Tamási Áron – virtusból lett író

Ilyen se volt a világirodalomban, hogy valaki fogadásból legyen íróvá. Azaz nem is fogadásból, hanem virtusból.

Tamási Áron 24 éves volt 1922-ben, a kolozsvári kereskedelmi akadémia diákja. A jogról iratkozott át ide, mert nem bírta, amióta a tanulás nyelve románra változott.  Már megjárta az első világháború poklát, s a székely falu világából jött fiúban még munkált a virtus: sohase hagyd, hogy a helyzet legyőzzön.

A Szent József Fiúnevelő Otthonban heten laktak egy szobában, csínytevő, nagyra törő diákok. Egy tordaira és egy lugosira volt ez különösképpen jellemző. Már-már írónak érezték magukat, mert egy-két tudósításuk az újságokban megjelent. Ezért mintha a többieknél kicsit felsőbbrendűbbek lettek volna. Az egész szoba lázongott ellenük, különösképpen Áron. Egy nap aztán az irodalommal eljegyzett két fiú egy újságot lobogtatva tért haza, amely novellaíró pályázatot hirdetett. Felolvasták a szobatársaknak.
-         Ezt megpályázom – mondta a lugosi
-         Én is meg – mondta a tordai
-         Más senki? – kérdezte, s a hangjában hetyke kiváncsiság rezgett. Áron nem bírta tovább, bemondta:
-         Én is írok egyet!
Szavának kellett állnia, és nagyon nehéz volt. Sokat gyötrődött a házsongárdi temető padjain, az egyetemi könyvtárban, a szavak nem akartak engedelmeskedni.

Eszébe jutott, hogy Farkaslakán a szülei valószínűleg hasonlóképp küszködnek. A székelység Trianon utáni helyzete, faluja sorsa jutott eszébe, s ettől kezdve könnyen ment már az írás. A székely falu léttragédiájáról szólt első novellája, a Szász Tamás, a pogány című, amellyel megnyerte a Keleti Újság pályázatát. Nagy dicsőség volt. Szabaddá lett, íróvá, akinek lehetősége és kötelessége népének örömét és bánatát kifejezni.

 

Erdélyről egy Erdélyben élő idegenvezető

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments