Erdély címere

Magyarország erdőn túli része a mohácsi vész előtt nem volt önálló, tehát külön címere sem lehetett. Viszont a mohácsi vész után Erdély lépésről lépésre halad az önállóság felé.

Az Erdélyi Fejedelemség államjogi alapját három nemzet: a vármegyei magyar nemesség, a szabad-rendű székelyek és szászok, képezte. Erre vonatkozó szövetséget 1437-ben kötötték, melyet többször megújítottak, és amely 1848-ig állott fenn.

A három egyenjogú nemzetének – a magyarnak, székelynek és szásznak – külön nemzeti és politikai területe volt, az uralkodók által biztosított önkormányzattal. Erdély kormányzását a vajdák, majd fejedelmek látták el, kik okleveleikben saját nemzetségi címerüket használták.

Erdély címere a magyar, a szász és a székely jelképeket egyesítve jött létre Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt 1590-ben.

Hogy az erdélyi három nemzetnek 1500 előtt volt-e külön-külön címere, azt homály födi.

A fekete turulmadár a magyarokat, a nap és a hold a székelyeket, a hét vörös bástya a szászokat jelképezi, ezek: Kőhalom, Medgyes, Nagysink, Sebes, Szeben, Szászváros és Szerdahely.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Nyikó menti sütés, főzés

Farkaslakán, az én szülőfalumban él egy nagyon kedves, és most már nagyon idős nénike: Jakab Rozália, vagyis Rózsika néni.
Rugonfalván nőtt fel, de Farkaslakára jött férjhez, Jakab Zsigmond, állatorvoshoz. A házaspár a munka mellett a művészettel is foglalkozott: Zsiga bácsi faragott, míg Rózsika néni szőnyegeket szőtt. Az utóbbi időben Rózsika néni már inkább csak írással foglalkozik: több könyve jelent meg Farkaslakáról, illetve a Nyikó menti falvak mindennapi szokásaikról. Az egyik szakácskönyvéből idézek, amelyben röviden összefoglalja a Farkaslaki konyha körüli szokásokat:

“A székely falvakból, különösen Farkaslakáról, ahol régen nagyobb volt a szegénység, több leányt elküldtek városra úri családokhoz szolgálni. Fontos volt a pénzkeresés is, de a tanulás, a tájékozódás is. “Idegenben” a leány a tudását bővítette a takarítás, mosás, főzés terén is. Ez alatt az idő alatt “kistafirolta” magát, hazatérése után pedig a legtöbb leány férjhez ment. Otthon a háztartásban hasznosította a szolgálatban tanultakat, az anyjától elsajátítottakat, s ha kellett, alkalmazkodott az anyós szokásaihoz is. Így az idők folyamán, sokszínűbbé tették az étkezési rendet. Napjainkban azonban “besegítenek” a szakácskönyvek is.

A legtöbb falusi háznál nyáron, a nyári konyhában főztek, ide nyílott a kemence szádja is. Könnyebb volt itt a nyáron és ősszel több “zakotával” járó munkát lebonyolítani: disznóhizlalással járó “mocskolódás”, betakarítással járó őszi munka, befőzések. Ez idő alatt itt zajlott le a vacsorázás is, az ebéd legtöbbször a mezőn történt.

A téli disznóölés is itt folyt le a nyári konyhában, bár a család akkor már a téli konyhában tartózkodott, amit a lakókonyhának is használtak. Rendszerint érckályhán főztek, ami fűtötte is a lakást. A legtöbb öregasszony ma is azon főz. De ma már a legtöbb háztartásban palackos gázkályhát használnak, ez megmenti a gazdasszonyt nyáron a kályha melletti melegtől. A tanyákon, esztenákon szabad tűzhelyen is főznek. ”

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Idegenvezetés Erdélyben

Hosszú utazás után a férj kimerülten állítja le az autót.
- Parkolóhelyünk már van – sóhajt egy nagyot..
- Most már csak azt kellene megtudnunk, hogy melyik városban vagyunk.

Az ilyen esetek elkerülése érdekében ajánlott idegen országban egy idegenvezető szolgáltatását igénybe venni, még akkor is ha először fölösleges kiadásnak tűnik.
Nézzük meg Erdély esetében, miért is szükséges:

  • „Lásd is, ne csak nézd” – vagyis nem csak megcsodálni érdemes az építészeti/természeti ritkaságokat, hanem tudni a hozzájuk kapcsolódó információkat.
  • A helyi idegenvezető nem csak a száraz adatokat adja át, hanem azt is, hogy bizonyos objektum milyen szerepet foglal el a helyi magyarok életében.
  • Nagyon sok olyan praktikus tanáccsal van tele a „zsákja” ami a helyieknek természetes, míg egy átutazónak nem: hol a legközelebbi wc, hol lehet/érdemes parkolni, hol a legfinomabb a kávé?
  • Erdély esetében nem lehet csak a GPS-re hallgatni, vagy a térképen a legrövidebb utat választani, mert a rossz útminőség miatt egy végtelenségnek fog tűnni az a „rövid út”
  • Helyi idegenvezetővel betekintést nyerhetnek Erdély mindennapi életébe: székelyek szokásai, aktuális politikai helyzet, illetve román- magyar viszony.
  • A helyi nyelvjárás különlegessé teszi az előadásokat. Olyan szavakat ismerhetnek meg, amik magyarok, de mégsem értetik meg elsőre a jelentésüket.
  • Ha kérdeznek, válaszol… ugyanez nem mondható el az útikönyvről…
  • Segít a program összeállításában, és gondoskodik, hogy a nyaralása az zökkenő mentes legyen.

Ha Ön is egy olyan utazást szeretne, ahol nem kell fájjon a feje a szállás, a program, az útkereszteződés, az ismeretlen nyelvű táblák miatt, akkor nyugodtan kérje erdélyi idegenvezető segítségét.

 

Madéfalvi veszedelem

1761-ben Mária Terézia székely határőrség megszervezésének javaslatával fordult Erdély katonai főparancsnokához, Adolf Nicholaus Buccow báróhoz, aki válaszként kidolgozta a határőrezredek felállításának tervezetét. Ez alapján az idegen tisztek vezetése alatt álló székely határőrezredeknek elsősorban Erdély déli illetve keleti határát kellett megvédeniük, de esetenként külföldi hadjáratokba is bevethették őket, ugyanakkor – amit szintén nehezményeztek a székelyek – a határőrezredekbe való szolgálat nem jelentette régi szabadságaik -pl. adómentességük – visszanyerését.

Mivel az önkéntes jelentkezéshez kötött sorozás ilyen körülmények között nem vezetett a várt eredményre, a határőrség megszervezését lebonyolító bizottság egyre erőszakosabb módszerekhez folyamodott a szabad székelyek felesketése érdekében.

Az 1763. október 8-án kihirdetett új királynői rendelet értelmében a határőrségbe állás már nem önkéntes jelentkezés függvénye volt, hanem kötelezővé vált minden szabad székely számára.

A csíkiak, Beke István csíkdelnei és Zöld Péter csíkszentléleki plébánosok vezetésével megtagadták a jelentkezést és az összeíró bizottság elől az erdőbe menekültek.

1764 elején a háromszékiek is csatlakoztak hozzájuk.

Az ellenállást január 5-ig bírták, amikor azonban a nagy hideg, az élelemhiány és a német katonaság fenyegetései miatt bevonulni kényszerültek Madéfalvára.

Két nap múlva, megtorlásként a székelyek engedetlensége miatt, a feleskető bizottság rajtaütésszerű támadást rendelt el a falu ellen.

1764. január 7-én hajnalban mintegy 1300 katona vette körül Madéfalvát. Hajnali három órakor megszólaltak az ágyúk és elkezdődött a vérengzés. A menekülők pánikba estek, fegyveres ellenállásra senki sem gondolt. A falu az ágyútűztől kigyulladt, a lezárt utak miatt szinte lehetetlen volt a menekülés. Voltak, akik a befagyott Olton át próbálták menteni életüket, de a jég beszakadt és a folyóba fulladtak. A Madéfalván talált háromszékiekkel különös kegyetlenséggel jártak el. A mészárlás befejezése után a feldúlt falu a katonaság szabad prédájává vált.

A székely mészárlás a madéfalvi veszedelem, másképp siculicidium (székely tömeggyilkosság) néven íródott be a történelembe. Áldozatainak pontos száma ismeretlen

Az eseményhez méltó emlékmű állításának a gondolata már az 1860-as évek elején megfogalmazódott, de mégis több évtizedig elhúzódott. 1891-ben bizottság alakult az emlékmű állítás érdekében. A szükséges pénz közadakozásokból gyűlt össze.

1898. május 10-én tették le az emlékmű alapkövét és az év végére már a turulmadár is felkerült a csúcsára. Tamás József terveit Szász István építész vitelezte ki, a turulmadarat pedig Köllő Miklós (1861-1900) gyergyócsomafalvi születésű szobrász mintázta meg.

 

Nyirő József nagyon részletesen írja le a székelyek harcát a Madéfalvi veszedelem című könyvében. Már rég megakartam szerezni ezt a könyvet, és végül sikerül is, most már az utolsó oldalaknál tartok. Mindenkinek szívből ajánlom. Ha nincs meg nyomtatott formában, akkor innen letölthető az elektronikus változata:

http://mek.oszk.hu/01700/01767/01767.pdf

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

2013 – Kívánság lista

Az óév búcsúztatása után, az újévben szeretünk fogadalmakat/kívánságokat felállítani saját magunknak. Talán ezekben az a legjobb, hogy akkor elhisszük, hogy tényleg megtudjuk valósítani azt a következő 365 nap valamelyikén.

Mint erdélyi idegenvezető én is összeállítottam, egy listát, amit mindenkinek szívből ajánlok, hogy legalább egyszer ezeket  érdemes megnézni/átélni:

1. Korondi sétát kipróbáláni

2. Ezer Székely Leány Napján részt venni

3. Torockót megnézni a Székelykő tetejéről (itt is)

4. Gyilkos-tó és a Békás szoros környékén sétálni

5. Szent Anna tó és a Mohos tőzegláp környékét végig járni (itt is)

6. Balu parkot kipróbálni

7. Legendárium térképet vagy könyvet vagy társasjátékot, vagy mindegyiket beszerezni8. Tordai sóbányát megnézni

9. Igazi székely emberrel beszélgetni egy pohár szilva pálinka társaságával, a falu kocsmájában

A felsoroltak közül, van amiről már készült bejegyzés, viszont amiről eddig nem olvashattak, azokról is lesz információ 2013-as év folyamán.

A kívánság lista melyik pontjával kezdené?

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Január

Radnóti Miklós

Későn kel a nap, teli van még
csordultig az ég sűrű sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

1941. február 5.

Január

Január

 

 

 

 

 

 

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...