Adomák

“Az adomaköltészet: tükör, melyben megláthatjuk valamely nép eszejárását, leleményességét, gondolkozása módját. A magyar méltán híres humoráról. Ide tartozik a székely is. A tréfa, élczelődési vágy, humorizálás még akkor sem hagyja el a székelyt, midőn más emberfia az ő helyében sóhajtoznék, vagy imádkoznék. Hiába! erős lelke hozzá szokott. ” (Mátyás Sándor: Székely humor. Adomák és rajzok. – 1889 ”

Senki nem bajlódik velem

A régi, letűnt kommunista rendszerben többen arról beszélgettek, hogy nem lehet senkinek több háza, csak egy.
Egyik ember, aki városi volt, egyszer csak megszólalt, s azt mondta a többieknek:
– Maguk ezen mit rágódnak? Nekem öt házam van, de velem a kutya sem bajlódik. Igaz, jelenleg egyben lakom, de ott van még a kórház, a fogház, az anyaszentegyház s az aggmenház.

Drótozás

Midőn Erdélyben először építettek telegráfot, sokáig találgatták a jó emberek, hogy mi az? Azt mondja egyik siculus a másiknak:
– Komám! A németnek szorulhat a kapczája, mert keményen drótoztatja az országot. Fél, hogy szétesik.

A telegráf

Brassóban járt a csíki ember annak idejében s volt alkalma telegráfot látni – kívülről. Hazamegy; otthon elbeszéli, hogy micsoda különös szerzet az a„telegráfiom”. Fia bátorkodott egy kérdést kockáztatni:
– Hát apámuram! Azon az izén hogyan beszélgetnek?
– Hát bizon csak úgy, édes fiam, hogy hát képzeld, mintha egy akkora macska
volna, amely innen Brassóig elnyúlnék; s te ehelyt megcsippentenéd a farkát, s a
macska Brassóban elnyávogná magát. No, érted-e? Érted a fenyét!

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Wass Albert: Nagyapám tanítása

– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
– Értem – hebegtem megrendülve.
– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfúj a szél…”

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Bözsefalva, ami falu is meg nem is

Nagygalambfalvától nem messze a Küküllő mellett húzódva már a `80-as években megjelentek az első házak, majd a `90 éveben is folytatódott ez a gyarapodás.

Mára már 27 ház található a 800 méter hosszúságú faluban/utcában, amiből 3 állandó lakos, a többik többnyire nyári lakhelyként használják.

Első hallásra talán kicsinek tűnik, de az ott élők nagyon is naggyá és élhetővé varázsolják. Kialakított utcáik, és tereik vannak, amiből talán a legérdekesebb a Traccs-placc egy kör alakú, kő­szegélyes emelvény, padokkal berendezve, ezen kívül a következő nevű utcákban sétálhat az arra járó:  Fináncok útja, Magánvállalkozók útja, Szúnyog-placc.

Bár a kis településnek még nincs temploma, de már haranglába van, amit 2000-ben állítottak. Sőt még egy kilátó toronnyal is büszkélkedhetnek.

Saját szokásaik és szabályaik vannak, így Bözsefalván csak19,5 km/óra a megendegedett sebesség. Minden év augusztusában falunapokat szerveznek, és ősszel szüreti bált.

Ahogy eddig rájöhettek Bözsefalva nem hivataloson bejegyzett község, de azért van közösség által megválasztott polgármestere.

Ahhoz, hogy a székely vendégszeretet itt is megmutathassak panzió is működik ebben a közösségeben, mégpedig a Pásztorlak elnevezésű, ahova szeretettel várnak minden arra járót.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Örmények Erdélyben

A jelenlegi erdélyi örmények elődei legnagyobb részben Moldvából, kis részben Havasalföldről jöttek Erdélybe.

A legnagyobb számú erdélyi örmény beáramlás 1672 elején történt  I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyével.Körülbelül 12 000-15 000 főnyi moldvai örmény Besztercén, Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen telepedett le.

Mivel az örmények az idegenek csoportjába tartoztak, sokkal kevesebb joggal rendelkeztek, mint a “földieknek”. Hátrányos helyzetüket az is tetézte, hogy kevesebb jogokkal rendelkező helységekben laktak. Helyzetük megoldására egyetlen lehetőség volt, mégpedig a  beilleszkedés a magyar kultúrába, úgy hogy megőrizzék a saját identitásukat is.

Az örmények elfogadták, hogy saját vallásukról örmény katolikus vallásra térjenek és  hozzáfogtak a magyar nyelv és kultúra megismeréséhez. E célok elérésében szükséges volt az erdélyi örmények összevonása, azaz örmény városok létesítése.

Erdélyben az örmények két várost alapítottak: Szamosújvárt (1700) és Erzsébetvárost (1733).  Szamosújvár lett Erdély egyetlen olyan barokk városa, amelyet mérnöki tervek alapján építettek fel. E két városon kívül Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen telepedtek le, ahol templomokat is építettek.

A legrégebbi örmény templom a Salamon templom, 1723-ban épült, amit Salamon Szamosújvár főbírája, testvére Bogdán  és feleségeik Szirma és Ulchathun, költségén kőtemplomot építtetett.

Ugyancsak Szamosújváron található az Örmény Székesegyház, melynek építését 1748-ban kezdték el. Az építéshez szükséges kiadásokat az örmény katolikus egyház, a hívek adományaiból fedezték és Mária Terézia királynő is adományozott.

A gyergyószentmiklósi örmény templom 1730-1734 között  épült barokk stílusban. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot kőfal veszi körül.

Erzsébetvárosban is található örmény katolikus templom, aminek a védőszentjéről Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta település nevét, a régi Ebesfalva helyett. A főtéren található, impozáns templom 1766 és 1783 között épült barokk stílusban. Egyik toronysisakját 1927-ben vihar sodorta le.

Csíkszépvízen a  központban található az örmény katolikus templom, mely 1781-ben épült Világosító Szent Gergely tiszteletére.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

A szerelem kezdete

Pontosabban Petőfi szerelmének a kezdete, amikor meglátta Szendrey Júliát.

1846. szeptember 8-án Nagykárolyban, az Arany Szarvas fogadóban szállt meg Petőfi Sándor, és ahogy az ablakán kinézett, meglátta a parkban sétáló Szendrey Júliát.

Este a bálban, amit ugyancsak az Arany Fogadóban rendeztek, be is mutatták egymásnak a két fiatalt, Petőfi 23 éves és Júlia 17 éves volt.

Petőfi így emlékezik arra az estére: „Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-án, délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi nem volt; akkor lett a nagy semmiben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté.”

Napjainkban az épület felújítás alatt áll, és a tervek szerint a  városházaként fog működni.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Mi jut eszedbe Parajdról?

Természetesen a Sóbánya, hiszen már a római korban megkezdték a bányászatot, és a mai napig folyik a kitermelés. Bár nem a kitermeléséről ismert, inkább  a látogatottsága miatt, hiszen már a 1960-as években megnyitották a sóbányát a  látogatok előtt.  A 120 méter mélységű kezelési központban, ma már minden megtalálható, ami szűkséges ahhoz, hogy kellemesen eltölthető legyen az idő:  étterem, borkiállítás, büfé, ökumenikus templom, játszótér a gyerekeknek, sőt az idén még egy kaland parkot is készítettek.

Ha még gondolkodol, akkor talán eszedbe jut a Sószoros is, amit Korond pataka alakított ki, úgy hogy ketté vágta a hatalmas sótömböt. 2011 óta a természetvédelmi területnek nyilvánított terület gondoksága kialakított egy útvonalat, amit érdemes végigjárni. Azért hogy ne csak lásd, hanem értsd is, az előtted lévő ritkaságot, vezetőt is biztosítanak aki végig kísér.

A harmadik dolog amit tudnod kell Parajdról,  hogy itt töltötte gyerekkorát és elemi iskoláit is itt végezte Áprily Lajos, ami nagyban meghatározta életének ezt a szakaszát.

Később verseiben szívesen emlékezett vissza a Parajdon töltött évekre:

Halálpatak

Parajd felett van egy patak,
a Küküllő-ágba szakad,
vele összeölelkezik,
Halál-patak, így nevezik.
Egyszer hegy lakói voltunk,
vizek mellett kóboroltunk,
megpihentünk öreg fánál,
kicsi Halál-patakánál.

Megpihentünk, málnát ettünk,
fényes volt az ég felettünk.
Azt a völgyet megszerettem,
mellé kunyhót építettem,
városoktól megfutottam,
ott a lelkem gyógyítottam.

Jött a balsors, jött a hadnép,
pusztaság lett tán a telke,
hadak árja elseperte.
Jött a balsors, jött a hadnép,
reszketett a föld alatta.
Párodat is elragadta,
vitte, vitte napkeletre,
napkeleti földbe tette.

Nem vagyunk már hegy lakói,
messze kellett vándorolni.
Én Istenem, mit nem adnék,
ha egy reggel ott virradnék,
s ha még egyszer velem állnál
kicsi Halál-patakánál,
végzetünkből mit se sejtőn,
Parajd felett, fenn az erdőn.

Áprily Lajos tiszteletére 1991. -ben megnyitottak egy emlékházat, ami a mai napig látogatható.

 

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...