Makovecz Imre

A magyar organikus építészet egyik jeles képviselője Budapesten született, 1935. november 20-án.

Budapesten született 1935-ben, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, mi nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt. Ott ugyanis bepillanthatott a vidéki életformába, és annak részleteibe is.

Építészmérnöki tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben fejezte be, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművész-diplomát szerzett.

1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott , de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen, és faluházakat építsen a megmaradás érdekében.

Sárospatakon a panelnél jóval költségkímélőbb lakóházakat is építeni kezdtek, de akkoriban ezt még csak kevesen nézték jó szemmel, így ő önkéntes száműzetésbe vonult, és 1977-81 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítészeként dolgozott.

Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított, és a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett.
Számos középületet (templomot, művelődési háza) tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője.

Első figyelemreméltó munkájának a paksi templomot tartja, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének.

1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára lett, egy évvel később pedig az Országépítő Alapítvány egyik alapítója, azóta kuratóriumának elnöke lett.

Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja.

Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét.
A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van, így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használja.

Az építészet számára a környezetükbe illő, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készült építményt jelenti.
Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből esett volna le rá. Építészete organikus, hiszen szándéka az, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba.
“Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt” – fogalmazta meg törekvését.

Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát:

  • 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal,
  • 1990-ben a legfontosabb művészeti díjjal, a Kossuth-díjjal

Erdély-i munkái

Vargyas templom

Csíkszereda, Millenium templom

Csíkszereda

Kolozsvár, Református templom

Kolozsvár, reformatus templom

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Comments

comments