Lázár-kastély

Az erdélyi reneszánsz egyik legszebb hagyatéka a gyergyószárhegyi Lázár – kastély, amely a XII. századi Erdély legvonzóbb főúri hajléka volt.
Legkorábbi lakótornya 1450-ből való.
Ma is látható, pártázatos homlokzatát, udvarház arculatát 1631-32-ben ifj. Lázár István alakította ki.
1590-től, 4 éven át itt élt Bethlen Gábor (Erdély fejedelme), mivel édesanyja Lázár Druzsina innen ment férjez Bethlen Farkashoz, aki a gyerek születése után hamar meghalt.
A kastély többször is leégett: 1707-ben a kurucpárti Lázár Ferenc ellen indított megtorló akció során, illetve az 1748-as és 1872-es tűzvészben.
Lázár Ferenc építette a kastély a „nagy-palotát”, más néven lovagtermet, amely a széki gyűléseknek adott otthont.
1853-ban az utolsó Lázár-örökös is elhagyta a kastélyt, így az gyors hanyatlásnak indult.
1967-től kezdődően lépésről lépésre restaurálták. Jelenleg a fenntartását is ellátó képzőművészeti és közművelődési alkotóközpont működik benne.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Székely Karácsony

Székely Sándor

 

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron – egymagában – fenn a Madarason

- Uram, – fohászkodik – Fiad megszületett,
Karácsony este van…Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.

- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?

- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!
Jókedvemben kaptál…legyen úgy…nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget…
Tudom – hívők vagytok -, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia – vissza Ábrahámig…
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó – Názáreth, s Ditró – Jeruzsálem.
Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred…
Miféle náció, ha a nyelve magyar?

- Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:

- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a “kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A világvége és a boszorkányság

Úgy gondolom, hogy ha már a világvégét túléltük, akkor beszélhetünk egy kicsit a titokzatos boszorkányságról, ami Magyarországon, és ezáltal Erdélyben is elterjedt.

Boszorkányokról Nagykárolyban maradtak feljegyzések, mégpedig olyan formában, hogy Nagykároly Szatmár vármegye székhelye lévén, az ilyen jellegű pereket a vármegyeközpontokban tárgyalták le s lényegében az ítélet-végrehajtás is itt történt.

A XVIII. századból több ilyen feljegyzés maradt ránk, ezek közül a legérdekesebb az 1730-as boszorkányper, amikor egy “Tóth Borka nevű javasasszonyt vallattak, majd elevenen tűzre ítéltetett és Nagykárolyban meg is égettetett”. 1745-ben Rekettye Pilla és Varga Anna nevű asszonyok “a társaiknak kinyilatkoztatására minden szokott kínzások alá vétettek s aztán Károlyban elevenen megégettettek”. A vármegye régi levéltárában megvan a két boszorkányper okirata és az ítélet is.

Annak bizonyítására, hogy a vádlott személy boszorkány, az úgynevezett boszorkánypróbát végezték el. A bíró meggyőződése szerint a boszorkány testileg különbözött az embertársaitól. Vértelennek, és vérszegénynek számított. Ha a hóhérlegény beleszúrt egy anyajegybe vagy szemölcsbe, és nem vérzett, az a boszorkányság bizonyítéka volt. Emellett úgy gondolták, hogy a boszorkányok könnyű súlyúak, mivel a sátánra bízták a lelküket. Elterjedt gyakorlat volt a vízpróba is: a vádlottat összekötözött karral és lábbal vízbe dobták, ha a víz felszínén maradt, akkor boszorkány volt, ha lesüllyedt, akkor bebizonyosodott az ártatlansága, bár akkor már mindegy volt.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Kemény János

Kemény János, 405 éve – 1607 – december 14.-én született Magyarbükkösön (Maros megye, Ludastól 12 km).
Több fejedelmet is szolgált, pontosabban négyet:

  • Bethlen Gábor (uralkodott 1613-1629) udvarában kerül közel a politikához
  • Bethlen István (uralkodott 1630)
  • I. Rákóczi György (uralkodott 1630-1648)   ispánja, kincstartó, majd az erdélyi hadak parancsnoka, az ország generálisa
  • II. Rákóczi György  (uralkodott 1648-1658)  alatt fejedelmi tanácsos, a kancellária vezetője

II. Rákóczi György őt választotta a lengyel trón megszerzéséért indított 1657-es hadjárat parancsnokának. Kemény János kezdetben sikeresen harcolt északon, bevette Krakkót, majd Varsót is, miután azonban Rákóczit valamennyi szövetségese cserbenhagyta, kénytelen volt hazavezetni seregét, mely árulás miatt tatár fogságba esett.

A hadvezér 1657–59 között Bahcsiszarajban raboskodott ahol az Önéletírásával foglalatoskodott, ami a korszak fontos történeti forrása, és irodalmi szempontból is értékes mű.

A fogságból hazatérve távol kívánt maradni a politikától és ideje nagy részét magyarországi birtokán töltötte második feleségével Kállay Zsuzsannával visszahúzódva.

A törökök, az elesett II. Rákóczi helyére Barcsay Ákost nevezték ki fejedelemnek.
A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, és kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval.
1661 január 1-én választják fejedelemmé. De e törökök ezt nem nézték jó szemmel, és elűzték Kemény Jánost, és a helyébe Apafi Mihályt választották fejedelemmé 1661 szeptemberében.
Kemény hadba szállt Apafi ellen, és 1662. január 23-i nagyszöllősi csatában vereséget szenvedett – a harcmezőn halt meg.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Jön a Mikulás…..

Kedves Látogató!

Nagyon ügyes volt az idén, ami azzal is bizonyítható, hogy ezt a bejegyzést is olvassa.

Aki pedig ügyes volt, az ajándékot érdemel.

Az én Mikuláson, az ismerőseimnek muffint ajándékozott, azért az olvasok is azt kapnak:

(sajnos az enyémek nem lettek ennyire szépek, de finomak :)  Mivel az olvasó nem kóstolhatja meg, így neki a  szebb muffint választottam).

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

December

Folytatódik a Radnóti Miklós Naptár című verse:

DECEMBER

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.

1941. február 11.

December

December

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...