi minden esetben nagyon szép dolog, ha a külföldről érkezőknek bemutathatja az ő kicsi országát, Erdélyt.

A fiatal idegenvezető végül szólt az általa ajánlott erdélyi körutazásokról, és a tematikus utakról is.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hanganyag, amely melynek hosszú 14 perc, itt hallgatható meg:

Úristen megteremtette a székelyt

Részlet Wass Albert, Tizenhárom almafa című regényéből

Tudni kell, hogy amikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszór adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsörmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram – mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? – nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak – mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékra való magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így ni – mondotta -, ezzel is megvagyunk.
De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét.
- Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? – hökkent meg az Úr.
- Hásze emberek, azok most már vannak, instálom – okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog ott dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között!
De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell!
Erre az Úristen nagy bosszúsan benyult a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.
- Na – lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hájsze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindig hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? – mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram – bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is, a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Szent Anna tó és Mohos Tőzegláp

Ezek  a csodálatos természeti értékek a Keleti Kárpátok vulkáni tevékenységének eredménye. A 250 km hosszúságú vulkanikus hegységsorozat legfiatalabb vulkáni építménye a Csomád-hegycsoport, amely megőrizte az ép krátereket, a meredek dagadókúpokat.

A Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó Európa-szerte az ismertebb természeti ritkaságok közé tartoznak, ezért is került fel a 2013 Kívánságlistára.

A Szent Anna tó a Csomád-hegycsoporthoz tartozó Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki. Része a Mohos Természetvédelmi területnek, amely a Csomád két kráterét fogalja magában.
A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal A tavat főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a földbe szivárog el és bukkan fel később források formájában a vulkán külső részén.
A tó  alakja közel kör (ellipszis )alakú, medre, amely az egykori vulkán krátere volt, tölcsér alakú.

 

„Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak agangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.” Jókai Mór

 

 

A Mohos-tőzegláp a Csomád-hegység másik krátermaradványában fekszik
Átmérője 800 méter, területe 80 hektár. A tőzeg vastagsága 10 m, mennyisége 3 millió köbméter. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána.
Rendkívüli növényritkaságokat csodálhatunk itt meg, többféle húsevő növényt, például a kerek levelű harmatfüvet, több mint 20-féle mohafüvet. Megtalálható itt a tőzegáfonya, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring.
A látogatók ma már csak a láp egy részét tekinthetik meg a természetvédelem miatt. A lápra épülő fapallókon eljuthatunk az egyik tószemhez is, és rengeteg növényritkaságot figyelhetünk meg egészen közelről.

Wass Albert, Szív című verse, mely a Szent Anna tóról szól, itt olvasható.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Majális

Kedves Olvasom, remélem, hogy a munka ünnepe nem a számítógép előtt telik, és ezt csak másnap olvassa. Ha esetleg mégis valamiért a gépközelben van, akkor egy kis kedvcsinálóként pár fotót válogattam össze, hogy miért kell azonnal kimenni a szabadba ezen a napon:

Szent Anna tóSzivárvány :)Tászok tetőSzékely kapu egy eldugott kis székely falucskábanKis egyszerű szépségA szép, az mindenkinek szép "Zöld"- ség Irány a kert és grill!Kis házikó...elfoganámCsukás hegység... túrzni kell, túrázni jó

Szinyei-Merse Pál: Majális

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Május

Radnóti Miklós

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

1941. február 25.

Május

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...