Adomák

“Az adomaköltészet: tükör, melyben megláthatjuk valamely nép eszejárását, leleményességét, gondolkozása módját. A magyar méltán híres humoráról. Ide tartozik a székely is. A tréfa, élczelődési vágy, humorizálás még akkor sem hagyja el a székelyt, midőn más emberfia az ő helyében sóhajtoznék, vagy imádkoznék. Hiába! erős lelke hozzá szokott. ” (Mátyás Sándor: Székely humor. Adomák és rajzok. – 1889 ”

Senki nem bajlódik velem

A régi, letűnt kommunista rendszerben többen arról beszélgettek, hogy nem lehet senkinek több háza, csak egy.
Egyik ember, aki városi volt, egyszer csak megszólalt, s azt mondta a többieknek:
– Maguk ezen mit rágódnak? Nekem öt házam van, de velem a kutya sem bajlódik. Igaz, jelenleg egyben lakom, de ott van még a kórház, a fogház, az anyaszentegyház s az aggmenház.

Drótozás

Midőn Erdélyben először építettek telegráfot, sokáig találgatták a jó emberek, hogy mi az? Azt mondja egyik siculus a másiknak:
– Komám! A németnek szorulhat a kapczája, mert keményen drótoztatja az országot. Fél, hogy szétesik.

A telegráf

Brassóban járt a csíki ember annak idejében s volt alkalma telegráfot látni – kívülről. Hazamegy; otthon elbeszéli, hogy micsoda különös szerzet az a„telegráfiom”. Fia bátorkodott egy kérdést kockáztatni:
– Hát apámuram! Azon az izén hogyan beszélgetnek?
– Hát bizon csak úgy, édes fiam, hogy hát képzeld, mintha egy akkora macska
volna, amely innen Brassóig elnyúlnék; s te ehelyt megcsippentenéd a farkát, s a
macska Brassóban elnyávogná magát. No, érted-e? Érted a fenyét!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments