Torockó

Egy kis falucska, csupán 600 fős. A hangulata olyan mintha megállt volna az idő.

Mégis olyan varázsa van, hogy azt mindenkinek át kell élni, éppen ezért szerepel a 2013-as kívánságlistámon.
Nem elég átutazni rajta,  ott kell aludni, legalább egy éjszakát.
Reggel a kakas kukorékolásra ébredni, és az ablakon kinézve megpillantani a hatalmas Székelykővet. Én csak próbálkozom leírni azt a hangulatot, amit nem is lehet szavakba foglalni.

Torockó története, szerintem nagyon tanulságos: gazdag kis falucska volt, köszönhetően a vasbányászatnak, illetve a vasfeldolgozásnak.  1870-ban egy tűzvészben több, mint 40 ház leégett. Majd közös erőből, egymást segítve egyforma stílusú házakat építettek, senki sem akart kitűnni, de elmaradni sem, ennek köszönhetően kialakult Torockó ma is látható különleges arca.
Ezt követően körülbelül 1880-ban a  vasbányászat leállt, és a gazdag településen megállt a fejlődés, nem volt pénz a legújabb technológiák kipróbálására, vagy a házak „modernebb” átalakítására.
Ahogy minden borúra derű jön, úgy mentette ki Torockót is a turizmus, ebből az állandó csendből. Annak köszönhetően, hogy nem fejlődött, Europa Nostra díjat kapott, így már nem akarják a régi kincseiket, a házaikat átalakítani, csak büszkén mutogatni az arra járóknak.

Miután már megismerkedtünk Torockó központjával, jellegzetes házaival, fel kell mászni a Székelykőre, ahonnan csodálatos kilátás tárul elénk. Kihagyhatatlan.

Torockónak van egy érdekes játéka a kettes számokkal, amit a következő hónapban olvashatnak egy új bejegyzésben.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments